Több, mint álom
Hiába várok, nincsen semmi értelme.
Nemcsak egy álomnak, egy barátságnak vége.
Talán tévedtem én is, de az ő makacssága
Viszi mind a kettőt, erre a vakvágányra.
Lenne nekem is miért bocsánatát kérni,
De nem nekem előbb és Ő ezt nem érti!
Csak hallgat, de én nem közeledhetek,
Mert megszűnne akkor belőlem egy szelet.
Önmagamat senkiért fel nem áldozhatom,
Mert meghalna a lelkem és nincs olyan hatalom,
Ami egy elhalt lelket újra éltre kelt,
Mely már így is egy kiszáradt, néma kert.
Érzem a hiányát, azt a sivár ürességet
És bár feledném, de hordozom terhemet.
Csilingelő kacaj, csillogó, zöld szemek.
Reá amíg élek, ekképp emlékezek!
<3
