Na, reggel kinéztem az ablakon és megint firkáltam egyet. Íme a végeredmény:
Már megint november
Már megint esik az eső, palaszürke égből,
Nagyon elegem van már ebből az egészből.
Lehetne végre meleg és kisüthetne a nap,
Lekerülhetne immár fejemről a kalap.
Már megint november, pedig hát nyár van,
Fetrengenék inkább a jó meleg ágyban.
Nincs kedvem semmihez, se mozdulni, se élni,
Elöntött aszfaltra az ajtón kilépni.
Indulnom kell lassan, de nincsen csónakom!
Csalódottan nézek ki ismét az ablakon.
