Halott belül
Nincs több vágy és nincs több szeretet,
Kiölték belőlem már mindezeket.
Kétszínű és hazug ez a világ,
Alig lelem egy kis őszinte zugát.
Amint megtalálom, kezemből kifolyik
Mint egy marék homok és messzire távozik.
Újabb és újabb hazugságba botlom,
De ezt megoldani nem az én dolgom.
Már nem az. Én már feladtam.
Úgy teszek, mint aki tudatlan.
Keserű csalódások egymás után,
Leginkább azokban, akik nyomán
Nem marad más, csak üresség
És én azt mondom: Ennyi elég!
Nincs már mit adnom, nem is akarok.
Behunyom szemem, de nem álmodok.
Ez a világ rég nem nekem való.
Megváltoztatnám, de látom, hiábavaló
A próbálkozás, mert én vagyok kevés.
Múltam, s jelenem is csak átverés.
Csak egy aki igaz, de ő elutasít.
Nem kellek neki, de el nem taszít.
Társat nem lát bennem, ez nyilvánvaló,
De az őszintesége megbocsájtható.
A hazugság az, amire nincs mentség
És én hiába várom, hogy leszakad az ég,
Tehát a hiba csakis bennem lehet,
Nem találom sehol a kétszínű énemet.
Tengődöm csupán és arcomra kiül
A tény, hogy halott vagyok belül.
