Csendes félhomály
Hajnal van még, a csillagok fenn az égen.
Az egész város alszik, csak én vagyok még ébren.
Egyetlen kis fényfolt, a sötét ablakok fölött,
Csak egyetlen ember a szürke házak között.
Ülök csöndben, egymagamban a nyugodt félhomályban,
Semmi zaj nem hallik itt bent a szobában.
Bútor reccsen, de már ez is a némaság része,
Le kellene feküdnöm aludni már végre.
Sötét, keserű gondolatok tartanak még ébren,
Nem volt boldog percem még ebben az évben.