Tegnap a rákra kerestem itt, a fórumtémák között. Szomorú, hogy Batman kollégáról, a betegségének, a harcának kimeneteléről, eredményéről, a javulásáról jelenleg nem tudni, hiszen évek óta nem lépett be az oldalra. Szomorú belegondolni, hogy ő esetleg már nincs, nem létezik. A szavainak lenyomata, a gondolatai talán örökre megmaradnak. Ez a pár sor azért született, mert nem akartam Batman blogjába, a „Rák” című bejegyzése alá írni, az alább következő linkeket betűzni. Mert nem tudom, hogy oda valók-e, vagy sem.
Édesanyám négy testvére közül ketten elhunytak tüdőrákban, ketten jelenleg harcban állnak a tüdőrákkal, Anyu bátyja nyelőcső és prosztatarákos is. Anyu nem dohányzik, vele egy jól kezelt bőrdaganattal járunk az onkológiára. Hetente. A nagynéném sajnos, úgy tűnik, hogy a történet legvégén van. A gének játéka ez?
Más:
Én anno egy apró probléma miatt ültem az sztk várójában, amikor feltűnt a folyosón a szomszédasszonyom, leült mellém és beszélgetni kezdtünk. A vidám, kellemes és gyönyörű nő teljes közönnyel bemondta, hogy a pajzsmirigye lényegében „felszívódott”, az elmúlt évtizedekben sosem működött rendesen. Hogy-hogy? - kérdezem. Hát Csernobil. Akkor voltam kamaszlány. - válaszolta röviden, ismét teljes közönnyel. Azóta daganatok, műtétek sora, és mára már nincs pajzsmirigyem.
Elemezgethetjük itt, hogy mi juttatta őt erre a végkövetkeztetésre, de nem láthatunk bele harminc év gondolatfüzéreibe, nem is látnám értelmét. Ő így tapasztalta, így érzi; őt a csernobili atomerőmű-katasztrófa hatásai így, úgy, amúgy, levegőben, élelmiszerben, talán az aztán hullt esővel elérték és egy életre megromlott az egészsége. Rád bízom, hogy ezt elhiszed vagy sem. Én nem gondolkodom ezen sokat, próbálunk a családdal a rendelkezésunkre álló megoldások felé tekinteni és apró lépésekkel haladni. Mégis, eszembe jutott egy kb. tíz éve látott videó és ezt, illetve a kapcsolódó weboldalt megosztom veletek. Aztán akár jöhet bármilyen, ezzel kapcsolatos észszerű vita.
https://www.ctbto.org/specials/1945-1998-by-isao-hashimoto/
Ha valaki talál infót az 1998 óta végrehajtott nukleáris kísérleti robbantásairól, azok pontos számáról és mértékéről, az érdekelne. De miért is? Mi jelentősége van ennek a mi életünkben? Megszülettünk, valahogy meghalunk. Nem mi váltottunk jegyet a földi életre! Nem reklamálhatunk az ügyfélszolgálaton a „belépőnket” lobogtatva, hogy nem ilyen levegőt szeretnénk szívni! Illetve pontosan kinél is? Istent hibáztassam, vagy többek között pl. a franciákat? Vagy a franciák istenét? Értelmetlen.
Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják?
Szerinted ezek közül akár egy kísérletnek is lehetett negatív hatása a mi egészségünkre, a Kárpát-medencében élők egészségére? Szerinted?
Én - függetlenül a fenti személyes példáktól - azt mondom, hogy #Đ|e¶Đ]ŧ–íħí}&Đđ–ŧ[łŁíħ[ĐđĐeŁŁ;łíłß$„Łł<íħħ÷”$łđe|¶ŧ| meg magát az, aki pl. büszke az Enola Gay-re! Megdöbbentő és felfoghatatlan. Egyre „kisebb” a bolygónk, egyre kisebb az életterünk, és kb. 1930-40-50 óta túl nagy hatással vagyunk mi mindannyian egymásra. Szerencsések vagyunk, mert technológiai, és egészséges internacionalista társadalmi fejlődés tanúi lehetünk? Technológiai fejlődés? Aham. Ilyen tekintetben valóban nincs már értelmük a politikai határoknak. Well being on Earth?
Ez mások, más kontinensen élők problémája, nem az enyém. OK, akkor csá!
. És valamennyi persze a génekből.
Eastman oldala
