Moziban jártunk, Barbie-t néztünk. Túl sokat nem tudtam a filmről mielőtt beültünk volna rá, elvárásom sem volt túl sok, nagyjából azt vártam hogy egy önmagát komolyan nem vevő, kellemes, humoros, szórakoztató filmet kapjak. Hogy ez mennyire sikerült? Lássuk... (spoileres leszek, szóval aki még nem látta, szerintem nézze meg nyugodtan, aztán jöjjön vissza )

A jó

A kezdés nagyon erős, gyorsan képbe hozza a nézőt (nem úúúgy). Aztán jön a 2001 Űrodüsszeia híres-hírhedt jelenete kislányokra és játékbabákra hangszerelve. Kissé erőltetett, de hatásos, nekem bejött, mondhatni megvett.
A látványvilág pazar, a képi megoldások a viccesen "gagyi" effektekkel abszolút passzoltak a filmhez. A casting is nagyon ügyes lett, bár Will Ferrell nem feltétlenül jó ómen az utóbbi években produkált filmjeit tekintve (de erről majd kissé később).
A lépten-nyomon látható rajzfilmes gegek nagyon jók.
Hogy maga a sztori a valódi világ és Barbie-Land kapcsolátáról mennyire értelmes azt nem feszegetném, szerintem egy "Barbie-filmben" ennél nem kell több magyarázat és logika. A sztorinak az az alaphelyzete, hogy Barbie-Landben a Barbie-k az elit, a Kenek pedig csak másodlagos (sőt, sokadlagos), jelentéktelen figurák teljesen rendben van, abszolút passzol a játékbabák által a valóságban is mutatott világhoz.

A rossz

Na de mi az ami nem sikerült jól? Itt már muszáj lesz megemlíteni hogy a film milyen elképesztően agresszíven feminista, sőt, femináci. Ennek eredménye hogy az egész filmben egyetlen épkézláb, bármire jó férfikarakter sincs. Egy sem. Van idióta, kretén, debil, sok példányban. A legbotrányosabb a korábban említett Will Ferrell által megformált Mattel-vezető és úgy általában a komplett menedzsment akik értelmi fogyatékos óvodásoknak készített brutálisan bugyuta filmekbe írt értelmi fogyatékos óvodásokat játszanak, tulajdonképpen teljes sikerrel és hitelességgel (ebben mondjuk Will Ferrellnek már nagy rutinja van...). De annyira, hogy konkrétan rossz volt nézni. Ide most nyugodtan jöhetnek a "szekunder szégyenérzet", "cringe" és egyéb helyzethez illő jelzők és kifejezések.
Annyira látványosan nem hajlandó a film foglalkozni a férfikarakterekkel, hogy sokáig azt hittem, a fontos szerepet kapó anya-lánya páros kettesben él egy válás után. Aztán mikor nagyjából két másodperc játékidőt kapott az apa, az is inkább csak roppant kínos volt.
A Kenek helyzetét remekül jellemzi az hogy a Barbie-k nem tudják hogy hol is laknak, vagy laknak-e egyáltalán valahol (a filmben látottak alapján egyértelműnek tűnik hogy nem), de igazából nem is érdekli őket.

A csúf

Oké, van egy látványos, szórakoztató film szörnyen bugyuta férfikarakterekkel. Ettől ez még simán lehet "egynek jó", mitől lenne szörnyű?
Itt kell elővennünk a magasztos "film üzenete" témát.
Folyamatosan, erőszakosan, roppant didaktikus módon kapjuk a képünkbe hogy "férfi = rossz, nő = jó, patriarchátus = rossz, nőuralom = jó". Az hogy egy ilyen üzenetet próbál megfogalmazni a film, még nem feltétlenül rossz, de hogy ezt nagyjából kétpercenként szépen tagoltan belemondják a kamerába, hogy a célközönség (a nézőtéren ülők alapjan egyértelműen a fiatal nők/lányok) megértse, pont a saját, a nőket felsőbbrendűnek tartó toposzát dönti meg. Miért kell ennyire erőltetett, kínos módon a szájába rágni a felsőbbrendű nőnek a mondanivalót, hogy még ő is megértse?
És ez a mondanivaló a végkifejlet felé haladva válik egyre vállalhatatlanabbá. Az elnyomott, lenézett Kenek fellázadnak, magukhoz ragadják a hatalmat, szinte megfordítva a korábbi állapotokat. Én azt vártam volna, hogy egy kis csetepaté után lényegében egyenlő, egymással egyenrangú felekként élnek egymás mellett a Barbie-k és a Kenek.
A Barbie-k reakciója viszont az, hogy kihasználva a Kenek rettetenes bugyutaságát visszaállítják a status quot, visszatérnek a Keneket állatként elnyomó rendszerhez, amit nagy nevetgélések közepette, tapsikolva ünnepelnek. És ha esetleg a felsőbbrendű női nézőnek nem lenne egyértelmű hogy mi történik, még hangsúlyozzák is, hogy a Kenek természetesen soha nem lesznek egyenértékűek a Barbie-kkal.
Lehetne egy olyan értelmezése a sztorinak, ami az eddig valóban erősen férfiközpontú társadalomnak állít görbe tükröt a nemek felcserélésével, de az elnyomó rendszer éltetése az ennyire szájbarágós, direkt magyarázós módszerrel elég egyértelművé teszi hogy itt nem erről van szó. A férfi hülye, megvetni és alávetni való, és ez így is marad mert így helyes, pont.