Ha én még egyszer ilyen autót veszek, a pokol összes tüzén égjek el, és Bill Gates legyen az üst-társam, az idők végezetéig....

Az előzmények: Százezres V6-os!

A történetet ott hagytam abba, hogy autó a szerelőnél, csörög/csattog/folyik, és meglátjuk mi lesz a sorsa.

Miután beszélgettem az Astrám szerelőjével, nem voltam boldog. Csapágyak alul, felül, minden elment. Ugyanis az olajpumpa is hazament. Vakartam a fejem erősen, de hát megvétel előtt láttam az olajat a beöntőn át, kavarta szépen. A tippünk az, hogy mielőtt odaértem töltött rá a kedves tulaj, kicsit járatta, a szétesett csapágyakat pedig valamivel megtámasztotta. Így bírta ki a tesztkört majd a 130 kilométert.
De ez már rajtam nem segített, állt a szerelőnél egy autó, amit minimális keretből kellett működőképessé tenni. Vagy legalább a sorsát eldönteni, mielőtt átiratom (az átírás egy külön történetet megérne, maradjunk annyiban, hogy 20 napra sikerült, és vidékre sem kellett utaznom miatta).
A faszabúk néha hasznos, miután találtam X25XE motort, feltettem a kérdést a B Vectra csoportban, hogy az omegában lévő hosszmotor mennyire kompatibilis a vectrában lévő keresztmotorral, ha már a motorkód ugyanaz? Egyrészt megnyugtattak, hogy a bakok megvannak, másrészt jelentkezett is egy srác, hogy ő összerakja, beszéljünk. Beszéltünk, átküldött pár képet, asszony közölte indulunk, mivel azokat a vasakat élőben akarja látni. Láttuk. V6 Vectra mennyország. Saját kezével összeállítva minden. Elcsöppentünk.
Tenyérbe csaptunk, kerüljön oda az autó, a motor, a többit megoldja. Mondott egy számot, rábólintottunk, mondott egy határidőt, az is rendben. Kerestem egy motort, elmentem, meghallgattam, bár katalizátor már nem volt rajta, sokat nem ért a hallgatózás.
130km nem a világ, trailer keres, haveri áron leviszi, előtte elvisszük eredetvizsgára, utána egy héttel iratom át. Hát szorult a tomporom, hogy az új szerelőm mit fog mondani az autóra. Közben intéztem egy motort is, megoldottam a szállítást is. Amikor lekerült az autó drága szerelőm még szívott egy jót a véremen ( "Baj van.... de hát nem tudom hogy mondjam el... BAROMI JÓ VÉTELT CSINÁLTÁL!!!!!" ).
Vérnyomás vissza 160 körüli értékre, nagypénteken az autó után vittem a motort is.
És onnantól teltek, a napok. Új kedvenc szerelőm naponta kétszer hívott, hol nagyon lelombozott, hol csak egy kicsit. De haladt. Elmondhatom, hogy az eddigiek alapján sikerült egy korrekt embert megismernem.
Húsvétra sajna nem lett kész, de oda se neki, az utána hétvége volt a végső határidő, mivel az Astra akkor megy kasztnizni a baleset miatt.
Éééés eljött a szombat reggel, én már hajnal háromkor ébren voltam, család keltve reggel hatkor, hétkor Astra kulcsa fordít, sornégy feldübörög, irány az autóért.
És onnantól semmi probléma nem volt. Azaz nem lett volna.... Hazafelé jött a vas szépen, drágámmal félúton cseréltünk, a gyerek persze végig Wilsonnal jött. Két megállással szépen hazahoztuk, és felállítottuk a sorrendet:
- akkumulátorcsere, mivel az előző tulaj zetorszerelője 55-ös akksit tett bele (75 a gyári)
- két küszöb csere
- két sárvédő csere.

Persze nem volt ez ilyen egyszerű.... Kiderült, hogy nemhogy a légkondi, de a ventillátor sem megy. És persze a gumicsere is kalandos volt, de végül felkerült a négy Irmscher felni.

Konklúzió: Mocskos nagy szerencsém volt. Rengeteg sebből vérzett a történet, több menet közben derült ki, például az anyagi keret felezése az új albérlet miatt. De addig pörögtem, és kerestem a megoldásokat, hogy szépen mindennel kijöttünk. Fióna már a kasztnisnál, Wilson a munkahely előtt, és egyenlőre mindenki heppy. Én pedig vasárnap, miután pörögtem az albin és az autón, bizony úgy aludtam 12 órát, mint a huzat.
Most Wilson anyagilag pihen, első az Astra. Utána az albérlet, a blog pedig remélhetőleg ősszel folytatódik, amikor istenesen nekiállok az autónak, és felújítjuk a fiammal.