Előre jelzem, hogy nem reklám, nem toborzás, csak egy élménybeszámoló következik, egy olyan hobbiról, amit még a kockák között sem sokan ismernek.
Ez pedig a LARP, az élő szerepjáték. Annak is egy specifikus, a Fallout PC játék világában zajló szelete.

Kezdjük az elején: Mi a fene az a LARP? Magyar néven "Élő Szerepjáték". Hát az egy jó dolog. Anno még a csikkekkel megpakolt felmosóvödrök között, többszázoldalas szabálykönyveket bújva (hellóóó D&D), kockákat dobálva "játszottuk el", hogy mit tennénk egy sci-fi vagy fantasy világban. Vérmesebb játékmesterek nem csak dobattak, valóban eljátszatták veled a párbeszédet, vagy az imát. Vagy nyertél, vagy nem, de a való élet is ilyen. De nekem ez valamiért kevés volt. Úgy kalandozni, hogy ülök a seggemen.... Élveztem, de valami hiányzott.
És itt jön be a LARP. Nem csak úgy beszélsz mint ha egy csapos lennél, úgy is öltözöl, úgy is élsz a játék alatt. De lehetsz bármi. Kovács, bandita, fejvadász, szupermutáns.... Jó a lopakodás skilled? Apám, próbáld ki élőben, hogy mennyire "könnyű" egy erdőben odalopózni valaki mögé, és elvágni a torkát. A Skyrimben valahogy jobban ment... Alkudozni akarsz, vagy csak kidumálni a rendőrfőnököt? Jaaaa, hogy ez a te késed? Ezzel öltek meg négy embert az erőműben éjszaka. Jó hogy jöttél.
És ezernyi példát lehet még hozni arra, hogy mennyire más ez, mint akár egy gép előtt, akár könyvek fölött. Nem, nem jobb. Más. El sem hinnétek mennyire.

Karakterfejlődés? Van. AZ első játékon csapos, a másodikon rendőrfőnök, a harmadikon csöves voltam. A mostanin pedig senki sem tudta, hogy kicsoda De ahogy megismernek a többiek, úgy fejlődsz. Persze nem kötelező, hozhatod végig ugyanazt a feltűnésmentes fejvadászt.

Itt ér véget a LARP rész. És innentől jön az élménybeszámoló, mind játékosi, mind szervezői oldalról.

Hat hete, egy másik Fallout LARP után merült fel bennünk, hogy kellene szervezni mégis idén egy játékot (az előre tervezett elmaradt). Hát de augusztus közepe van, mikorra? Október elején még nincs hideg. Talán. Szóval van hat teljes hetünk. Ááááááááá, ennyi idő alatt nem tudsz Falloutot szervezni. Aha, söröm fogd meg!!!
Drágám csak lemondó sóhajjal nyugtázta, hogy újabb hat - számára - gyötrelmes hét következik, amikor a mosatlant is otthagyom mert eszembe jutott egy sztoriszál és azonnal ki kell dolgozni. A festékszag pedig konstans marad a lakásban is, nem csak az udvaron. De néha lehet velem beszélni másról is. Néha, rövid ideig. Nem egyszerű ha szervező párja vagy, na.

Borzalmas mennyiségű buktatónk volt. Nem szerettünk volna csak airsoftos bandát, és nem szerettünk volna csak LARP-os bandát. Hát hozzuk össze valahogy az airsoftosokat a NERF-esekel. Pár átdumált éjszaka után sikerült, kialakítottuk a szabályrendszert, amivel tudtuk az airsoftos fegyvereket ellensúlyozni.
Ott volt még a pálya kérdése, végül sikerült megállapodnunk a kunmadarasi katonai repülőtérnél. Az ügyintézés gyors volt, hamar megbeszéltünk mindent egy személyes találkán ( tavalyról ismertem őket, ahogy a pályát is, így probléma idén már nem volt).

De végül eljött az október elseje, amikor beülhettünk Mr. Wilsonba (igen, már merünk vele 300+km-t menni) és egy kitérővel irány Kunmadaras. A szervezői cuccoknak hála a B Vekit sikerült úgy megpakolni, hogy egy gombostű nem fért volna már be. De legalább elindultunk.

Persze szervezőként minden rossz. Semmi nem működik, ami igen az rosszul, stb stb stb. Lestük az órát, tudtuk, hogy a csúszás miatt alig marad időnk, de már elengedtük. Készen lesz ami készen lesz, ami nem, azt kiadjuk küldetésbe kupakért. Igen, létezik a "hozzáltüzifát" "söpörjössze" küldetés, 2-5 kupakért, minden játékon. Nem csak a fejvadászatról szól ám az élet.

Szombat reggel 10:30, mindenki regisztrált, jöhet a kötelező eligazítás. Szerintem negyed óra alatt letudtuk, még hagytunk háromnegyed órát és mehet a játék.
Mi, szervezők írtunk egy alapot. Hol vagyunk, miért vagyunk, mikor vagyunk. Mellé két-három fővonalat, de az életet magát a játékosokra bíztuk. Felrobbant a vízerőmű? basssz..... Nem, nem mi szerveztük, de nem is rossz ötlet. De ha már így alakult, jeleztük a kocsmának, hogy lehet emelni a víz árát, mivel kifogytak.
Megölték a kocsma új főnökét? Van ilyen, biztosan köze lehet a holnapi polgármester választáshoz, ilyen ez a politika. Kirabolták a taxist? Miért nem zárod az autódat, így jártál?
Volt akit lefejeztek, volt akit kiraboltak, volt aki a saját csapatát robbantotta fel, amikor rosszul hajolt le. Sokszor sírtunk a röhögéstől, sokszor röhögtünk.
- Te Diab, nem láttad a vízműveseket?
- De.
- És hol?
- Kupakod van?
- Nincs.
- Akkor nem.

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek tömege, ahogy mindenki próbált kis infóhoz jutni. Hogy lőszert hol lehet venni? Ugyan, milyen lőszert? Kell víz? Minden van. Valahol, és valamennyiért.
Persze közben kiderült, hogy a hirtelen megjelent Vaultosok lelépnének, amihez kell a termináljuk, ami eltűnt. Ami terminál kellene a városiaknak is, a vízmű miatt. És persze itt sertepertél valahol a gonosz Enclave, nekik is a terminál kellene. De hol a búsban van a terminál??????
Szóval miközben a sztorit író szervezőtársammal a fejünket kapkodtuk, hogy ki hol tart, nyugtáztuk, hogy az eredeti sztori lassan ugyan, de halad. Hiszen mi csak az alapokat adtuk meg. Kupakot akarsz hamisítani? Tedd meg. De ha utána szaladnod kell a kocsma.. elnézést, kaszinó főnökasszonya elől, akkor így jártál. De rendes volt, nem nyomott fel a helyi seriffnél, azt úgy is lefizetted.
Vagy megpróbáltad felnyomni a Vaultosok főhadiszállását, és felrobbantál? Kétszer? Ja, mi ugyanígy jártunk amikor szervezőként mentünk oda. Pontosabban amikor jöttünk el.
Nem tetszik az éjszakai lövöldözés? Tavalyelőtt ghoulok támadtak, szóval idén még jól is jártál.
Este viszont striptíz van a bárban! Bocsánat, kaszinóban. Ja, hogy már bár? Ki tudja ezt követni? Oké, azóta lefejezték a főnököt. Az újat? Nem, a régit. Akkor megnyugodtam.

Nagyon gyorsan jött el a vasárnap délelőtt 10 óra, amikor hivatalosan is zártuk a játékot. Fáradt arcok mindenfelé, kicsit még fáztunk is, volt aki aludt egy keveset, volt aki semennyit, de gazdag lett. A legkitartóbbak jutalma 1-1 üveg Nuka-Cola volt, a gyűjtött kupakokat persze beszedtük, nincs gyűjtögetés jövőre. Az már egy másik sztori lesz, nem az ideit folytatjuk.

És szervezőként mi az elismerés? Az, amikor pakolás közben folyamatosan azt hallgatod, hogy jövőre ki milyen karaktert hoz. Jövőre, érted? Te 24 órányi káoszt láttál, de ezeknek semmi nem elég.
84 óra alatt 14 órányit aludtam mire hazaértünk vasárnap délután. Tudjátok milyen jól tud esni egy meleg vizes zuhany? Fogmosással? Istenem....
Hogy tegnap délutántól ma reggelig mi történt, arra már nem nagyon emlékszem. Azt viszont tudom, hogy a következő egy hétben még el kell pakolnom a sok lomot. Igen, a jövő évre... Mert jövőre is lesz játék. Bár most 30 napig nem hozhatom otthon szóba, de a 31. napon már jegyzetelni fogok. És nem csak én, hanem a többi szervező, és pár játékos is.
Kiknek kell megköszönnöm ezt a játékot? Mindenkinek. Páromnak, fiamnak, szervezőknek, játékosoknak. A kollégának, aki segített megírni a terminálprogramot, ami a Fallout hackelős minigame szinte azonos mása volt. A mögöttem ülő kollégának, aki nem csesztetett amíg néha munkaidőben írtam.
És mi lesz jövőre? Már hazafelé kitaláltam a jövő évi sztorit. Ahogy eddig minden évben. Mert bármilyen rossz is volt az idei játék, jövőre is csinálunk egyet. Ha törik, ha kupak.