Nem vagyok hozzáértő, se autodidakta képzett a témában.
Csak gondolataim, véleményem van.

Látom és hallom a médiában, hogy mekkora port kavart ez a gazdasági álság.
Igaz Soros György már több, mint egy éve megmondta, hogy világgazdasági válságra lehet számítani.
Én meg csak hallgatom a médiát, nézem a híreket, és van pár dolog, amit nem értek.

Sokszor sok helyen hallani, látni, hogy mennyi támogatást kapnak a bankok, cégek, gyárak stb... Ez mind szép és jó, csak énszerintem pont azt a réteget nem támogatják, akire a legnagyobb szüksége lenne a gazdaságnak.
Ez pedig az átlag fogyasztó. Az átlag ember.
(átlag ember alatt a szegénytől a középosztályig minden embert beleveszek, magánszemélyeket, és nem jogi személyeket. Átlagos, és akkörüli fizetésekkel.)

Mert én (önkényesen) úgy gondolom, hogy a minden gazdaság legfontosabb alappillére az átlag fogyasztó/ vásárló. Az átlagember.
Hogy miért gondolom ezt?
Mert minden létező termék (kivéve a katonai és néhány állami beruházásból származó terméket) közvetve, vagy közvetlenül az átlag vásárlónál köt ki valamilyen formában.

Tudom h a gazdaság nem ilyen egyszerű, és mocskosul le akarom egyszerűsíteni. De kifejtem, hogy miért.

Tegyük fel, hogy az átlag vásárlónak kevés a pénze. Az árak, adók emelkednek, a fizetések nem követik az inflációt, tehát a keresetünk vásárlóértéke csökken.
Mivel kevesebb vagy alapból is kevés a pénz, így a vásárló nem költ, vagy csak kevesebbet. Megpróbál spórolni, félretenni.
Ergo csökken a kereslet a termékekre. Ha kevesebb a fogyasztás, csökken a kereslet, ha csökken a kereslet akkor az adott termék gyártójának is csökkentenie kell a termelést. Ha csökken a termelés, akkor kevesebb gép, pótalkatrészre lesz szükség, illetve a kieső bevételek miatt a fejlesztések is elmaradnak. Ergo egy olyan láncreakció indul el, ami végigmegy az adott termék teljes gyártási útvonalán. És mindenen, ami vele összefügg.

Vegyünk egy összetettebb, de egyszerűsített példát.

Én egy reklámstúdióban dolgozom. Szórólapokat, bannereket készítünk a Balluff elektronikai cégnek. Ezekkel a reklámanyagokkal akarja a Balluff népszerűsíteni a legújabb szenzorait, érzékelőit a partnerei előtt.
Ez álltal mondjuk egy Videoton úgy dönt, hogy lecseréli a gyártósoron lévő szenzorait, ezzel is elősegítve a hatékonyabb, gyorsabb munkát.
Ezek segítségével a Videoton gyorsabban hatékonyabban tud, mondjuk hangfal előlapokat gyártani a Philips cég részére. Ezeket az előlapokat összeszerelik és eladják a Philips mini-hifi mellé, annak részeként. Kikerül a boltokba és a kedves vásárló megveszi.

Tehát a mi cégünk reklámokat gyárt a Balluffnak, hogy ő könnyebben tudja értékesíteni a szenzorait, amit a Videoton vesz meg, hogy hatékonyabb legyen a hangfal előlap gyártás, amit a Philips vesz meg, hogy beszerelje a termékébe és végül a boltokban értékesítse.

Tehát, ha a vásárlóknak már nincs elég pénzük, hogy Philips mini-hifit vegyenek, vagy luxus kiadásnak számít és ilyen ínséges időkben inkább kenyérre költi, akkor csökken a kereslet a Philips terméke iránt.
Ergo visszafogják a termelést, ergo a Videotonnak is kevesebb hangfal előlapot kell gyártania, mivel kevesebb a megrendelés. Ergo a Videoton gépei és futószalagjai kevesebbet mennek, kevesebb a kopás használódás ergo ritkábban kell alkatrészt cserélni, illetve újat beszerezni. Ebből következhet, hogy nincs szükség, vagy nem akarnak újabb szenzorokat venni a Ballufftól. Így a Balluff is visszafogja a termelést. És nem költ annyit reklámra, így a mi cégünk is bevételtől esik el. Így a mi termelésünk is csökken, kevesebb fóliát, szórólapot kell legyártanunk, így kevesebb árut rendelünk a beszállítóinktól, így az ő forgalmuk is visszaesik.

Na durván ez a lényeg, persze ezt csak egyetlen terméken keresztül próbáltam levezetni, egyértelmű, hogy a dolog összetettebb, egy partner visszaesése esetén még nem inog meg egy vállalat. De a lényeg talán érthető. És ha a vásárlónak Mini-hifire sincs pénze, akkor v.színű sokminden másra sem.

Tehát hiába vagy cégvezető, hiába vagy milliárdos, hiába vagy gyártulajdonos, akkor sem veszel napi 50-60 ezer kenyeret a boltban, se 100-200 ezer liter tejet naponta.
Viszont az átlag vásárló több millió kiló kenyeret vesz naponta, és több millió liter tejet vesz minden nap összességében.

Tehát ha az átlagember nem fogyaszt/vásárol, mert nincs miből, akkor a terméket gyártó cégnek csökkentenie kell a termelést, hogy a profit megmaradjon, így az össze hozzá kapcsolódó cég, beszállító, kiszállító stb is csökkenti a termelését.

Viszont ha a vásárlónak van pénze, akkor költ. Mert bizony a legtöbbünk ilyen. Ha biztos pénze van, ami "nem is kevés" magas vásárló értékkel rendelkezik, akkor egy ideig lehet, hogy félretesz, takarékoskodik, gyűjt, de a legtöbbünk egy idő után elkezd költekezni, mert megteheti! Mert tudja, hogy jövő hónapban is megkapja a pénzét és megveheti azt a Mini-hifit magának. És hát ha már kereslet van, akkor érdemes megteremteni a kínálatot is, mert abból hasznot lehet húzni.
Nem beszélve az adókról, minnél többet költ egy átlag vásárló, annál több adó jut belőle az államnak is!

Szal ezért tartom én fontosnak, hogy az átlag vásárlónak legyen pénze, legyen miből költekezni.