...avagy minden 6-os 8-asnak hiszi magát, és 10-est keres minimum.
Előzmények: első rész, második rész Aki ezt olvassa, olvassa el előbb ezeket is. Ez a befejező rész, ami nem lesz vidám.
Eredetileg annó a válásom után egy poénos blogolásos cucc akart lenni, ami a bénázásaim, sikereim tartalmazza és esetleg alapot szolgálhat a hasonló helyzetben lévőknek. A második rész után nem sokkal sikerült találnom valakit, akivel több, mint másfél évig együtt voltunk: az egyik tinder randissal elmentem házibuliba és ő volt a házigazda. Másnap áthívtam, és minden ment ahogy kell, a tinderest amúgy sem érdekeltem igazán. Tehát nem a társkeresők sikere, hanem az élő találkozás sikere volt. Pár hónapja sajnos különböző okok miatt vége lett, de azóta is jóban vagyok a családdal, náluk mosom a kocsit, az apja a szerelőm, szoktak nálam vacsorázni. Így ismét aktívan használni kezdtem a társkeresőket. Sajnos...
33 éves pécsi lakos vagyok. Van saját lakás, másfél zenetanári állás, heti plazmadonor vagyok, van jogsim és autóm is. Van hitelem is, de szerintem nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy 33 évesen nincs lakáshitele, ha nem más vette...2-3 év múlva kipörög mind. A probléma az életemmel alapvetően a következő: a sz@r házasságom alatt a baráti társaságom eléggé szétszéledt, más városokba stb, a legközelebbiek pedig mostanában házasodnak meg, vagy már házasok, lassan gyerekük van vagy lesz. Tehát kvázi ha menni akarok valahová, akkor azt jobbára egyedül tehetném meg, mert mindenki a menyasszonyával van. Marad hát a netes ismerkedés, mert egyelőre még fogalmam sincs, hogy kezdjek neki az élőben ismerkedésnek egyedül. Most jön a java:
És hogy miért a 6-8-10 es mottó? Nem bunkóság, tudom, hogy az embereket nem lehet számszerűsíteni, de kb a lényeg az az, hogy mindenki jobbnak képzeli magát a valóságnál és a legjobbat keresi: az igények nem állnak párban a nyújtott dolgokkal. De valami kriminális, hogy mennyire nem: fb dating, badoo, tinder, a profilom normálisan kitöltve, lényegretörő kedves leírás 2 nyelven, kiöltözős jó fotók, ápolt vagyok minden képen, a macskám is szerepel az egyiken. Magas vagyok, értelmiségi, lakás és autótulaj. Nem menőzni akarok, büszke vagyok arra amim van és keményen dolgozok, és az elmúlt pár hónap sikerességi rátája mégis 0. Zéró. Szinte nincsenek is egyezések.
Amikor van, akkor általában olyanokkal van, akik (esetleg önhibájukon kívül) nem vékonyak, vagy (sokkal) idősebbek nálam, esetleg gyerekeik vannak, munkanélküliek, gyesen vannak és ezek kombinációi, szóval nem épp a korombeli, normál alkatú csinos független nők. Magányos vagyok, szóval igényelném a minőségi kommunikációt, de 10-ből 7 ember sosem válaszol, a maradék 3-ból kettő 2 mondat után nem ír többé. Nem vagyok bunkó, mindig kedvesen írok, de nem nagyon szeretek chatelni, az élő találkozás híve vagyok. De nem hogy találkozni, kommunikálni se lehet normálisan az esetek 99%-ban. Volt olyan, hogy 2 gyerekes anyuka egy heti beszélgetés után épp a találkozó előtt minden átmenet nélkül sosem válaszolt többé. Másikkal lebeszélve a találkozó, egy nappal előtte nem mondja meg miért, de nem akar találkozni. Következő csinos, kedves, jó a párbeszéd, korombeli, nincs gyereke...3 nap után nem ír többé. És utóbbi a ritkább, mármint hogy amúgy minden klappol első ránézésre is. És ezek variációi.
Sok olyat is láttam ezeken az applikációkon, aki normális leírást írt, jól nézett ki, közel is volt...de nem lett belőle match. Az ilyenekkel sosincs. Ellenben kisgyerekes fiatal anyuka rengeteg, akik szintén lesz@rnak. Ha az alapján kellene megítélnem a külsőm, hogy kiknek jövök be, akkor kb így néznék ki . Ezzel ellenben sok ismerős alapján és az exem körüli, meg a volt feleségem munkatársai körében magas, jóképű pasinak számítok. Mégis, a képeimen a legjobb formám hozom, és nem jön össze.
Az is lehet, hogy sz@r városban/megyében vagyok (Baranya).
Egyébként az is borzasztóan kiábrándító, hogy a jobb csajok közül már szinte minden 3-4. szájfeltöltött, és kb ugyanilyen arányban van onlyfansük is. Egyszerűen borzasztó a kicsit is jobb csajok körében a p*nciból megélni akarás. Persze nem akarják bepiszkolni a kezüket. Valamint tonnányi kamureg is van.
Nem épp a legjobb a kedvem, mert papíron minden klappol de online ismerkedés esetén mégsem. És nem értem mi a baj. Egy biztos: fiatal 30-as gyermektelen elvált férfinak lenni manapság barátok nélkül nem épp a leghívogatóbb dolog. Ha valakinek van ötlete, hogy miként ismerkedhet az ember élőben egyedül, vagy olyanokkal, akik nem idióták, egoisták stb hanem reális elvárásaik vannak és jót akarnak, akkor ne tartsa magában.
Egyébiránt reális alternatívának tűnik egyedül élni majd meghalni, esetleg macska/kutya társaságában élni.
Több bejegyzés nem lesz, ha mégis találok valakit, akkor is ez lesz az általános. Jön a "3 hónapos nyári szünet" és kb csak arra tudok gondolni, hogy elmegyek valami pluszmunkát végezni, hogy ne fulladjak bele az unalomba...