Mi lett volna ha?
Életünk döntéseink sorozata. Mi lett volna, ha 10 éve másként döntünk? Naponta 35 000 döntést hozunk. Boldogabb lehetne-e az életünk? Lehet-e maximalizálni az öröm szintet?
Ha pedig már maximalizálás, akkor operációkutatás, útvonal keresés.
Az életünket felfoghatjuk egy döntési fának. Kiindulunk a törzsből, és minden egyes döntés, egy-egy elágazás az ágak mentén, míg elérjük a levelek szélét, magát a halált.
Az életünk maga az útvonal ahogy eljutunk a törzsből az egyik levélhez.
Nem fogok semmi újdonságot mondani, a párhuzam és az abból leszűrhető tapasztalat a lényeg.
Hogy a kezdetekkor még bármelyik levélhez eljuthattunk volna, de ahogy haladunk az ágakon úgy szűkítjük magunkat a fán belül.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy a fán belül hol vannak a legszebb almák, de tudnunk kell, hogy életünk során nem tudjuk begyűjteni a legszebbeket, mert lehet, hogy a legszebb az keleti ágon van, a második legszebb meg a nyugatin. Az útvonal megszabás meg szigorú: A törzsből csakis folyamatosan haladhatsz a levelek felé, nincs ugrálás.
Bármennyire is próbáljuk belátni döntéseink következményét, ez mégis csak hozzávetőleges lehet. Vagy még se? Bár döntéseink a lehetőségek, és más emberek interakciójának függvénye, azért életre szóló nagy döntéseket hosszú távra szólókat tudunk hozni: Karrier, lemondani a cigarettáról, futás, napi egy óra önmagunkért. Cél elérése bármi és itt tényleg bármi áron, ki-ki vérmérséklete szerint.
Napi 35e döntés, az évi 12 millió 78 év alatt eléri az 1 milliárdot. Brute force módszerrel nem lehet megtalálni a legjobb útvonalat. Ha csak napi egy lényeges döntésre korlátozzuk a modellt, akkor is 28470 döntés 78 éves korunkra. Több variáció, mint proton a világegyetemben. Szóval csakis lokális maximumot tudunk keresni az útvonal bejárásakor.
Szóval mi lett volna ha? Nem tudhatjuk. 2^28471-1 variációnál azt mondani, hogy legalább ebbe az egybe nem jutok el, hát nah. Kizártuk, a lehetőségek 0,000000…sok null, egész pontosan 8569…. 0001%-át. Remek.
Jó, az életben kevesebb nagy döntést hozunk, de akkor is. A fa nem megismerhető. Az optimalizációnál is gondot jelent, hogy az algoritmus képes belesüppedni egy lokális optimumba, mert ahhoz, hogy ezt a környéket elhagyja, ahhoz nagyobb küszöbértéket kellett volna az optimalizációnál beállítani, és lehet az, hogy a következő völgy mögött ott az elérhető maximum, de a völgy túl mély, az algoritmus nem fogja egyiket se legyőzni.
Milyen megoldások létezhetnek?
Egyik a sakk. Na ne sakkozzunk, hanem vegyük át a sakkmesterek/számítógép stratégiáját. Lehetetlen megmondani, hogy adott állásból milyen lehetőségek mentén milyen lépéssorozattal lehet nyerni. De azt meg lehet mondani, hogy az aktuális felállás melyik már lejátszott sakkpartira hasonlít, és ott mi volt a győzelemhez vezető lépéssorozat. Az életben ez a példaképek élete. Nagybácsi, aki elment Amerikába megvalósítani az álmait, és bejött neki. De minden életvezetési tanácsadó, példa, könyv, film, történet ide sorolható.
Hozzunk hosszútávú döntéseket. Bár megjegyzendő, hogy az életben talán a legfontosabb dolgok nem tudatos döntés eredményei: Ki döntött úgy, hogy most lemegy megoldani egy számítógépes problémát, hogy megtalálja élete párját? Vagy kerékpározik egyet, hogy eltörje a kezét? Esetleg, hogy ma hagyja, hogy egy részeg elüsse? Bár utólag visszatekintve vannak nagy döntések, ezek akkor nem tűntek annak, csak egynek a 35000 közül.
Tudatosabban tervezzük az életünket.
A legfontosabb amit mondhatok, hogy gondold végig, hogy milyen elv mentén szeretnéd bejárni életed döntési fáját? Fogadd el, hogy ez egy optimalizálási kérdés. Tegyél érte, hogy hatékonyabb legyen az útkeresés.
Én, ha lehet egyszer majd visszamegyek térben és időben, és csak annyit mondok majd régi de fiatalabb önmagamnak, h figyelj csinálj mindent másként akkor nem lehet nagy baj.
Mi 11 Lite 5G 6/128 :)) Xiaomi Redmi Pad 4/128 GB, Laptop Asus Oled Vivobook 16GB/1TB " Azért vagyunk, h legyünk " by pusszycat [175cm/104kg.]