Sajnos idén is aki leült TDF-et nézni, az egy doppingversenyt lát.
Mikor beleszerettem a kerékpársportba, 90 körül, és később megépítettem a kerékpáromat, még volt valami jelentése a SPORT szónak a kerékpársportban.
Akkor még az igazi nagyok, Indurain, Cippollini, Riis, Zabel, és társaik, sosem buktak meg doppingolással.
Persze, lehet, hogy olyan szereket kaptak, ami nem kimutatható, de ebben az időben is volt pár lebukás.
Mindig jött pár ember, aki hozzájuk akart felérni, és gyorsan lebukot. Pl Virenque, Pantani.
A nagyok soha, rajtuk látszott, hogy erre mennek, és bizony képesek voltak a nagy hajtás mellett nagy összeomlásra is, pl Indurain 6. tourjának elvesztése, ahol eléhezett. Nem, nem kapott egy titkos zacskó tápot, és nem éledt fel a célig, eléhezett, elfáradt, kapott 3 percet, és ennyi volt az azévi tour. Másnapra nem támadt fel, és nem nyert 5 perccel, mint manapság ilyen eset után a begyógyszerezett droidok.
Mára odáig fajult, hogy a kedvenc nyári időtöltésem, a verseny és a táj nézése már nem kívánkozik nekem.
Egyrészt hiányzik Duffield az angol kommentátor, aki nem olyan idióta szóviccekkel fáraszt, mint ifj.Knézy és Sipos, és hiányzik az, hogy a verseny ott dőljön el, ahol kell.
Ma már elég, ha két hét múlva, ha már fix az eredmény, megnézem, mi lett a vége.
Vajon 5 év múlva lesz még kerékpársport? vagy csak drog-droid sport lesz?
) akkor még megvolt a gépem is.
