Kérlek engedd meg, hogy kissé hasonló történetemet mesélhessem el, én ennek nem szándékozok blogbejegyzést áldozni, de talán valaki jót nevet a nyomoromon.
14. életév, 8. osztály. Április. 2010.
Egyszerű kis napnak indult, a 4. óra testnevelés volt. Nálunk úgy nézett ki a tesi terem, hogy bementél, egyből a terem melletti folyosó, amin végig kellet sétálni az öltözőig. Persze, sétálunk hülye, mindjárt itt a tanár, és sehol se járunk. Megszokott volt, hogy iszkiri. Ugyan így történt ezen a napon is. Előttem éppen egy lány osztálytársam futott, nálam jóval lassabban. De hát nincs mit tenni, keskeny a folyosó. Valamiért ez a drága lélek úgy érezte, én őt üldözöm. Kicsit lemaradtam, mert hátranéztem, majd előre, van hely, akkor gyerünk. Sprint. Majdnem utolérem a csajt, ajtónál járunk. Erre ő, mint derült égből a villámcsapás, gondolta hogy az éppen ott lévő ajtót egészen random BECSAPJA előttem. Gondolom mondanom sem kell, elég gyors gyerek vagyok, ilyen Usain Bolt féle testalkat. Az idő, amíg reagálni volt időm, erősen konvergált a 0-hoz, de biztosan közelebb volt a 0-hoz, mint az 1 másodperchez. Éreztem, hogy nem egy darázs vagyok, aki lepattan az üvegről. A sebesség is nagy. Ebből baj lesz. Annyira voltam képes, hogy feltettem a kezemet, mert hát a fejem azért mégse koppanjon már. Hatalmas csattanás, persze azt hitte mindenki hogy lepattantam arról az ajtóról. Amúgy is bazinehéz, 2cm vastag üveg benne. Nem az a könnyű fajta, na. Természetesen az üveg összetört, és hatalmas rovajjal zuhant a földre, apró darabokra hullva. Sikerült a fékező manőver, egy helyben vagyok. Nos, akkor mérjük fel a károkat. Oké, ablak tropa. Minimum igazgatói, ősök agyonvernek, üveg biztos gecidrága. Mi a f@sz az a piros a földön. Jahogyja. Ekkor pillantottam meg a jobb kezem mind a 4 ujját. Az 5. azaz a kisujjam egész egyszerűen nem láttam. Persze meg volt, szerves kapcsolatban velem. Csak persze tőben átvágva a csont, és pont úgy lóg, hogy nem látszik. Cseppet spriccelő vér. Az első gondolat az volt, hogy hübazdmegdedurva. Így, egybe. A következő, hogy nemoké. Nem fáj, nyilván a sokk, de azért erről mégiscsak értesíteni kéne egy felelős személyt. Na akkor iszkiri a tőlem kb 100m-re lévő tanári szoba felé. Természetesen tanár a folyosókon zéró, már becsengettek. Tanáriban ráleltem az amatőr katasztrófavédelmi versenyre felkészítő tanáromra. Tőle tanultam meg, hogyan kell bekötni egyes sebeket. Ezúton is köszönöm, a mai napig tudom, és nem egy vészhelyzetben haszonmra vált ez a tudás. Viszont őt akkor ott valahogy elhagyta a lélekjelenlét. Láttam, ahogy a ráncaiban kirajzolódik a b@zdmeg felirat. Gyorsan leültetett, és elkezdett kötözni. De nem úgy ahogy tanította. Egész egyszerűen csak rátekert mindent ami van. Bal kezem a szék kafráján, támasztom vele a buksimat. Ekkorra ment ki belőlem az adrenalinnak nevezett cucc, megszűnt a fáziskésés. Irgalmatlanul elkezdett fájni a jobb kezem. Itattak velem vizet, mert lefehéredtem, mint a tanári fala.
A nyakamon lévő tök támasztása közben lefelé néztem, és azon agonizáltam, itthon agyonvernek, és még védekezni se tudok. A nagy gondolkodásban lefelé nézve észrevettem hogy valami csöpög a könyökömnél. Vér. WTF!? Kezemen pulóver újját mindkét oldalt felhúz. Ekkor előtárult a jobb kezemen egy óriási luk. Megnyílt az alkarom mint a rohadt dinnye. Konkrétan a csont állította meg az üvehet. Frankó. Jól néz ki. Másik kéz pont csuklón keresztbe 2 helyen elvágva, tenyerembe oldalról üvegszilánk lóg ki. Ránézésre is kb 2-3 centi van bent. OMFG. Persze ezt is bekötözte drága tanárom, mérhetetlen fájdalmat okozva avval, ahogy mégjobba belenyomta a kezembe az ott lévő üvegszilánkot. Ekkor már persze úton a mentők. Háziorvos megérkezik, inkeció a valagamba, rögtön jobban éreztem magam. Valami lónyugtató és érzéstelenítő keverék volt. Mindjárt itt a mentő, gyerünk le. Szépen lesétálok, kezemen két fehér boxkesztyű. Mentőbe beül, ami szirénázva elindul, majd szépen döcögve egy jó óra alatt beért a Fiumei Úti Baleseti Sebészetre. Az osztályfőnököm jött velem. Leültettek, mentek a recepcióra. Kiabálás, felnézek, elémtolnak egy faszit. Semmi különös nem látszott rajta, csak nagyon fehér volt. Aztán utána egy beteghordó ágyon egy combból levágott lábat. Itt elájultam. Kb 20 percig tartott. Gyerekosztály. A falon Sekeze-Selába István(Pistike) által szájjal festett művek. Nagyon feldobott a dolog. Bevisznek. Doki víg kedéjűen: Üdvözlöm fiatalember. Mi történt magával. Elmotyogtam neki. Jól van, ne izgulj, megoldjuk valahogy, rendben? Ekkor a vállamra tette a kezét. Na ez volt az első megnyugtató dolog az addig eltelt 2 órában. Kikötözték a kezem, ekkor jött a második fájdalom sokk. Kaptam egy érzéstelenítőtt vállba, orvos kivette az üvegszilánkot, leragasztotta azt a sebet, és mondta, hogy a szembenlévő ajtóhoz fáradjak át, foglaljak helyet, 2 perc és jön. Leülni nem volt időm, hogy felkészüljek arra a feliratra, ami ki volt írva az ajtóra, varroda. Gyerünk belefé. Lefektettek, kezem kis asztalra, na akkor gyerünk, rakjuk ezt a helyére. Orvos: Figyelj Benjámin. Nem fogok hazudni. Most kapni fogsz egy injekciót a tenyeredbe. Borzasztóan fog fájni, de utána jobb lesz elviselni a varrást. Sajnos ezt muszály. Halk okés válasz hangzott el tőlem. Ekkor éreztem az első olyan dolgot, amit senkinek se. Gyerekek, nagyon brutális. Konkrétan lefogta a kezem a nővér két kézzel, az orvos a tenyeremre támasztott rá egy kézzel, másikkal meg beadta az injekciót. Hát kapásból átment a tű a kezemen, annyira fájt hogy megrántottam a kezem. Ekkor kiment, visszajött két hatalmas ember kíséretében, akik lefogtak, megkaptam az injekciót. Egy hang nem jött ki a torkomon. Cserébe 4 és fél liter víz a homlokomon. Felvarrta az ujjam, az alkaromon a brutál nagy nyílást is bezárta. Összesen 48 öltést kaptam. 13 a brutál nagy kráter, 30 tartotta az ujjamat(elégggé ferdén csaptam le), és 5 fogta össze az első ujjpercemnél szintén átvágott porcnál.
A bal oldali sebeket egyszerűen egy pillanatragasztó szerű anyaggal bekente, majd pici csíkokkal leragasztotta, és bekötötte. Bekötözött, irány haza. Addigra faterom értünk jött kocsival. Kettő nap múlva kellene visszajönni kötözés+idegsebészet. Vissza is mentünk. Először idegsebészet, ahol rögtön megállapították, hogy esély nincs arra, hogy újra érezzem a kisujjam, de mozgatni nagy valószínűséggel tudom majd. Ó, az pont elég nekem, mondtam vígan. Ekkor volt még egy sebészeti beavatkozás, az ínszalagokat rakták rendbe, hogy valóban tudjam majd mozgatni. Bekötöztek, 2 nap, menjek kötözésre. Be is mentem, amatör kezdő, cserébe csinos nővérkére bíztak rá, hogy legyen kedves kötést cserélni. Viszont ekkor történt a lehető legrosszabb dolog, amire sajnos a felkészületlen nővérke nem tudott értelmesen reagálni, segítség kérés helyett pedig egy életrevaló nyom maradt rajtam. A kötés beleragadt a varratba. Az ujjpercnél. Ő ezt úgy próbálta orvosolni, hogy elkezdte húzni. Ha nagyon fáj úgy is ordítok jelleggel. Csak én éppen nem ordítottam, mert a saját kezem haraptam fájdalmamban. Ekkor vette észre mit művelt, de nekem semmit se mondott, csak hogy mindjárt jön. De ezt bepánikolt hangon. Gondoltam, hogy tré van. Ránézek már. És egy szolíd 2cm hús lóg ki az ujjamból. Ahhhhaaahoooogyezígyahajaanyád. Beront, másik nővér kíséretében. Semmi baj, megoldjuk. A látszólag rutinosabb nővér elkezdte ezt a kilógó részt betuszkolni az ujjamba, majd valami lötyivel bekente a kötést kívülről, ami ezek után játszi könnyedséggel vált le rólam. Persze újra kötés, kaptam erre a részre valami zsírpárnás nemtudommit, hogy ne ragadjon újra bele a kötés. Orvos nem is látta. Rendben, 2 nap múlva kellene visszajönni, kötözésre. Jóvanoké. Haza, 2 nap múlva vissza, átkötik, semmi extra. 2 nap, jöjjön vissza, új kötés, + varratszedés. Rendicsek. Orvoshoz be, kikötözi úgy a kezemet, hogy észre sem veszem. Bazdmeg.... Mondja hogy szép, de az ott az nem szép. Nézem, ja azt a kettővel ezelőtti kötésen egy drága nővérke csinálta, beleragadt a kötés a varratba. Orvost kiverte a víz, és elviharzott. Biztos megdícsérte őket. Orvos vissza, akkor most kiszedi a varratokat, satöbbi. Okés. Kiszedte, semmi extra, nem is fájt, de fáradjak át a sebészetre, hogy megnézzék az a bibircsók szerű valamit. Fáradok. Ott megállapították, hogy az ún. idegpályaágyat sikerült megszaggatnia ennek a drága hölgynek, ezért ami eddig esély volt arra, hogy érezzem az ujjam, elillant. Plusz hozzá sem nyúlhatnak, csak szülő által aláírt papírral, mert fennáll a veszélye, hogy az egész kezemet nem érzem. Jó, akkor inkább csak az ujjam, hanyagoljuk.
Szépen elmúltak a kötözések, begyógyultak a sebeim.
Most ott tartok, hogy van egy kb bibircsók a kisujjamon. Borzasztóan érzékeny, nem fáj, de nem tudom megmagyarázni az érzést, amikor hozzáér valami. Kellemetlen na. Ezért inkább nem is erőltetem. Mozog frankón, azóta 9 ujjal gépelek, vagy legyen 10, ha a kisujjal nyomott shift és enter beszámítható ide.
Frankó melléksztori, hogy ezen a kitépett varrat, és a szakszerűtlen ellátása hiányában egy fertőzést szenvedtem el. Ezáltal ekcéma alakult ki nálam, illetve egy ugyaninnen származó fertőzés miatt begyulladt az ínyem, és elkezdtek a fogaim tönkremenni. Jelenleg 4 lyukas fogam van, illetve 3 már konkrétan félbetört, a fele hiányzik. Ebből ráadásul egy elől, jobb felső 4. 19 éves vagyok.
Atyaúristendehosszúlett....
Gyerekek! Az a lényeg, hogy van pénz lóvéra! © Jakab Zoltán