Régi lomok között találtam két régi mechanikus karórát. Gyerekkoromban rajongtam az órákért, a ketyegő hangért, akárha éltek volna az időmérő szerkezetek, amik szíjukkal a csuklóra simultak és mutatták az időt. Az óraszerkezetüket időnként fel kellett húzni, így gondoskodást igényeltek, ha az ember ragaszkodott a pontos idő ismeretéhez és nem akart a déli harangszóra várni, hogy beállítsa a felhúzott óráját. Azok a régi idők, amikor minden tartósabb és lassabb volt, és sokkal valóságosabb.
Szerencsére még van órás a városban. Ha lesz rá időm, elviszem ezen emlékeket és megkérdem a javításuk árát. Ha ugyan javíthatók. A kis Junost jár, de siet, a Poljot nem húzható fel.
Ezeket várhatóan 1000 év múlva is meg lehet majd javítani, a hiányzó alkatrészt le lehet majd hozzá gyártani.
Algieba oldala
