Várom a folytatást.

értékelt üzletek: 42+ 0-

Jöhet a folytatás. Pár szavam azért volna.

Nos, a főnök jóindulata először nem volt egyértelmű. Jelzem, számomra most sem az. Portás szabin, jól jött neki a kényszer munkaerő. Tudomást szerzett egy albérletről, és elmondta Gyulának. Ez sem falrengető segítség, csak egy (fontos) információ megosztása.

Ami pedig a barátokat illeti, szerintem nem fordultak el Gyulától. Egyszerűen túl nagy kérésnek találom, hogy beengedjék Gyulát a családi fészekbe. Tegyük fel, valaki beengedi. Először is a feleség beleegyezése is szükséges, másrészt vállalja a zsörtölődést. Gyula pár napra kért lehetőséget. Megoldódik valami ennyi idő alatt?
Három éjszakát töltött a portás fülkében. Az ugye két nap, de ha az elsőt is számolom, akkor három. Nem olvastam, hogy Gyula tett volna valamit önmagáért. Keresett albérletet?
''... Gyula azon kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha az öreg visszajön a szabadságról.''
Valami csodára várt?
A barátok pedig tényleg a barátai, a feleségek pedig megértőek, segítő készek. Fene tudja, melyik milyen messze lakik a munkahelytől, mégis hozza az asszonyka a vacsorát. Nagyra értékelem a gesztust, pláne, még pénzt sem kérnek érte.

Gyula tartásával is gondom van.
''Nem kis félelemmel csengetett be a saját lakásának ajtaján.''
Ez bizony baj. Volt két napja, és egy éjszakája átgondolni helyzetét. Tényleg bocsánatot kérek azért, mit most mondok, de Gyula tutyi-mutyi. Bárhogy is szereti Mártát, határozottabban kellett volna fellépnie. A kaját pedig már csak dacból sem lett volna szabad elfogadnia. Aztán ha úgy döntött, (megjegyzem rosszul) hogy távozik, egy kérdést nem tett fel. Mikor fizeti ki a ház értékéből Gyula részét Márta?

Vegyesek az érzelmeim.
Mártával ott a bajom, hogy feleségül vetette magát Gyulával, holott tudta jól mire számíthat, ismerte tulajdonságait. Gyula ''Néha, talán hetente egyszer'' ivott, ''akkor is csak egy sört''. Ez állandó kocsmázás? Inkább jó ürügy arra, hogy megszabaduljon Gyulától.
Gyulával meg az a bajom, hogy hagy magától mindent elvenni. Tulajdonát, gyerekeit, nyugalmát, életvitelét.

Nem hagyom ki a következő részt se. Amennyiben hosszú a bejegyzésem, kérlek szólj, Tzombi, és akkor legközelebb szűkszavú leszek.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hu...ez a történet kísértetiesen hasonlít a nevelőapám történetére. 15 év után anyukám is megelégelte az állandó alkoholizálást, ami nála azért eléggé mindennaposnak volt mondható, aztán először kiköltöztette az udvarban lévő melléképületbe, majd keresett neki saját maga egy albérletet, aminek az első 3 havi díját ki is fizette. 2 hónap múlva a ''nevelőapám'' (akit sosem tekintettem apapótlónak) magára robbantotta 2 gázpalackkal az albérletét. Megjegyzem 1 nappal az eset előtt anyukámtól kért egy gázpalackot, aki mit sem sejtve odaadta neki. Képzelhetitek, milyen érzés lehetett! Furcsa dolog ez...

Remélem, hogy jövő hét elején készen leszek vele. De legalább még két rész biztosan lesz.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Lehet, hogy egy kicsit elébe megyek a dolgoknak, de honnan tudsz te ennyire részletesen mindent a történésekről, az érzésekről, gondolatokról?

Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen.

Köszi a hozzászólásodat, és nem vagy túlságosan bőbeszédű.
Pár szóban azért reagálok rá. A főnök már a második héten jött az albérlet ötletével, bár ez sem tűnt túl rózsásnak.
Igen! Gyula várta a csodát. Egész életében. Ezért is volt elege Mártának.
A barátok tényleg segítenek neki a maguk módján, de ezt Gyula másként értékelte. Tudod ugyanazt az élethelyzetet mindenki másként éli meg.
Mártával való kapcsolata fémjelzi Gyula egész életét. Mint mondtam, kerülte a konfliktusokat, hangos szóváltásokból is menekült. Nem akart senkit sem megsérteni. Ez egyébként baromság, de hát az én Gyulám már csak ilyen volt.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Magát a történetet, ha nagyvonalakban nézzük, akár egy tipikus ''elvált apa'' történetének is titulálhatnánk. Az egyedi ebben az, hogy nem volt alkoholista, a haverokkal is csak a békesség kedvéért ment a kocsmába. De van úgy, hogy a sorozatos megpróbáltatások után, elszakad a cérna, és nem lát más kiutat.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Nem tudom még a sztori végét, de én igazából az írásaid alapján csak arra tudok gondolni, hogy az ''elnyomás'', és az évek alatt létrejövő megszokás, az állandó dolgok elvesztése vezethetett oda, ahova. Nehéz esetlegesen egy teljesen új életet kezdeni, viszont szerintem, ha már benne van az ember, és abban az újban is megtalálja önmagát, onnantól nincs baj...Elindulni nehéz, persze!

Azt hiszem valahol említettem, vagy csak akartam, hogy tőlem is kért tanácsot. Pontosabban elpanaszolta az életét. A gondolatok nagyrésze ezekből a beszélgetésekből jött össze. Ezoterikás múltamnál fogva, elég jól ismerem különböző embertipusok érzelmi világát.
Egy kicsit utána is nyomoztam az ismerőseinél, kik általában közös ismerősöknél. Innen az adatok.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Valahol a ''félig teli - félig üres pohár'' kérdésnél kellene kezdeni.
Van, aki az új élethelyzetben nem látja meg a jót, nem tud vele mit kezdeni. Ez általában az egyén saját hibája, de kevesen vagyunk, akik látjuk a lehetőségeket. Talán a gyerekkorban belénk táplált tézisek, tanok az okozói. Mert az viszont én sem tudom, erre valahogy nem tértem ki a Gyulával folytatott utolsó beszélgetésekben, hogy mi volt az oka a tunyaságának.
Pedig, ha ezt előtérbe tettük volna, megtárgyalva ennek az okát, mint egy kényszer feldolgozásban, és rávilágítva az ok jelentéktelenségére, másként alakult volna a történet. De ő nem kérte, én meg nem erőltettem.
Nekem is van lelkiismeret furdalásom ez miatt. De mivel az életben mindennek oka van, mindennek megvan a racionális magyarázata (csak a magyarázatot általában már később értjük meg), így bizonyára volt oka a történet ilyen alakulásának.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Nincs mit köszönni. Bármikor kész vagyok véleményt nyilvánítani. Teszem ezt úgy, hogy sokan a fenébe kívánnak szószátyárságom miatt. Rövidebben viszont nehéz lenne kifejteni véleményem.

Nézd, a leírtak szerint Gyulának anyáskodó feleség kellett volna. Márta talán az is volt, és épp az anyai ösztön diktálta neki, hogy vegye férjül Gyulát. De változott valami? Gyula elesettsége nem. A heti egy kocsmázás lehet változás, de tragédia? Ugyan kérem. Egy sör nem a világ. Részegen ment haza egyszer is? Erről nem írtál, tehát úgy vélem, hogy nem. Akkor hol a probléma?
A ház felépült, egzisztencia biztosított, ezt a csökött, akarat gyenge manust akár el is lehet távolítani. Nem erről van szó? Még a gyerekektől is eltiltom, mehet a fenébe. És kérem alássan, itt a tragédia.

Hát tudod, az Isten verjen meg mindenkit, aki ismerte szíve választottjának gyengéit, és pont ezekért a tulajdonságokért tette, teszi tönkre az életét.

Csodavárás? Gyula várta, Márta megkapta. Gyula ment a fenébe, Márta maradt a készben, itt tartunk most.
Ám nem teljes mértékben hibáztatom Mártát. Kikergette Gyulát a csillagos ég alá. De megtehette volna, ha Gyula FÉRFI? Aligha. Könnyedebb esetben Gyula kiröhögte volna, és marad. Kicsit súlyosabb esetben kapott volna Márta két pofont, és egy figyelmeztetést, hogy akár költözhet is az anyukájához. Ilyen esetben vajon mi történik? Márta kikel magából, és hangoztatja jogait a házhoz? Gondolom igen. Gyula ezt miért nem volt képes megtenni?

Megbocsáss, Tzombi, egyre jobban beleélem magam a történtekbe. Pestiesen szólva nem semmi. Erős indulatokat vált ki bennem. Amolyan ''macsó'' volnék, és nem létezik, hogy egy nő kisemmizzen abból, amit két kezem munkájával teremtettem.

Tényleg kíváncsi vagyok a folytatásra. Valamint köszönöm, hogy nem vetted zokon bőbeszédűségem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Egy kicsit le maradtam (nem csak ezzel), talán holnap reggelre kész a 3. 4.rész is.
Addig még egy kis türelmet kérek.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Vigyázz, a szabályzat szerint legalább 5 napnak kell lennie két írás közt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Cimlaposok kozt.

Amugy erdekesek a gondolataid ;)

Ez így igaz. A harmadik rész még most is ott van, de a negyedik az csak „sunyi” módon jelent meg.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....