ha a T.Szerkesztőség érdemesnek tartja, rakja ki.

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

0.1111%-a egyébként.
sok mindennel egyetértek, az általános jóindulattal, kedvességgel, segítőkészséggel mindenképp. de a csöveseknek soha nem szoktam adni. akiket meg különösen utálok, akik vissza akarják tolni a bevásárlókocsikat. hát hogyne, majd fél perc munkával 100 forintot keressen? ha óránként csak ötöt visszatol, az már jó. sokan örülnének olyan nettó órabérnek.

amikor elkezdi, hogy műtétre kell, meg gyereke, meg stb., miközben a piásüveg lóg a kezében....

ha őszinte, adok, ha tudok. ennyi.

[ Szerkesztve ]

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Miért zavar az téged hogy ki menyit kap egy fél perces munkáért? A lényeg az az hogy neked mindez csak 100ft odba kerül.

de én nem adok neki 100 forintot. nekem azért a 100 forintért keményen tanulnom és dolgoznom kellett.
más elmegy tisztességesen melózni és hazaviszi a minimálbért, örül, hogy munkája van.

nem fogok söpredéket pénzelni, legyen elég az adóm a segélyezésre.

Odajött hozzám a napokban egy középkorú, vagy talán kicsit fiatalabb úriember. Nem látszott hajléktalannak, nem is bűzlött a piától. Megszólított, kezet fogtunk, megkérdezte a nevemet, leült mellém és egy kis felvezetés után megkérdezte, hogy nincs-e egy kis apróm. Nem kertelt, megmondta, hogy piára kell neki. Adtam valamennyit, nem tudom, hogy jót tettem-e vele, de talán mindegy is.

nézd az ő szemszögéből.

iszik egy kicsit, és elfelejti a gondjait az alkohol révületében.

te/más ember szemszögéből - iszik, pfuj, alkesz.

inkább az elsőre voksolnék, mert jót tettél NEKI.

ez olyan, mint az a gondolatmenet, hogy a világon nem csak rossz, meg jó emberek vannak...

[ Szerkesztve ]

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Ettől függetlenül rám sem sűrűn jellemző az ilyen.Viszont a buszon az öregebbnek átadom a helyet,segítek a babakocsikat levenni a buszról.stb.

Viszont láttam már olyat hogy az utcán össze esett egy ember és nem egy nem két ember ment el mellette.csak nézték.

Ilyen már nekem is volt hogy piára kért és adtam neki.De amikor olyan jött hozzám aki ..... na hát tudjuk és kenyérre kért egyből elküldtem.Nem azért mert nem volt annyim hanem ha már egyszer a semmiért pénzt adok neki akkor elvárom azt a minimumot hogy őszinte legyen.Volt már olyan hogy kenyérre adtam és láttam kb fél perc múlva ki jött és majszolta a kenyeret.Aki kenyérre kér nem feltétlen költi piára.

1., az első videó alatt kirázott a hideg, pedig számtalan feldolgozást hallottam, láttam már ebből.

2., ha bárki úgy gondolja, hohy ha keményen melózik, akkor minden rendben lesz, az téved. Segítségre BÁRKINEK szüksége lehet. És sosem tudja az ember előre, hogy mikor.
Nagyon valószínű, hogy egyik rosszsorsú ember sem így tervezte az életét.

Saját példámból indulok ki: sosem gondoltam volna, hogy valaha is megcsaphat a szele annak, hogy mindent elveszthetek. Márpedig pár éve erősen csapkodott az a szél. Elég volt egy rossz üzleti döntés és bumm. Máig érzem a mindennapjaimban. Konkrétan a lakásom, munkám, minden elszállhatott volna egy pillanat alatt. Nekem szerencsém van, mert élnek a szüleim, testvéreim és ők SEGÍTETTEK. De ha nincsenek testvéreim? Ha szüleim (ne adj Isten) már nem élnek? Akkor mi a tökömet csinálok? Megmondom, túlzás nélkül és ez teljesen komoly: utca. Ugyanis a munkám megszűnése a saját rossz döntésem eredménye, miközben a lakásom volt a fedezet a vállakozásra. Sima ügy, 3 hónap haladék van bankok felől és viszlát. Márpedig nem találtam olyan melót ennyi idő alatt, amiből tudtam volna fizetni a jelzálogot, plusz nem döglök éhen. Utca... lett volna, ha nem SEGÍTENEK (mázlista módon) szüleim és a testvéreim. Az utcára kerülés gondolata, valódi esélye rosszabb, mint a halálfélelem. Segítsünk akin tutdunk és főleg AMÍG megtehetjük.

[ Szerkesztve ]

Öntörvényű Sünmalac

"Adni a csövesnek egy ötvenest, mert őszintén megmondja, hogy italra kell."

Nézd, én sem iszom alkoholt soha, másnak sem adok rá pénzt. Ha kérnek a kenyeremből, letöröm a harapott részt és odaadom. Ne elfelejteni akarja az ember a gondokat, hanem feldolgozni. Aki erre nem képes, azon a pia nem segít.

Más kérdés, hogy nincs is több saját készpénzem, mint egy tetszőleges hajléktalannak, nyugodt szívvel mondhatom, hogy nincs nálam semmi, amit adhatnék.

{Zodiac}: "Megmondom, túlzás nélkül és ez teljesen komoly: utca. Ugyanis a munkám megszűnése a saját rossz döntésem eredménye, miközben a lakásom volt a fedezet a vállakozásra."

És ez egyet jelentett volna a totális elhanyagoltsággal, kulturált beszédre való alkalmatlansággal? Én láttam már hajléktalant, akinek nem volt egyebe, mint a patakban mosott farmerja és inge, de legalább nem bűzlött a piától és a kukáktól.
(Ha valakinek nincs senki ismerőse, aki segíthetne rajta, legalább hogy elalhasson a garázsban/fészerben, vagy nem tud akár hajléktalanul is szerezni ilyen pártolókat, az valamit nagyon elszúrt korábban. Persze, sokan nagyon elszúrják az életüket...)

[ Szerkesztve ]

Igen, lehet bizonyos szinten igényesnek maradni, de abban az állapotomban mindenre gondoltam, csak az igényességre nem. Ilyenkor úgy változik meg az ember gondolkodása, mint a sicc. Nagyon erős embernek kell lenni ahhoz, hogy ilyen hihetetlenül sz@r helyzetben is megőrizze a méltóságát. Tisztelet az ilyeneknek. Nekem nem menne.
Mondom, hogy el sem tudtam képzelni korábban, hogy mit érezhet az ember ilyenkor. Mintha nem is én lettem volna. Attól féltem, hogy belebolondulok, nemhogy azon gondolkodtam volna, hogy ha beüt a végleges krach, akkor hogyan maradok "normális csöves".

Öntörvényű Sünmalac

Számomra érdekes ez, másoknak lehet, hogy természetes. Ha nem volna a családom, akikért felelősséggel tartozom, bármikor itt is hagyhatnám ezt a kócerájt, nem ijednék meg. Pendrive-ra föl az életművem, és kész. Most is csak kb. két váltás ruhám van, annyit még el is bírnék. Télig megoldanám a dolgot, bár az sem katasztrófa, aludtam én már -10 fokban, de egy erdőben földbe süllyesztett viskót építeni csak lapát, fejsze és két kéz kérdése - ha már hajléktalanszállóba nem akaródzik menni Kétszáz éve és régebben az emberek hatalmas része ilyen körülmények közt élt, vagy ilyen körülmények közt sem (lásd: Móra - Rab ember fiai), kibírták becsülettel.

Egészen más, ha az embertől mások is függnek. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha az én ostobaságom miatt ekkora bajba sodornám a szeretteimet. Nem is tudom, mit tennék akkor.

[ Szerkesztve ]