Jó lett, hasonlóképp vélekedem az ihletről.
Az én esetemben elég érdekes a dolog. Elkezd valami dolgozni a fejemben, és egyre kevésbé vagyok ura a gondolataimnak. A mesehősök, szereplők kikövetelik, hogy létezhessenek, megmutatkozhassanak, én pedig nem tehetek mást, engedelmeskedem nekik. Egy percig sem töprengve írok, csak írok, amíg csak súgnak a hangok. Előfordult már, hogy amikor befejeztem, bizony nem tudtam, hogy mit írtam, el kellett olvasnom, hogy tisztában legyek vele. Innen kezdve már csak a formai, helyesírási korrektúra van hátra.
Az életemben bekövetkezett tragédia óta alább hagyott a lendület. Mondjuk úgy, kiszáradtam. Elkerül a múzsa.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
