Sziasztok!
Én ezt, vagyis hasonlót éltem át, de én nem a fülem fájlaltam, hanem a veséimben rejtőzködő alattomos kövekkel bajlódtam. Momentán én rövid idő alatt tünetmentes lettem (csak a szülés volt nehéz, együtt érzek a nőkkel ) 3 órán át zöldültem a folyosón és vagy 5-ször csapták rám az ajtót mire megkérdezték mi bajom
Nem szeretném említeni sem a kórházat, sem a várost ahol hasonlóképp jártam. Csak annyit, hogy sajnos ez egyre gyakoribb dolog. De mivel rokoni körben van orvos hadd védjem meg őket kissé. Nekik sem egyszerű a dolguk, van olyan ember aki körbe sem tudja írni, hogy mi, merre és miként fáj.
Ismerek jó néhány orvost, ápolót. Ismerek orvos tanulókat, akik puskával mennek vizsgázni. S ismerek olyan nem magyar, ismétlem nem magyar ajkú, vagy születésű embereket, akik eljönnek ide tanulni, becsülettel kijárják az egyetemet és jó orvosok lesznek bizalom nélkül.
Sajnos sosem tudhatod, hogy kihez kerülsz. Ez egy lutri. Sajnos nem jó lutri mert egy emberi élet felbecsülhetetlen, még az utca szélén deliráló hajléktalan is fontos ember.
Ha megfogadtok egy jó tanácsot, ne veszítsétek el a bizalmatokat az orvosokban, s ne higgyetek a TVSHOP-os baromságoknak. Ha nagy baj van 104, ha csak baj van akkor meg az ügyelet. Vagy ha csak megfáztál irány a háziorvos.
Persze mindig vannak kivételek, mint a cikkíró vagy én. Én örök optimista maradok, vagyis csak próbálok lenni. Bízom bennük, eddig még keveset csalódtam remélem ezt a jó szokásukat az orvosok megtartják és gyógyítanak.
Csak így tovább.
A cikkíró társamnak pediglen sikeres gyógyulást és bőséges egészségben gazdag életet kívánok
Kockák előre!!! :D