Nagyon jó írás, és a minap volt erre nálam egy nagyon jó példa. Mondhatnám ennek a témának az iskolapéldája tárult elém. Pár haverommal, és barátnőmmel bulizni mentünk jó egyetemisták lévén. Aztán találkoztunk ott egy emberkével, aki elég nagymenőnek tűnt, mikor pedig elkezdte villogtatni a több százezer forintot ami a zsebében volt, meg a BMW kulcsot, csak néztünk, ment oda szerencsétlen mindenkihez, próbálkozott a csajoknál, szép szóval, csúnya szóval nem jött össze neki valahogy az ismerkedés. Majd már hajnalodott, amikor odaült hozzánk beszélgetni, kitette a rengeteg pénzt, összegyűrte, majd felmutatott egy 500 forintost, és azt mondta ez a sok pénz nekem ennyit nem ér... Aztán jött a témaváltás, hogy ő nem talál egy normális nőt maga mellé, meg akkor minek ez a sok pénz. A szemében a teljes reményvesztettség tükröződött, az emberek féltek tőle, a mi szemünkben pedig ott ragyogott az értelem, benyúltam a zsebembe, kivettem a 600 forintom, és megvettem a legdrágább sört belőle, és olyan melegség öntötte el a szívem. Ott állt mellettem a barátnőm aki forrón ölelt, és lám egy kis jelentéktelen ember vagyok, aki ráadásul egy csóró egyetemista, de legalább boldog, igen azt hiszem boldog...