Merethic Era

Merethic Éra

Korai Merethic Éra:

Az idő (ellentétben a Dawn Érával) már lineárisan telik, Akatosh (az Idő Sárkánya) megjelenésének köszönhetően. Az Et'Ada ősszellemek (Aedrák) megépítik az Adamantin Tornyot, és benne ítélkeznek Lorkhan felett, valamint döntést hoznak a saját- illetve Nirn sorsáról. Lorkhan testét darbokra szaggatják, szívét kitépik és elhajítják. Később kiderül, hogy az elpusztíthatatlan Szív a Morrowind földjén, Vvardenfell szigetén található Vörös-hegynél csapódott Tamriel földjébe. Az Et’Ada ősszellemek egy része távozik Nirn földjéről, míg egy részük itt marad, s „a föld csontjaivá” válnak. Magnus (aki a Mágia maga) az Aetherius síkra távozik, s ezzel Mundus síkja, ahol Nirn elhelyezkedik, stabilizálódik. Az ekkor még osztatlan mer (elf) nép Aldmeris kontinensen (létsíkon?) él. Tamrielben az állatnépek (beastfolks: proto-khajit és proto-argóniai, imga, sload) és - egyes források szerint – a men (ember) fajhoz tartozó nedic emberek (pl. Kothringi, Nede törzsek) élnek primitív körülmények között.

Akatosh, az idő sárkánya

Középső Merethic Éra:

Aldmeris pusztulása. A „széthasadás” oka ismeretlen. Egyes források szerint Aldmeris nem egy Nirnen lévő fizikailag létező kontinens volt, hanem egy másik létsík, vagy az Aetherius síkon lévő hely. A mer népek felfedezik és benépesítik Tamrielt. A bennszülött állatnépek (beastfolks: proto-argóniai, illetve khajiit) ekkor már éltek Tamrielen, illetve egyes értelmezések szerint bennszülött men (ember) népek is – a források egy része szerint ez utóbbiakat nevezték nedic embereknek. A „Frontier, Conquest” című könyv leszögezi, hogy emberi népek már Tamriel minden sarkába eljutottak, még Skyrim megalapítása előtt. A könyv szerint az egyre hidegebb éghajlatú Atmora kontinensről is folyamatosan érkeztek az emberi betelepülők Tamriel északi részére, még jóval Skyrim megalapítását megelőzően. Valamikor ez idő tájt (pontosan nem behatárolható, mikor) törhetett ki a Sárkány Háború, amelynek során a nordok Tamrielre költözött ősei fellázadtak a sárkányok és a sárkánypapok ellen. E háborúban sajátították el az emberek az ún. Hangot (Thu’um), azaz a sárkánykiáltásokat. Ezek segítségével hosszú és véres harcban legyőzték a sárkányokat, s azok maradéka szétszóródott a világ lakatlan sarkaiban.
A mer fajok szétválása: altmer (high elf, a Summerset Isles-t népesíteték be), ayleid (nemeself / heartland wild elf, akik Cyrodiil lakói voltak kiirtásukig), falmer (hóelf, Skyrim lakói, akiket a nordok és a dwemerek pusztítottak ki csaknem teljesen), dwemer (őket hibásan nevezik eltűnésük után dwarfnak, azaz törpöknek, mivel termetük a bosmerekéhez volt hasonló, Morrowind területén éltek rejtélyes eltűnésükig), chimer (a dunmer – azaz sötételf nemzet elődei, Morrowind lakói), maormer (tengeri elf, a trópusi Pyandonea kontinens őslakói), bosmer (erdei elf, Valenwoodban élnek), orsimer (az orkok ősei, High Rock-béli őshazájukból szétszóródtak Tamriel kontinensén) ágakra. A szétválás magának Aldmeris „széthasadásának” fizikai-fiziológiai kifejeződése. Az eredeti Aldmeris nyelvet és mágiát leginkább az ayleid és az altmer nép őrizte meg.

Az Adamantin torony (Tamriel Aedrák által emelt legősibb épülete, hatalmas fémtorony Balfiera szigetén, az Iliac-öbölben, a mai High Rock és Hammerfell között) felfedezése a Direnni nevű altmer klán által. A Tornyot később Direnni toronynak is nevezik, és a 3E végéig a Direnni klán leszármazottainak kezén marad. A legendák szerint e toronyban büntették meg a Mundus síkján ragadt istenek Lorkhant, s tépték ki szívét. Summerset Isles-on a Crystal Tower építése az altmerek által. Az altmer Topal kormányos hajója, a Niben élén feltérképezi Tamrielt (lásd: Father of the Niben). A partvidékeken mindenhol, illetve Tamriel középső és délnyugati részén szórványos mer letelepedés indul. Altmer varázslótornyok épülnek a későbbi Morrowind partmenti területein is (pl. Ald Redayna, Tel Aruhn, Tel Mora, Bal Fell). Később felépül a White Gold Tower Cyrod szívében, a későbbi Imperial City helyén. A Tamriel középső részén élő ayleidek részleges elszeparálódása és politikai függetlensége a Crystal Tower-től. Az ayleidek központja a White Gold Tower (továbbiakban WGT – a későbbi Imperial City közepén magasodó építmény ennek átalakított maradványa).

Falmer emlékmű (Snow Prince szobra)

Dwemer arckép

Topal kormányos

White Gold Tower

Középső Merethic Éra vége:

A dwemer nép beköltözése a későbbi korokban Velothi-hegységnek elnevezett területre Tamriel észak-keleti részén, valamint nyugat- és közép Resdayn/Morrowind (egyik név sem használatos még ekkor erre a területre) vidékére. Veloth próféta elvezeti a chimer klánokat Resdayn/Morrowind területére. Trinimac (Egy Aedra, a legerősebb Aldmeri Ősszellem), követőivel, az orsimerekkel megpróbálja megakadályozni Veloth útját, de a Daedra Boethiah megküzd vele, legyőzi és átalakítja. Az Aedra Trinimac-ból Daedra Malacath válik (egyes források szerint Boethiah felfalta Trinimac-ot, és a székletéből keletkezett Malacath), követői, az orsimerek pedig orkokká (megrontott elfek/pariah folk) válnak. A chimerek erősen vallásos, őstiszteleten alapuló, ún. velothi magaskultúrát alakítanak ki, főleg a mai Resdayn/Morrowind déli-délnyugati részén és Vvardenfell szigetén. A Velothi tornyok építése az ellenségeskedés kezdete a világi, tudományt és matematikát preferáló, gazdag dwemer, és az erősen vallásos, szegényebb chimer nemzet között. Eközben Tamriel középső és dél-nyugati részén az ayleid városállam-királyságok uralkodnak, amelyek rabszolgaságban tartják a nedic embereket.

Késő Merethic Éra:

A chimer velothi magaskultúra válságba kerül. Kialakul a szakadás az ashlander chimer törzsek és a letelepedett chimerek között. Utóbbiak részben áttérnek a Daedra imádásra („jó” és „rossz” Daedra Urak megkülönböztetése), s belőlük alakulnak ki az eredetileg törzsi alapon szerveződő, de később inkább frakciókként működő morrowindi Nagy Házak (Redoran, Dres, Indoril, Telvanni, Hlaalu, Dagoth). Az ashlander törzsek ragaszkodnak a tradicionális életformához és a tiszta őstisztelethez. Keleten a korábbi szórványos mer betelepülők partmenti erődítményei és tornyai elhagyatottá válnak. A dwemerek eközben terjeszkednek a chimerek rovására és kialakul a nagybirtokos-nemesi rétegük.

A proto-nordok (a másik – később Tiber Septim propagandája nyomán hivatalos birodalmi állásponttá váló – értelmezés szerint őket nevezik nedic embereknek) Ysgrammor vezetésével partra szállnak Tamriel legészakibb részén. Ysgrammor és emberei a fokozatosan eljegesedő Atmora kontinensről érkeztek, egy örökösödési háború menekültjeiként. Felépítik Saarthal városát. Az itt élő falmerek először barátságosan fogadják őket. Ysgrammor az elf ABC-t alkalmazza – átalakítva a proto-nord nyelvre; megszületik az első emberi ABC és az emberi történetírás. A további nord betelepülők érkezése, gyors szaporodásuk és terjedésük harchoz vezet a falmerekkel. A falmerek elpusztítják Saarthalt, és kiűzik a proto-nordokat. Ez volt az ún. Könnyek Éjszakája. Ysgrammor két fiával visszatér Atmorába, ahol közben véget ért az örökösödési háború. Flottát szerel fel, visszatér Tamrielbe (a nordok Merethnek nevezik ekkor a kontinenst az uralkodó mer fajok nyomán) és legyőzi a falmereket. Utóbbiakat később csaknem teljesen kipusztítják. Utolsó híres harcosukat, az ún. Hóherceget a moesringi csatában vágták le, Soltstheim szigetén (lásd: Fall of the Snow Prince). Ysgrammor nordjai ekkor még nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az ayleidekkel. Atmorából innentől kezdve több hullámban érkeznek proto-nord betelepülők Tamriel északi részébe. A falmerek maradványai a dwemerek segítségét kérik, akik azonban szolganéppé alakítják őket, mágikus praktikákat, valamint szellemi-fizikai degradációt okozó táplálékokat (többek között olyan gombát, amelynek hosszan tartó fogyasztása lassú megvakulást okoz) használva ehhez. A falmerek végül teljesen degenerálódnak, gnómszerű, vak barlanglakó néppé alakulnak át. Utolsó romlatlan, száz főnél is kevesebb töredékük évezredekig rejtőzködött Gelebor és Vyrthur vezetésével Auri-el monostorában, Skyrimban.

A Merethic Éra legvégén említik először azt a halhatatlan emberi hőst, akit később Pelinal Whitestrake, Harrald Hairy Breeks, Ysmir, Wulfharth, Hans the Fox néven is ismernek. Nem világos, hogy mindezek a személyek ugyanazon halhatatlan hős különféle alakokat felvett megjelenései lennének, vagy pedig különböző személyek voltak-e? Sok forrás egyetért abban, hogy mindezek a személyek Lorkhan (nord megfelelője Shor, cyrodiili megfelelője Shezarr) isten avatárjai, vagy legalábbis megbízottai voltak. Ezeket a kivételes erővel rendelkező avatárokat vagy megbízottakat nevezték a későbbi korokban Shezarrinoknak. Lorkhan az emberek számára legfontosabb isten, az anyagi sík (Mundus síkja, s benne Nirn, a bolygó ahol Tamriel is elhelyezkedik) kitalálója. Feltehetően Lorkhan kultuszának őrzői a titokzatos „Nulladik Templom Társasága” (The Temple Zero Society). A Shezarrinok mindig az emberi népeket segítik harcaikban a mer népek ellen.

Ysgrammor emlékműve

Degenerált falmer

Gelebor

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!