Jazz II.

Pat Metheny Group - The Way Up-Live (40:35-46:00)

Shure SRH750DJ: A marimbán játszott dupla hangköz - mely egyébként végigkíséri a részt - ott van ahogy kell. A kísérőcin nagyon szépen csillog, a dob határozott és erőteljes, a lábdob tudja azt, amit itt kell neki. A trombita hátsó eldugott szólója tiszta. A gitár felette szintén erőteljes, és gyönyörűen hallom a megszokott Pat Metheny hangzást. A basszusgitár és a zongora által nyújtott alap sem veszik el. Jók az arányok, a fejhallgató tudja azt az eufórikus hatást nyújtani, amit a felvétel megkíván.

AKG K 501: A marimba ismét határozottan indít. A kísérő cintányér ezúttal is szépen csillog de visszafogottabb és kevesebb. A dob visszafogottabb, de elég markáns. Cuong Vu trombitaszólója a háttérben gyönyörűen, szól, épp megvan benne a kellő erő, és nem is akar sok lenni. A dob jobban belesimul a zenébe. Pat gitárja ezúttal is szépen szól, A zongora és a bőgő talán egy picit kevesebb, mint kéne, A kíséret lehetne egy picivel több, de alapvetően szépen összeáll a hangkép arányokban és térben is.

AKG K 240 Monitor: A marimba ezúttal is a helyén. A cintányért itt már nem érzem annyira szépnek, a pergő is sokkal szebb volt az előző két esetben. A trombita a helyén, de a gitárnál ezúttal is jelentkezik az a bizonyos fedett hatás. A dob ismét a zenében van, viszont a zongora nem szól elég szépen, de arányában jó helyen van. A basszus viszont szinte nincs is meg, ezen kívül rendben van a tér és az arányokra sincs panasz attól eltekintve, hogy nem sikerült az egyébként nagyon halk basszusgitárt megtalálni.

Összefoglalva: Itt a K 501 nyújtott a legkiegyenlítettebb teljesítményt, ennek a legjobb a tere, viszont a a Shure nagyobbat ütött, talán azért mert többet adott a dobból. A K 240 esetében kezd körvonalazódni, hogy nem tud szép gitárhangot csinálni, így az ide nem jó.

Herbie Hancock - River: The Joni Letters - The Jungle Line (feat. Leonard Cohen)

Shure SRH750DJ: A zongora magasai talán túl élénkek, de szépen és szerethetően cseng a hangszer. A mély zengés nagyon határozott, hozza azt, amiért ezt a számot választottam. A beszéd morcossága is szépen érvényesül. A zongora dinamikái kiválóak, a fejhallgató képes visszaadni az akusztikus zongora minden mozzanatát úgy, ahogy az elvárható.

AKG K 501: A zongora szolidabb, de nagyon szépen csengenek a magas hangok, és a zengés is kiváló. A beszéd talán itt puhábbnak hat, de a rekedtes hatás ezúttal is érvényesül. A dinamika ezúttal is szépen megmutatkozik, viszont a térhatás nagyon élénk, ami kifejezetten jól áll ennek a felvételnek. Az akusztikus zongora minden apró akcentusa tökéletesen megmutatkozik, A térhatást muszáj mégegyszer megemlítenem, ezúttal annyira szuper!

AKG K 240 Monitor: Mindjárt az elején picit mattabb a zongora, mint azt szeretném hallani. Sajnos itt is érzem a középtartomány fedettségét, picit olyan öreg, poros zongora érzést ad, de a mély zengések kiválóak. A beszéddel viszont semmi probléma nincs, a rekedtesség és minden apró pisszenés is hallható. A zongora leginkább a mély tartományban szép, középen fedett, feljebb pedig nem cseng annyira szépen. Ellenben a dinamika itt is kiválóan érvényesül, és a zongora ezúttal is szépen artikulált.

Összefoglalva: Ezúttal a K 501 elverte a mezőnyt, minden tekintetben a legszebb visszaadást produkálta. A Shure talán picit túl harsány és túl tolakodó volt a felső tartományban. A K 240 sem volt vészesen rossz, de hallgató gyengeségei vannak a két másik versenyzővel szemben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!