Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Meg kell a szívnek szakadni

  Kéretik nem bezáratni a topicot, ha megszólalsz. Köszönöm.

  Gerendás Péter búcsúlevele.

  2013, július 30.
  A link már nem él.
  "Ez a tartalom jelenleg nem érhető el
  A keresett oldal nem jeleníthető meg. Az okok a következők lehetnek: az oldal ideiglenesen nem érhető el, megtekintése nem engedélyezett, vagy a hivatkozás hibás/már nem létezik."
  Művészkém törölte hirtelen felindulásból elkövetett felháborodását.

  Sebaj. A levél nem veszett el, máshol is olvasható.
  Például itt.

  Vakegérke 11 éve 68

• Egy marék szotyi

  Anno a Bihari-Ceglédi úti dzsumbuj közelében laktam. '57 kora tavaszán költöztünk az Üllői út 124-be, akkor még dedós voltam. Még abban az évben elkezdtem általános iskolai tanulmányaimat, és egyre nagyobb lett a mozgásszabadságom. Évek teltek el...

  A mi korosztályunkat még nem babusgatták, nem volt utyulu-putyulu, viszont volt sok szeretet, törődés. Szüleink az életre készítettek fel, és nem gátoltak minket abban, hogy kóstolót kapjunk abból, amit akár túlélésnek is nevezhetünk. Ez úgy értendő, hogy nem óvtak még a széltől is, és egy kiadós verekedés után nem szaladtak megtorolni a bájos gyermekükön esett sérelmeket. Ebcsont beforr, és kész. Balhéztak, majd kibékülnek.

  No, szóval dzsumbuj.
  Hírhedt volt, az óvatosabbak kerülték. Én is eltöprengtem, hogy keresztül merjek-e menni rajta, vagy kerüljem nagy ívben. Soha nem voltam a fizikai bátorság mintaképe, de jöjjön, aminek jönnie kell. Egész életemben nem fogok kitérőt tenni azért, hogy felszállhassak a 13-as villamosra.
  Egyre bátrabban közlekedtem a veszélyes területen. Egyrészt osztálytársaim egy része is ott lakott, másrészt nem ért inzultus.
  Egy napon viszont meglepetés ért.
  Egy hozzám képest böhöm állat ugrott elém, megragadta a grabancomat, és cirka a következő párbeszéd zajlott le közöttünk.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 5

• Róvós mese

  
  

  
  
  
  
  
  
  
  
  
  

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 20

• Add vissza a babaruhát

  Douchev-Janics Natasa rádöbbent valamire. No persze az is lehet, hogy pusztán a pénzéhsége tört felszínre.

  Tartok tőle, hogy az utóbbi érv mondatja vele azt, hogy ismét magyar színekben kíván kajakozni. Visszakuncsorogja magát, pedig nem is olyan régen még az olimpiai érmekért járó 15 millió Forintnyi állami jutalmat is elvitatta Kovács Lászlótól, mondván férje volt az, aki igazán segítette a felkészülésben, így ez a pénz őt illeti.

  A szerbek nem fizették ki átadásának díját. Ez pedig azzal jár, hogy 2014 augusztusáig nem versenyezhet.
  Hoppá!
  Már érthető, hogy inkább magyarkodik, minthogy szerb versenyző legyen.

  Csuda tudja. Nekem már az is büdös, amikor egy sportoló országot vált boldogulása reményében. Az meg pláne büdös, ha a befogadó országot cserben hagyja, holott szívesen látták, megkapott mindent, amit talán még a magyar sportolók sem.
  Szegeden ingatlanjaik vannak, a Bárka étterem is az övék a férjével. Talán ezt csak úgy a szél fújta össze?

  Elment, hát elment. Béke vele.
  Ha visszajön, nagyon remélem, hogy eljárásának megfelelően fog bánni vele a sportvezetőség. No persze nem retorzióra gondolok.

  Link

  Vakegérke 11 éve 89