Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Megérdemli

  Ezúton (is) szeretnék köszönetet mondani Murderer69 fórumtársunknak.

  Meghirdetett egy telefont, amely felkeltette érdeklődésem. Először "jegelte" egy potencionális vásárlónak, aztán mivel "olvadt a jég", feltehettem célratörő kérdéseim.
  Ígéretet kaptam, nem teljesült.

  Egy hét múltán jött egy privi, amelyben szabadkozott, hogy rajta kívül álló okok miatt, meg minden ilyen.
  Ajánlata egyszerűen csodálatos volt. Az eredetileg 15 rugós árhoz mérten kihagyhatatlan.
  10.000, azaz tízezer pénzért enyém lehet a telcsi minden meghirdetett tartozékkal, ha érdekel még.

  Már hogy a fenébe ne érdekelt volna!
  Huncutul rákérdeztem, hogy a postaköltséget vállalja-e, hiszen épp a szülinapomon tárgyaltunk.
  Vállalta.
  Rálesve adatlapjára úgy ítéltem meg, hogy minden figyelmeztetés ellenére előre utalom a susit.
  Ő meg mit csinált? Talán meg sem érkezett a számlájára a lóvé, postázta a telcsit.

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 4

• Élvezet a köbön

  Huma barátunk ezen írása alapján jutottam el oda, hogy meghallgatva linkelt zenéit, rákerestem arra, amit hiányoltam a felsorolásból.

  A Rebublic talán legjobb alkotása:

  

  Talán nem kéne mondanom, mégis megteszem. Érdemes a képekre kattintani.

  Örültem magamnak, élveztem a zenét, kutakodtam tovább.
  Valami ilyesmi lehet a végzet. Találtam valamit, és egy életre megjegyeztem Kerékgyártó Edina nevét.
  Elvarázsol, elbűvöl.

  

  Köszönöm, Edina!

  Vakegérke 13 éve 15

• Valakinek a kedvéért

  Akiről szó van, bizonyára tudni fogja, hogy róla van szó.
  Úgy vagyunk, mint a rátarti kutya, meg a rátarti macska. Kerülgetjük egymást, borzoljuk a szőrünket, pedig igazából nem is haragszunk egymásra. Ha félretennénk egyedi látásmódunkat, szerintem akár barátok is lehetnénk, még ha csak a cybertér kusza világában is.
  Volt rá példa, hogy kiállt mellettem egy HÁZIGAZDA ellenében, és én ezt soha nem felejtem el neki.

  Neki szól az alábbi kis történet. Parányi elégtétel azért, mert (talán) úgy véli, hogy leszólóan szoktam nyilatkozni a nőkről, és ez ebből az írásomból is sugárzik.

  - o -

  Volt egy kollégám. Ő villanyszerelő volt, én meg sofőr, de egy kenyeret ettünk, azonos volt a gazda. Megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat.

  Egy reggel szomorúan jött be melózni, én meg bizony nem szeretem, ha valaki szomorú. Kérdésemre hamar jött a válasz: anyukája kórházban van.
  Esetemben nem nevezném sablonosnak a vigasztaló szavakat, hiszen szívem minden melegét beleadom. Talán sikerült egy kis terhet levennem a lelkéről.

  Teltek a napok, anyukája gyógyult szépen.

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 5