Sajnos a téma aktuális, ráadásul tegnap kiment nálam a biztosíték, nem is kicsit.
Az ország nagy része víz alatt, ezt mindenki tudja. Aki tud segít védekezni, vagy adakozik, akármi.
Szomorú, hogy ez szinte minden évben téma, ráadásul idén a szokásosnál is nagyobb a baj.

És akkor most ugorjunk.

Lakhelyemen a helyi park játszótér funkciót kapott, gyerekek és szüleik nagy örömére. Az természetesen senkit nem zavart, hogy az autósok nem látták az ember méretű kátyúkat az utakon álló víztől.

Hétvége városnapok, nagy öröm, bódogság...és tüzijáték, mert az roppant fontos, amikor a víz az úr. Igaz mi nem vagyunk érintettek, talán ezért is a dac, itt szabad, itt mulathat a nép. Semmi problémát nem jelent késő este megőrjíteni az összes ebet, akik megsínylették a hirtelen jött kánikulát.
Az pedig végképp nem merült fel, hogy az erre fordított pénz mehetett volna másra is.

Reggel séta munkába menet, át a friss gyerekparkon, többfelé a városnapok örömei, vagy nevezzük csak vandalizmusnak, idiotizmusnak, vagy ki minek akarja a szétvert szemeteseket.

Válság, pénzkidobás és árvíz... én így szeretlek.

Első rész itt olvasható.

Második fejezet

Orvosi napló. Az egyed tünetei erősödtek. Elváltozás nem tapasztalható a testen. Tünet idején erős hullámkibocsátás, amely a tünet elmúltával megszűnik. Bejegyzés vége.

Az erősön kopaszodó alak nyugtalanul ült asztalánál, ujjaival gyorsan dobolva és a monitort kémlelve. Amikor először jelentkezett nála az egyed, akkor még semmi szokatlant nem tapasztalt. Kivéve, hogy semmilyen gyógymód nem használt és magyarázat sem volt a panaszokra. Majd egy titkosított üzenet a Tanácstól, figyeld az egyedet. De mire figyeljen? Teljesen átlagos egyedről van szó, minden beavatkozás sikeres volt. A mutatói is kiválóak, az egyik legjobb gárdista. Csak a tünetek. Ha legalább lenne egy teljes labor ezen az elrejtett hajón, akkor talán el tudna végezni néhány vizsgálatot, ami magyarázatot adhat. De a Nagy Sötétség eljövetele óta csak ez maradt. Tüneti kezelés. Még a karja sem tökéletes. Az elvesztése óta nem tudta megfelelően pótolni, csak egy átépített orvosi kesztyű szolgál karként. Tüneti kezelés. Meg kellett volna halnia a becsapódáskor. De valamiért életben maradt, összeégve, fél karral. Miért? A háborút el fogjuk veszíteni. Mit tehetünk ellenük? Egy fél hajónyi ember, fele csak génmanipulált klón. Több száz hajóval sem tudtuk megállítani őket. Miért harcolunk? Miért harcolnak?

Ez a kis regényke 2007 novemberében született tollamból. Gyengének éreztem, de bepróbálkoztam egy kiadónál. Választ is kaptam, ami, természetesen elutasítás volt, de útmutatást is adtak.
A vége túlságosan összecsapott lett, amolyan sietős, sablonos. Elfogyott az ihlet és azóta sem jött meg. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább megosztom. Jó olvasást.

Első fejezet

Földi idő 2332/10/30

Juliette parancsnok naplója.
Földi idő 2332. Ha más látná ezt a naplót a képembe nevetne. Vagy sírna. Soha nem láttam a Földet, nem is volt rá alkalmam. Amikor megjelent a Nagy Sötétség még sokan naivan reménykedtek a bolygó felszínén. Még akkor is, amikor a mag elkezdte szétvetni a kérget. Amikor ránézek az őrzött darabra mindig csak a válaszokat keresem, de hiába. Nincsenek válaszok, nincsenek kérdések. Itt csak halál van. Ha egyszer látnám az idegenek vérét, de nem. Ennyi örömöm sincs.
Később eligazítást kell tartanom egy maroknyi embernek. El kell mondanom, hogy ha nem sikerül a küldetésünk, akkor minden elveszett. Az ellenséges őrjáratok egyre közelebb vannak és már nincs hova menekülni. A radarok fele nem működik, ha eljön a Nagy Sötétség már késő lesz. Bejegyzés vége.