Játékmenet
Főhősünket lehetőségünk van fejleszteni, a különböző tevékenységekért tapasztalati pontokat kapunk, s időnként szintet lépünk, a szintlépéskor kapott pontokat pedig eloszthatjuk kedvünk szerint. A stúdió korábbi játékához, a Far Cry 3-hoz hasonlóan itt is minden képesség megszerezhető, ám például a maximalizált fókusznak (időlassítás) előfeltétele az összes sakkfeladvány 3 csillagosra való teljesítése.
Bár ruhákat is vásárolhatunk, s oldhatunk fel különböző minijátékok teljesítésével, ezek lényegében csak egymás módosított skinjei, tényleges eltérés nem túl sok van köztük. A boltokban megvehető fegyverek java részét pedig a küldetések által, s kihívások teljesítésével is megszerezhetjük.
A játék érdekes újító megoldása a morális rendszer. Ha bűnözőket kapcsolunk le, embereket mentünk meg, a morálunk, vagy ha úgy tetszik, karmánk pozitív irányba billen. Minél több jó cselekedetet hajtunk végre, annál kevesebbszer fogják ránk hívni a rendőrséget. A baj csak az, hogy egy-egy akció közben óhatatlanul is szedni fogunk civil áldozatokat (főleg a vezetős részeknél), így elég nehéz lesz a morálunkat megfelelő magaslatokban tartani.
A Splinter Cell: Conviction-ben debütált dinamikus fedezékrendszert a Ubi sikeresen átültette eme játékába, s ez által nem csak a harc vált sokkal gördülékenyebbé, jobbá, hanem módunkban áll lopakodva is megközelíteni, s harcképtelenné tenni az ellenfeleinket. Erre egyébként a legtöbb helyzetben szükség is lesz, ugyanis a Watch Dogs még normál fokozaton is meglepően nehéz. Sajnos itt sem teljesen problémamentes a játék.
Az olyan küldetések során (pl. beszivárgás-megbízások), melyeknél egy adott területre kell behatolni, és kiiktatni egy célszemélyt, hiába lopakodunk oda észrevétlenül, s tesszük el azt láb alól, a többi őrködő katona onnantól kezdve automatikusan észrevesz s megtámad majd minket. Ilyen amatőr tervezési hibát a Ubisoft nem engedhetne meg magának.
Első lépés a next-gen felé
Bármennyire is vártam a Watch Dogs-t, egyszerűen tény, hogy ezer sebből vérzik. De ha van valami, ami említést érdemel, és ami valóban next-gen, akkor az a single player és a multiplayer játék összemosása. Bármikor beszállhatunk ugyanis egy másik, éppen aktív játékos világába, és adatokat lophatunk tőle, vagy megnehezíthetjük a dolgát az által, hogy a kezünkbe vesszük a város irányítását, és ellene fordítjuk azt. Persze ezt éppúgy ők is megtehetik velünk. Nem egyszer fordult elő az, hogy rajtamütött egy hacker, és ezt követően próbáltam a nyomára bukkanni, s levadászni őt.
Felettébb szórakoztató része ez a játéknak, de természetesen kapunk hagyományos multiplayer módokat is. Van free-roam, online verseny maximum nyolc fővel, és egy adathekkelésre kihelyezett mód is, melyekben csapatok esnek egymásnak, s a cél egy fájl meghackelése/feltörése. A napokban pedig megjelent egy tablet-ekre készített ingyenes alkalmazás is, mellyel bárki beszállhat a játékunkba (az is, aki egyébként nem birtokolja a játékot), s borsot törhet az orrunk alá (nem éppen kellemes dolog, amikor nyugodt autókázás közben valaki úgy dönt, hogy felrobbant alattunk egy gázcsövet, vagy épp elsötétíti a várost).
A multiplayer tevékenységért pedig pontbónuszban, vagy pontlevonásban részesülünk, teljesítményünktől függően, a pontok mennyisége pedig meghatározza, milyen multiplayer-specifikus képességek válnak számunkra elérhetővé (például nagyobb sebzés járművek ellen, vagy tovább tartó nitró online versenyek esetén).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
