A Sandbox-élmény (?)
Kétségtelen, hogy a Watch Dogs-ba elképesztő mennyiségű tartalom került. Rengeteg felfedeznivaló, és gyűjthető tárgy vár minket, na meg persze a számos mellékküldetés, melyek teljesítése nem kis időnket emészti fel. Ha szeretnénk mindent megcsinálni, körülbelül 80-100 órát kell töltenünk a játékkal, mely ugyan leírva nagyon jól hangzik, főleg a mai 4-5 órás játékok tükrében, azonban a gyakorlatban már kevésbé rózsás a helyzet.
A Watch Dogs-t next-gen játéknak titulálták, azonban számos aspektusában még az Xbox360/PS3 éra előtti korszakot idézi. A mellékküldetések mindegyike előre meghatározott sablonokra épül fel, melyekhez kapunk körülbelül egy kétmondatos felvezető szöveget, s összetettségükben a PS2-es korszak GTA-iban látott side missionökkel vetekednek (taxis, rendőrös, tűzoltós küldetések).
Ezekből ennek köszönhetően végtelen van (legalábbis a fixer-megbízásokból, melyek véletlenszerűen generálódnak, de a többi küldetés is ugyanilyen szinten mozog), viszont a mennyiséggel nem tudják kompenzálni a minőséget. Már az előző generáció sandbox címeinél is mondhatni, hogy alapnak számítottak a külön történettel rendelkező mellékküldetések, hogy lehetne ezek után ezt next-gennek nevezni?
Persze még vannak gyűjthető tárgyak, és felfedeznivaló helyek, meg hasonló nyalánkságok, de ezekkel megint csak az a helyzet, hogy a mennyiség nem fog minőséget szülni. Példának okáért ha készítenék egy játékot, ami rendelkezik egy 10 perces sztorival, de be lehet benne gyűjteni 1 millió homokszemet, büszkén mondhatnám el, hogy több ezer óra végigjátszani azt. De valóban érdemi tartalommal gazdagítanám a játékot, vagy csak próbálnék valahogy ellensúlyozni a minőségi tartalom hiánya miatt?
A mesterséges intelligencia felettébb ostoba, függetlenül attól, hogy a járókelőkről, vagy az ellenfeleinkről van szó. Ha belehajtok padlógázzal egy szembejövő autóba, és darabokra töröm a másik fél autóját, az utána nyugodtan kocsikázik tovább. Normális dolog ez?
Vagy az, hogy megállok a bal oldali sávban, és a jobb oldali sávban szembejövő autós dudál nekem, mikor ő bármikor tovább tudna haladni? A járókelők ezen felül szokatlan módon reagálják le a körülöttük lévő történéseket, az effajta hibák pedig képesek kizökkenteni, s kevésbé hihetővé, életszerűvé tenni a játék világát.
Lehetőségünk nyílik még apróbb minijátékok teljesítésére is, némi pénzösszeg vagy egyéb jutalom fejében, mint például a pókerezés, ivóverseny, sakkfeladványok megoldása, nyerőgép használata, cash run (parkour-özés tallérokat gyűjtve), itt a piros, hol a piros játék, stb. Ezek nagyon jól el lettek találva, merem állítani, hogy több munka rejlik bennük, mint az összes mellékküldetésben együttvéve.
A játék csúcspontját pedig az úgynevezett digi-tripek képezik. Ezek tulajdonképpen játékon belüli játékok, melyeket a telefonunkból is elindíthatunk, s mindegyikükben Chicago egy alternatív másában kell különféle feladatokat megoldanunk. Van Carmageddonra hajazó játékmód, mely során démonokat kell legyilkolnunk a felfegyverezhető és fejleszthető autónk segítségével.
Aztán ott van még az Alone névre hallgató városfelszabadítós játék, melyben célunk az idegeneket elkerülve (vagy hatástalanítva) a város körzeteiben lévő generátorokat felkutatása, és a város körzetről körzetre való kivilágítása. Vadászhatunk még továbbá Chicago lakosaira egy óriási robotpók segítségével a falakon, háztetőkön ugrálva, de ha már úgy érezzük, még ennél is elborultabb szórakozásra vágyunk, akkor virágról virágra repkedhetünk a Psychedelic flower nevű digi-trip keretein belül.
Érdemes még szót említeni a zenei felhozatalról, mely adott esetben kellemesebbé és szerethetőbbé teheti a játékot (ha már a vezetés katasztrofális, legalább a zene legyen jó alatta). Emlékszik még valaki a Vice City örökzöld zenéire? Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokszor inkább maradtam az autóban, csak hogy meghallgathassam az éppen elhangzó számot. Na, ezt a Watch Dogs-nál el lehet felejteni.
Merem állítani, ilyen pocsék soundtracket még egy open world játékba se sikerült eddig belepakolni. Kivétel nélkül az összes a hallgathatatlan vagy az "elmegy" kategóriába esik. Ezt pedig szintén sikerült bevallania a Ubisoftnak, mint ahogyan a korábban említett vezetési mechanizmus tökéletlenségeit is.
A játék töltőképernyőjén különböző tippeket láthatunk, ezek közül idéznék most kettőt: "Nem tetszik a szám, amit hallgatsz? Nyomd meg az XY gombot a váltáshoz" illetve "Jobban szereted a motor duruzsolását hallgatni vezetés közben? A beállításokban leveheted a zene hangerejét". Én egy idő után már ösztönösen kikapcsoltam a rádiót, mihelyst beültem egy autóba, ezzel megelőzve az esedékes halláskárosodást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
