Grafika, animációk és fizika

Nem vitás, hogy a Watch Dogs-ot a játékos társadalom jelentős része afféle messiásként várta, mely végre elhozza a valódi next-gen élményt. Sőt, sokan egyenesen odáig merészkedtek, hogy ez lesz az a játék, amely végérvényesen letaszítja a több, mint egy évtizede a műfaj királyának tartott Grand Theft Auto szériát az open world játékok képzeletbeli trónjáról.

Azonban a szomorú valóság az, hogy a játék szabályosan hemzseg a triviális hibáktól, amelyek egytől-egyig a játékélmény rovására mennek.

Azt már megtanulhattuk, hogy egy nyitott világú játék esetében különösen fontos a részletekre ügyelni, azonban e produktum esetében inkább a marketing, mintsem a minőség adta el a terméket. Az alább látható videó jól összefoglalja a legtöbb játékmenetbeli hibát, illetve hiányosságot, melyet a profi marketinganyagok (nevezetesen gameplay videók és trailerek) oly ügyesen elfedtek, így én csak néhány általam tapasztalt kellemetlenségről számolnék most be.

A Watch Dogs-ban látható járműfizika/irányítás olyannyira röhejes, amelyre már legalább 10 éve nem volt példa. Persze a Just Cause 2, vagy éppen a Sleeping Dogs sem arról volt híres, hogy olyan kiválóan lehetett bennük kezelni a járműveket, de ezen alkotásokban nem ez adta a játék jelentős részét.

A Watch Dogs-ban viszont rengeteg időt fogunk a kocsik volánja mögött tölteni, ami eléggé rányomja a bélyegét a játékélményre. A slusszpoén az egészben az, hogy ezt lényegében a Ubisoft is beismerte egy játékmenetbeli fícsőr által. Vezetéskor ugyanis sokkalta több ideig lassíthatjuk le az időt, mint amelyre normál esetben (tehát gyalogosan) lehetőségünk van.

Erre sajnos szükség is van, mivel minduntalan korrigálnunk kell majd vezetés közben, ha nem akarunk falnak, vagy a szembejövő forgalomnak ütközni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a járművek súlytalansága, illetve a botrányos törésmodell (nem hiszem, hogy ha 200-zal nekimegyek a falnak, akkor csak a motorháztetőnek kellene berepednie).

A környezet minimálisan destruktív, azonban ez csak annyiban merül ki, hogy ledönthetjük a kerítéseket, kisebb útszéli tereptárgyakat, és kidönthetjük játszi könnyedséggel (még motorral is) a villanyoszlopokat, melyek súlytalan parafa módjára esnek szét.

A mozgásanimáció szép (mivel nincs túl sokféle), viszont még itt is technikai problémákba ütköztem. Volt, hogy egy 10 cm-es padkát meg kellett kerülnöm, mert Aiden nem tudott rajta fellépni, viszont egy 2 méteres kerítést meg simán átugrott. Az is gyakori volt, hogy beakadtam két tereptárgy közé, melyek között egyébként simán elfuthattam volna.

Az arcmimikák és animációk viszont abszolút elismerést érdemelnek, nagyon jól kivehetőek az emberek érzelmi reakciói (legalábbis a történet főbb szereplői esetén, mivel a civilek sokszor csak tátognak, mintha beszélnének, de hang nem hagyja el a szájukat, vagy csak késve).

Egy next-gen címnél sarkalatos pont a grafika. A játék 2012-es bemutatójától szabályosan leesett az állam, azonban a későbbi promóciós anyagokban mintha már nem lett volna olyan szép a játék. A marketingnek két formája létezik: az egyik a korrekt marketing (lásd a Square Enix nevével fémjelzett Tomb Raider-t vagy a Deus Ex: Human Revolution-t, melyekbe nagy betekintést kaptunk a rengeteg gameplay videónak és háttáranyagnak köszönhetően), és az inkorrekt, megtévesztő marketing, melyet jelen esetben, a Watch Dogs-nál alkalmaztak.

Mindent igyekeztek jobb színben feltüntetni, s a hibákat elfedni, vásárlásra késztetve ezáltal az elvakult játékosokat. Így cáfolnám azt a kijelentést, hogy az emberek a hype miatt csalódtak. Nem az emberek állítottak a játék felé irreális elvárásokat, hanem a fejlesztők állítottak a saját játékukkal szemben, a játékos közönséget megvezetve, a minél nagyobb profit reményében.

Ennek pedig az egyik legjobb eszköze a grafika volt. Általános igazság, hogy ha valami szép, azt sokkal könnyebben el lehet adni, legyen bármiről is szó. A végső produktum azonban meg se közelíti a két évvel ezelőtt látottakat. A játékot PlayStation 4 platformon volt alkalmam tesztelni, melyen a játék stabil 30 FPS-es képfrissítéssel, 900 p-s natív felbontásban futott.

Láttunk már Grand Theft Auto V-öt, L.A. Noire-t, Mafia 2-t, vagy éppen Red Dead Redemption-t a korábbi generáción. Ezek után next-gen konzolon előállni egy ilyen grafikával több mint sértő. Kisebb felbontás, és minimális kompromisszumok megkötésével elszaladt volna a játék PS3-on és Xbox360-on is, ezen konzolok mégis jelentősen lebutított változatot kaptak.

A játék napközben semmivel sem néz ki jobban, mint a korábbi generációs konzolokra megjelent GTA V, egyedül csak akkor tud valamit felmutatni, ha este, eső közben csodáljuk meg Chicago városát, akkor a látvány tényleg elég meggyőző. Balgaság lenne tehát a next-gen ketyerék erőbeli korlátaira hivatkozni, hiszen a játék PC-n sem néz ki szebben (ez inkább csak a fejlesztők tudatlanságáról, szakmai tapasztalatlanságáról, és az optimalizáció hiányáról árulkodik).

Ráadásul a környezettel való interaktivitás is sokkal korlátoltabb, mint más, hasonszőrű játékok esetében, hiába a hackelés lehetősége. Ha pedig már a korábban említett triviális hibáknál tartunk, meg lehet említeni, hogy míg a sötétített autók szélvédőjén van felületi tükröződés valós időben, addig az üveggel borított felhőkarcolókon nem a környezet tükröződik, hanem csak egy ál 3D-s, alacsony felbontású képet látunk a helyükre beillesztve. Ez lenne a next-gen?

Valós idejű tükröződés már 6 éve volt a GTA IV-ben. Lehet teljesítménykímélő megoldásnak is nevezni, csak nem pont egy ilyen játéknál, ami technológiailag az égvilágon semmi újszerűt/erőforrásigényeset nem tud felmutatni. A listát pedig még hosszan lehetne sorolni, kezdve azzal, hogy ha belelövünk a vízbe, vagy a homokba, semmi nem történik, egészen azzal bezárólag, hogyha felborulunk egy autóval, egyszerűen kiteleportálunk belőle.

Persze ezen hibák többsége egy patch-csel orvosolható, de mindezek fényében megkérdőjelezhető a Ubisoft azon kijelentése, hogy a játékot öt és fél évig fejlesztették.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!