Hirdetés

2020. augusztus 11., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

Villanyautóssá válásom története

Egy biztos: nekünk már nem lesz belsőégésű motorral hajtott autónk többé.

[ ÚJ TESZT ]

A gépsárkány - vajon beváltja-e a reményeket?

Az autó már két hónapja velünk van, az ügyintézés extrém hosszúra nyúlt, így bár már március elején itthon volt, de csak április végén sikerült a nevünkre írva elkezdeni használni. (persze COVID, kritikán aluli hivatalok) Az elmúlt két hónap, és 3500 km tapasztalatát osztanám meg veletek.

Ahogy elkezdtük használni, rájöttünk, hogy ez valami tényleg nagy lépés, felüdítő élmény: csendes, erős, gyors, otthon hetente egy-két alkalommal a normál elektromos hálózatról tölthető, így kényelmes jármű.
Persze az első időszakban a koronavírus járvány miatt bezárt óvodába pont nem használhattuk. Ellenben tesztelhettük a boltba menésre (vajon elég-e a sima bevásárlásra ez a semmi kis csomagtartó - na arra pont elég), illetve a vidéki utakra (családi víkendház a Balaton-felvidéken, nagyszülők egy Pest megyei faluban). Az már biztossá vált, hogy a 160-200 km távolságokat simán be lehet vállalni, ha a célállomáson egy konnektor vár majd ránk. Az elmúlt időszakban villámtöltőt alig használtunk, a célállomás töltéssel eddig minden megoldhatónak tűnt. Ugyancsak a hetente egyszer bemegyek dolgozni vele, ahol a céges töltőn majd töltöm, hatalmas, költségcsökkentő ötletemet a folyamatos home office simán keresztülhúzta.

Hirdetés

De mégis, milyen vezetni?

Nagyon erősen gyorsul (7.3 másodperc elérni a 100 km/h sebességet). Lámpás elindulásnál alig van ellenfele, pedig nem gyorsulni akarunk vele, csak ez így indul el. Mások még a váltókulisszában kavarják a zselét, mi meg már elértük az 50-et. De 100 felett is gyorsul, egészen a tiltásig, ami valahol 144 km/h körül van (egyszer teszteltem összesen) - itt persze már nagyon sokat fogyaszt. A nagy sebesség a vékony gumijain sem kellemes, mindig úgy érezni, mintha nem lenne jó egyenesfutása – pedig, ha elengedtem a kormányt, hogy ezt teszteljem, szépen ment egyenesen tovább, végig csalinkázós érzéssel :D. A lényeg, hogy 110-ig kellemes, és ott még nem is fogyaszt túl sokat. Az meg nem olyan lassú, hogy ne bírjam ki. Itthon úgyis telítettek az autópályák, aki azt hiszi, hogy mindenhol tud 180 fölött közlekedni, ahol nincs kamera, az önmagának is hazudik.
Ráadásul, a csalinkázós érzés ellenére nagyon jól kanyarodik. Ez megdöbbentett.
Nagyon alacsonyan van a súlypont, így jól veszi a kanyarokat - mindezt néma csendben. Szuper.

A hely az autóban meglepően tágas. 188 cm, 105 kg vagyok, és én elférek, mögém is még elfér bárki. Lányom is szereti, szóval jól használható, csendes és jövőbe mutató társunk lett.

Hibái:
- hátul nincs levegőbefújó, így a hátsó sorhoz elölről kell valahogy a levegőt odairányítani. Erre legközelebb figyelek, fontos szempont.
- hátul nincs külön hangszóró, így a lányom hercegnős / pónis tracklistjét nem lehet odairányítani, azaz elől szól csak.
- a csomagtartó igen kicsi, alig fér bele sok minden, szinte biztosan nem elég, ha egy nagy nyaralásra pakolunk. Igaz, a hátsó ülések egyikét ledöntve már jó nagy hely van, úgy szerintem el fogunk férni.

Mindenkinek javaslom, legalább próbálja ki az elektromos autót, az elektromos autózást. Én már tudom, hogy ez a jövő. Már csak az a kérdés, hogy a közeli, vagy a kicsit távolabbi jövő...

Egy biztos: nekünk már nem lesz belsőégésű motorral hajtott autónk többé.

És a bónusz: elindult a blogom, leírom a tapasztalatokat az autóval, ahogy gyűlnek. Illetve a kérdésekre is kitérek majd, amit a fórumban feltettetek.

Az ausztriai utunk leírása

Azóta történt

  • 15 év egy Suzuki Swifttel

    Avagy hogyan tölti a családi autónk a napjait? 1 köbméter kőzetgyapot + 3 személy? Nem probléma!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.