Üdvözlök minden kedves olvasót, innen az erkélyről. Laptop jó szokásomhoz híven ismét az ölemben. Most nem fázom mint legutóbb, kellemes idő van, így a laptop által kibocsájtott hő mely legutóbb olyan kellemes volt most inkább csak teher számomra. A nap már a horizont alá bukott de még megvilágítja az égen kószáló bárányfelhőket amelyek épp csak nem bégetnek annyira hasonlítanak az említett négylábú kérődzőkre. Szép itt, egészen kiskorom óta szeretek itt lakni(még a kedves szomszédok ellenére is). Szerencsére ők most sem hangoskodnak így nyugodtan írhatom eme kis bejegyzést, bár erre nagyban rásegít az is, hogy ha hangoskodnának sem hallanám mert édesanyám hordozható lemezjátszóján hallgatom azokat a cédélemezeket amelyeket utoljára nyolcadik osztályos koromban hallottam.
Érdekes így visszagondolni azokra az időkre, mennyire más volt az ízlésem zene terén mint most, mégis jó ezeket a számokat hallani. Érdekes, hogy mindegyiket hozzá tudom kötni valamilyen konkrét emlékhez. Egy emlék egy dal...sőt miket beszélek egy dal és sok száz emlék. Egy lány, akinek az arca már feledésbe merült és soha sem hittem, hogy egyszer jobban is fogok szeretni nála valakit. Szeretni, milyen érdekes ezt mondani a gyerekes álmodozásra amit akkoriban éreztem. Mikor még nem mertem megszólítani egy lányt, és a barátainkkal üzengettünk egymásnak és elszaladtunk ha "szembesítésre" került volna a sor. Mára minden megváltozott, a "kicsik", ha lehet egyáltalán még ezt mondani rájuk, hajszolják, tök mindegy kivel, hol és milyen körülmények között csak történjen már meg. Nem foglalkoznak vele, hogy mi lesz később és átugorják az ártatlan ábrándozás, a gondtalan tinédzserkor adta lehetőségek, az egymás kerülgetéséből származó "beégések", az esetlen szárnypróbálgatások időszakát. Bele sem merek gondolni, mi lesz ezekből a "gyerekekből" huszonéves korukra, csalódottak, kiégettek lesznek és ez talán nem is véletlen. Lehet maradi vagyok de én úgy képzelem el, hogy a párom mellett fogom leélni az életem, s egészen mást értek azon ha azt mondom "szeretlek drága!" mint korábban bármelyik kapcsolatomban. Kapcsolat...de utálom ezt a szót használni, mert végül is ez is egyfajta emberi kapcsolat még is sokkal, de sokkal több annál.
Változik a világ, azt mondják, és legyintve sietnek tovább intézni a dolgaikat az emberek. Szerintem nincs igazuk, nem a világ változik hanem az emberek változnak. Vannak jó és rossz változások, de nem a világ változik. A világ olyan amilyenné mi emberek tesszük. Isten megteremtette az embert de aztán magára hagyta, és most mi teremtünk dolgokat, szívvel, lélekkel építjük azokat a dolgokat amik talán egyszer aláírják majd a halálos ítéletünket. Így vagy úgy de előbb vagy utóbb teljesen feléljük bolygónk készleteit és akkor leszünk majd csak igazán nagy bajban. Lehet, hogy akkorra már lesz megoldás arra, hogy egyesek megmeneküljenek, de ott is az lesz majd előnyben akinek a kapcsolatai és a vagyona lehetővé teszi ezt. Korrupt világban élünk, de megint mi ez? Nem a világ korrupt hanem a benne élők.
Közben feltekintek és látom ahogyan egy bárányfelhő kúszik az égen és szépen lassan eltakarja a holdat. A nap fénye már régen eltűnt a júniusi égboltról, és már nem festi narancssárgára a fellegek fodrait. A sötét eget csak a csillagok pislákolása és egy egy szürke pamacs töri meg néhol. Csend és nyugalom uralkodik, talán túlságosan is nagy a csend. Ezen elgondolkodom, talán vihar közeleg, és igen mintha már a lágy szellőt is érezném pedig tulajdonképpen szélvédett helyen vagyok. Az esti híradó utáni időjárás jelentés jut eszembe ahol azt ígérte a csinos hölgy, hogy nem lesz eső. Talán igaza lesz, talán nem. A macskákat sem látom pedig ilyenkor azért előmerészkednek, elég sokan vannak itt a környéken. Nap közben nem szeretnek mozgolódni mert meleg van, gondolom ezt ők is érzik és valahol a hűvösben lapítanak. Halk zörejt hallok az egyik fenyő tövéből amely az egykori fenyves oszlopos tagja volt. Odakapom a fejem de mivel semmi mozgást nem látok lassan visszafordulok és az eget kémlelem. Ebben a pillanatban egy villanást látok hátul Nagykozár irányában, amelyet halk moraj követ. Úgy látszik a meteorológusok ismét melléfogtak. Ritka, hogy abból az irányból jön a fergeteg általában a Mecsek felől érkezik az "áldás". Sóhajtok, tiszta a levegő sokkal tisztább mint nappal amikor az autók és egyéb belső égésű motorral szerelt járművek telefüstölik. Megint neszt hallok de mivel ismét nem látok semmit ismét az égre pillantok.
Nézem, ahogy egyik oldalról a hold bevilágítja a kora nyári égboltot másik oldalt pedig fellegek gyülekeznek. Arra leszek figyelmes, hogy egy vékony szálon egy pici pókocska ereszkedik alá a ház tetőszerkezetéről. Érdekes látni, ahogyan a két oldal között himbálózik. Teljesen ki van szolgáltatva a szél akaratának, vagy mégsem?! Egyik oldalt a világosság és a nyugalom, a hold fényének hűvös nyugalma, míg a másik oldalt a fellegek sötétsége amit néha egy-egy villanás tör meg. Megteheti, hogy visszahúzza magát vagy teljesen leereszkedik az erkély korlátjára és ő választ, ő dönti el, hogy melyik irányba induljon. Egy biztos a vékony pókfonál megtartja akármilyen erős szél is jön, de a választás az övé marad.
Válasszatok belátásotok szerint...
Jó éjszakát!
