Strange Days - A halál napja
(1995, két és fél óra, 18+)
Ismét egy őrült amerikai filmnek lehetünk szemtanúi béna magyar címferdítéssel. A főhős egy NY-i ex-zsaru, aki olyan illegális audio-vizuális élménykeltőkkel kereskedik, amit az emberek fejére rakva mások által rögzített élményeket élhetnek át. Ő a rosszul öltözött, múltban élő Lenny, aki gazdag embereket olyan helyekre juttat, ahova sosem kerülnének. Látjátok már, hogy ez sci-fi féle, de nem a jóféle, hanem inkább a szintén '95-ös Johnny Mnemonic-ra hasonlít. Szóval az ex-kopó (Ralph Fiennes) ex-csaja (Juliette Lewis, így 20 éves kora körül ilyen durvulásokban volt mellékszereplő, mint az Alkonyattól pirkadatig, és a Született gyilkosok) a sátánista lemezkiadóval jár (aki engem a Holló főellenségére emlékeztetett, most látom hogy nem véletlenül, mert azt is ő játszotta). Persze az 1999-ben játszódó filmben a világvégehangulaton, a korrupción és az alapszintű bűnözésen felül kivételesen sok most az árulás, és a brutális gyilkosság az álomkereskedőt kíméletlenül sodorva össze, meg vissza.
Rossz akciófilmek rendezőnője (Point Break, Blue Steel), és megannyi ostobaság író-rendezője (Terminator-ok [najó, az nem olyan rossz], True Lies, Titanic, Rambo2, Alien2).
Ja, igen: végig élt bennem az egyre halványuló remény, hogy legalább a Doors-szám felcsendül. De nem.
5/10
Rekviem egy álomért
(2000, 100 perc, 18+)
Most röviden, mert az előbb eléggé elnyújtottam:
A film arról szól, hogy kábítószerek és egyéb függőségek hogyan tesznek tönkre négy életet teljesen. Egyszerűsítve arra épül, hogy a legdrámaibb jelenetekben 20 percenként (6szor) lejátsszák a mindenki által ismert főcímzene valamelyik változatát.
Durva, és hatásos film, nagyon jó vágással, képekkel, sztorival, rendezéssel, színészekkel.
Darren Aronofsky (A pankrátor, Pi, A Forrás) rendezte Jared Leto-t (Pánikszoba), Jennifer Connely-t (Dark City), Marlon Wayans-t (Horrorra Akadva), Ellen Burstyn-t (A Forrás).
Ajánlom az erős idegzetűeknek, vagy azoknak, akik le akarnak beszélődni a kábítószerről.
9/10
Duplicity
(Kettős játék, 2009, 2 óra, 12+)
Sajnos már úgy ültem be ma délután apukámmal erre, hogy előtte sok rosszat hallottam, amik természetesen hatással vannak a véleményem megformálására. Máskor csak utána olvasom el a port.hu vagy az imdb.com fórumját, így nem sokban tudok mást mondani, mint azok.
Lassú film, nem tudom, hogy igazából mit akartak vele, de úgy tűnt, mintha afféle Burn After Reading, Lucky No. Slevin, és Ocean's keveréket akartak volna lehúzott bőrű, öregedő színészekkel (Clive Owen pontosan 47-nek néz ki benne, Julia Robertset pedig sehány évesen sem bírtam; Paul Giamatti, és Tom Wilkinson jók voltak, de már milliószor eljátszották ezt a szerepüket [Golyózápor, Spíler]).
Csavarok végül is voltak, de nem olyan döbbenetesek, néhány hatásos jelenet volt (sajnos többnyire a legelején és a vége előtt picivel), a zene az szerintem szörnyűre sikerült, a poénok talán felnőttebbeknek vagy Woody-Allen-fanoknak jobban nevethetőek. A lényeg, hogy két paranoiás ügynök, és felettük két paranoiás multicég verseng őrülten. Az ügynökök ezt próbálják kihasználni, kiderül, hogy mennyi sikerrel.
A rendező két éve csinálta a Michael Clayton-t. Meg írt a Bourne-filmekbe is.
6/10
Dude, Where's My Car?
(2000, másfél óra, 12+)
Hát ez egy szörnyű hülye film. Ashton Kutcher (Butterfly Effect) és Sean William Scott (Amerikai Piték, Role Models, Southland Tales, Dukes of Hazzard) baromkodik Dumb és Dumber módjára, talán annál egy nagyon apró fokkal jobban. A film pár hülye szkeccsen alapul, amiket egy gyenge sztorival, és a sablonosság sablonosságával igyekeztek összetartani.
Vannak emberek, akiknek az ilyen az nagy film, de azoknak is inkább az Ananász Expresszt ajánlom, az tényleg jó. Jólvan volt néhány jó csaj benne, meg pár vicces jelenet is, talán legyen
5/10.
Twilight
(2008, 2 óra, 12+)
Hát ez az a film, ami HarryPotter-népszerűséggel vetekedő vámpíros lányregényből készült, és még attól a rejtett kis gondolattól, hogy egyszer elolvasom a könyvet, is eltántorított teljesen. Nem volt olyan rossz, de annyira jó sem, hogy megérdemelje ezt a körülrajongást. A HP filmekkel is így vagyok, ott viszont a könyvek tényleg nagyon jók voltak. (Nem mondom, h itt nem, de tényleg nem ismerek fiút, aki olvasta.)
Meg persze a teljes filmélményen sokat ront, hogy az iskolában kellett látnom, 35-40 perces részekre szeletelve. Így asszem tudom, hogy milyen pontot adjak, mert az a néhány jó dolog pont ennyit ért ebben a filmben:
6/10
Pizzás
(2001, 100 perc)
Magyar film, egy olyan Budapest pizzakihordójáról, ami NY, LA és BP fura keveréke. (Megrémisztett, ahogy a Gellér-hegy helyén felhőkarcolók meredeztek, a legjobban viszont azt nem értettem, hogy egy őszi városligetből hogy érkezik hősünk a nyári baywatch-strandra.) Semmit sem tudtam róla, amikor megnéztem, és most sem akarok sokat tudni, mert ez egyszerűen nem volt jó. Se füle, se farka a filmnek, befejező jelenetből több is van egymás után, a dolgoknak kb végig semmi értelme, a feltűnő ismertebb színészek sem uralják a jelenetet, az Iniana Jones-paródia bugyutaságán már sajnos alig lepődtem meg. A zenék sem a legjobbak (persze, mert ezredfurdulós magyar slágereket nyomatnak).
Igazamról, vagy igazságtalan véleményemről meggyőződhettek, ha találtok olyat, aki még árusít ilyesmit.
Porton láttam: nem nézhetetlen, de inni kell előtte, az biztos - nem teljesen értek vele egyet, de egy pizzát rendelj az eleje fele, hogy pozitívabb legyen a vége.
4.5/10
Arizona Dream
(1993, két és fél óra)
Sajnos pontosan olyan film, amilyet a DVD borítója sugall. Néha annyira borzasztó és jellemzően Kusturicás, hogy majdnem kitéptem a lejátszóból, néha viszont olyan zseniális (ilyen ritkán van, de van), hogy úgy éreztem, hogy ezek valami nagyon rossz történetet csináltak meg, de állati jó stílussal. Persze ez túlzás, még így is nagylelkűnek érzem magam, hogy 6 csillagot adtam a 10-ből. (szereposztás: Johhny Depp, Faye Dunaway, Jerry Lewis, Lili Taylor, Vincent Gallo; a zenét nemtom ki csinálta, de egész jó lett)
Mr. Magorium's Wonder Emporium
(Mr. Magorium Csodás Áruháza, 2007, másfél óra)
Családi fantasy-vígjáték, de nem akármilyen!
Dustin Hoffman, Natalie Portman, Jason Bateman, Zach Mills játssza a szerepeket, Edward Magoriumot, a szenvedélyes cipőviselőt, Molly Mahoney-t, a zeneszerzőt, Henry-t, a "Mutánst", és Ericet, a kalapgyűjtőt.
Szerintem ez egy olyan kedves, vidám, és igazi mese, amihez senki sem lehet eléggé felnőtt. További jelzőim is csak azt mondanák, hogy nézzétek meg, úgyhogy nem is mondok mást, mint: Nézzétek meg!
9/10
Crime Spree
(Balhé, 2003, másfél óra, 18+)
Gérald Depardieu és Harvey Keitel a nagyobb nevek a filmből, de ez sem olyasmi, amiben a történet megenged egy főszereplőt. Ebben (is) a Guy Ritchie filmekre hasonlít, másban pedig Tarantino műveire, de ez mégis más, ebben szerethetőbb karakterek vannak, és kevésbé pörög.
90 perc tökéletesen elég egy ilyen filmnek, hogy mindegyik csapat megkapja, ami jár neki, vagy amit épp akar. Több szálon futunk: ahogy a bugyuta franciák megérkeznek Chicago-ba, tévedésből az olasz maffiafőnökhöz törnek be, rajta kívül még meggyűlik a bajuk egy korrupt FBI-ügynökkel, egy afroamerikai, és egy spanyol-ajkú bandával is.
7.5/10
Jabberwocky
(1977, 100 perc, kb 14+)
Terry Gilliam második filmje, szintén középkori fantasy-vígjáték, az első persze a Monty Python Gyalog Galopp-ja volt az első. (" A magyar helyesírás szerint az alábbi forma lenne a helyes: Gyaloggalopp".)
A barátaim szerint ez is (majdnem) olyan jól sikerült, mint régi és közös kedvencünk, szerintem pedig nem. A középkor ábrázolására viszont tökéletes Terry Gilliam amúgy sem egyszerű, és letisztul látványvilága (12 majom, Brazil, Grimm, stb.). A szörnyeteget, aki rettegésben tartja "Bruno, the Questionable" királyságát, Lewis Caroll alkotta meg az azonos című versében, amit Gruffacsórnak fordítottak, de ismerik Szajkóhukky néven is.
A főszereplő balfék Dennis-t Michael Palin játssza, és (természetesen) maga Gilliam is feltűnik. Szóval vicces, kalandos, de már nem mai film (Az Új Reménnyel egyidős, de azt már kétszer felújították, és az eleve a jövőben játszódott).
7/10
El laberinto del fauno
(2006, 2 óra, 18+)
Guillermo del Toro filmjeire (az utolsó 3-at [Hellboy 1-2] láttam :D ) mindig is a már-már túl szép látvány, a fura lények, és a szupernaturális erők voltak jellemzők. Ez sem kivétel, csak az a nagyszerű humor hiányzik teljesen, ami a Pokolfajzatokat jellemezte. Itt semmi vidám, vagy bolondos dolog nem található, csak valós és valótlan bánatforrások.
Itt spoiler volt, de most csak annyit: Sötét film. :D
7/10
Planet of the Apes
(2001, 2 óra, 12+)
A klasszikus - de számomra még ismeretlen - sci-fi Tim Burton mester általi feldolgozása. Főbb szerepekben Mark Walhberg (Max Payne), Helena Bonham-Carter (Fight Club), és Tim Roth (Kutyaszorítóban), feltűnik Paul Giammatti, Michael Clarke Duncan, és Kris Kristofferson is.
Egy félresikerült űrutazás során Leo-t és gépét egy élhető bolygóra dobja egy vihar, ahol a beszélő emberszabásúak uralkodnak a rabszolgasorsba hajtott emberek felett.
Természetesen a kapitány túlél, kiszabadul, és megtetszik egy emberkedvelő nősténynek is. Végül a középkorát élő majomcivilizáció elnyomott emberei megváltóként kezdik követni, aki a csillagokból érkezett, és reményt ígér.
A színészek olyan jók, amennyire lehetnek, a majom mozgást jól csinálták, meg a hangjukkal és a szemükkel is igyekeztek kifejezni, amit a maszk nem engedett, de ez sajnos nem elég, a történet viszont fergeteges, a Csillagok Háborújánál kicsit jobban, a Brian Életénél pedig kicsit kevésbé vallásparódia, egyébként pedig engem a legtöbb helyen az Apocalypo-ra emlékeztetett. Tim Burton-nek közel nem a legnagyobb, vagy legmesésebb filmbe, de a legjobbaknak is vannak gyengébb darabjaik (Lucas: SW2; Lynch: Straight Story; Rodriguez: Cápasrác&Lávalány; Ritchie: Hullámhegy).
7.5/10
A Few Good Men
(1992, 140 perc, 18+)
Ha tudtam volna valamicskét róla, sosem nézem meg: rövid belepillantásra átlagos, amerikai-hazafias, undorítóan hazug hollywood-i katonásfilmnek tűnhet. De nem az. Habár a történetben, és a kivitelezésben nem sok újdonságot, vagy imádnivalót találunk, a színészek, és a párbeszédeik csodálatos élményt nyújtanak.
"You can't handle the truth!"
Tom Cruise (Valkyrie, Interjú a Vámpírral, M:I, Minority Report, Esőember) eddigi legnagyobb (főszereplő-)alakítását véltem felfedezni; Jack Nicholson soha nem játszott rosszat, ez pedig rátett még egy nagyot a respect-lapátra. A többi színész: Demi Moore, Kiefer Sutherland, Kevin Bacon, Kevin Pollak, James Marshall, Noah Wyle. Őket is csak dicsérni tudom, noha nem sokszor láttam őket eddig. Rendezte: Rob Reiner (Bakancslista, Stand by Me, Spinal Tap).
8.8/10
T2-Judgment Day
Elmondom nektek, hogy ez egy európai rövid, animációs road-movie, amiben az ugráló lengyel nyulak pár furfangos megpróbáltatás útján rájönnek, hogy a szeretet mindennél fontosabb, és hazudok.
Sajnos hosszú, amerikai akcióbaromság, amiben egy árva nyúl nem ugrál, és a szeretetnek hírét sem hallották szereplőink. James Cameron neve annyiban érdemel megjegyzést, hogy ha meglátjuk valami dvd-n vagy poszteren, köpködjünk, mormogjunk indián átkokat, majd szaladjunk messzire.
Az érzés nélküli, német kiejtéses izomagy visszatér, de a változatosság kedvéért a "jók" oldalán csinálja ugyanazt az értelmetlenséget, amit korábban a sötét oldal szolgájaként. A jövő megváltoztatása hülyeség, főleg úgy, ahogy itt próbálták kivitelezni. Ezzel szemben a 12 Majmot a világ legjobb filmjei közé emelte. Persze van pár egész jó jelenet, de összességében pocsék film.
(Köszönöm a sok megvetést, amit a véleményem kinyilvánítása miatt kaptam. Valószínűleg nagyban hozzájárult a nemtetszésemhez, hogy a rendezői változatot néztem meg, de már mindegy. elit_hunnak, aki belekontárkodott: Nem mondtam egy szóval sem, hogy szeretem a Star Treket, és azt sem, hogy a T2 rosszabb, mint az 1. Jobb mint az egy, ahogy a MM2 is jobb volt a Mad Maxnél.)
Lesbian Vampire Killers
"Un-fuckin-believable!"
80 perc pörgő angol humor, látvány, és minden egyéb, ami egy újabb B-filmhez kell, amit úgy imádok, ahogy van.
"Maybe I could be a clown for adults."
Ismét felhozok pár példát, hogy milyen filmekre próbál meg szerintem hasonlítani: Hot Fuzz, Kill Bill, Ananász Expressz, From Dusk Till Dawn, The Spirit, Death Proof, Guy-ritchie-mesterművek. Remélem vagy olyan tapasztalt, kedves olvasó, hogy felesleges említenem, hogy ezek a kedvenc filmjeim.
A történet nem túlcifrázott (kb ami a mellékelt képregényben van), annyiról van szó, hogy két reményvesztett angol srác kitalálja, hogy elmennek túrázni, persze a sors úgy hozza, hogy abba a faluba, amit a gonosz leszbikus vámpírkirálynő elátkozott, és épp eljön annak is az ideje, hogy halhatatlan hívei feltámasszák a főgonoszt.
Gyors vágás, jó zenék, tűrhető színészek (ide nem is az kell), és egy baromi nagy adag humorral megáldott rendezői munka élvezetes harmóniáján szórakozhat az, akinek kölcsönadom, vagy megnézi online (youtube-ról elérhető a teljes film).
Még 3 dolog:
1. a cím előbb megvolt, aztán kezdtek az írók hozzá kitalálni egy történetet.
2. felirat nélkül néztem, és őshonos angol kiejtésüknek sajnos kb. 50%-át értettem meg.
3. az egyik kedvenc számom - és jelenetem - a filmben: ITT
8.8/10
A cikket nem direkt ide írtam, hanem ismét a nem csak filmes blogomból (kmsw.blogspot) másoltam be, és formáztam őket újra itt.
