Külső

Ha a külső szóba kerül, nem árt megemlíteni az S6 család már nagyon várt újítását, a prémium anyaghasználatot. Igen, a potenciális S-vásárlók már évek óta ezt várták. Mert bár hiába volt az összes S korának csúcs telefonja hardveresen, a Samsungnak sikerült folyamatosan méltatlan anyagokba csomagolni azt. Az Android-éra elején ezt még lenyelték a felhasználók, alternatíva híján pláne, de ma már túl erős a konkurencia ahhoz, hogy egy prémium telefont alsóbbrendű anyagokba lehessen csomagolni.

Így hát a Samsung is vett egy nagy levegőt, és időt, energiát és pénzt nem spórolva megalkotta végre az első olyan házat, ami minden kétséget kizáróan méltó egy ilyen vas befogadására. Itt kérem szépen fémről beszélünk, és üvegről, méghozzá mindkettőből komoly minőségről.

A 2014-es év Apple-ös fiaskója, a valójában sosem volt "bandgate" után a Samsung nem bízta a véletlenre, és a konkurenciánál jóval keményebbre ötvözött alumínium-házba pakolta a pörgős vasat. Ezt elölről, hátulról Gorilla Glass 4-el toldotta meg, ami nem csak a legkarcállóbb anyag (a zafírt leszámítva) az iparágban, de még némileg rugalmasabb is, mint a korábbi verziók, így a hivatalos álláspont szerint, egy fejmagasságú esést még rommá törés nélkül ki kéne bírnia a készüléknek. Marketing ide, vagy oda, ennek tesztelését nem ajánlom, de jó érzés tudni, hogy az új zászlóshajó masszívabb, mint a piaci átlag.

Ha a kiváló anyaghasználaton és hibátlan összeszerelési minőségen túllépünk, nem mehetünk el a formavilág mellett szó nélkül. Amint azt már említettem, a telefon minden körülmények között kitűnik a tömegből, aminek a színén kívül két oka is van. Egyfelől mert óriási, másfelől a ma még szokatlan módon lekerekített oldalak kecses íve is mágnesként vonzza a tekintet.

Nem túlzás azt állítani, hogy nincs még egy olyan modell a piacon, ami mellé ezt letéve ne váltana ki azonnali döbbenetet a telefon. És igen, az S6 Edge Plus legtöbbször valóban úgy viszonyul a többi telefonhoz, mint egy T-Rex bármihez, ami mozog. Hammm... bekapja.

Már a puszta léte is megsemmisítően hat a telefonok 99,99%-ára. Egy-két kivétel akad. Talán csak az iPhone, és a Xperia Z-k állják a sarat, ám azok is csak második blikkre, a presztízsüknek vagy a tudásuknak hála veszik fel a versenyt az Edge Plus-szal, mert bizony a megjelenésük, az szürke egér ehhez a masinához képest.

Nagy és furcsa mód kerek. És szép. Úgyis ezen fog mindenki rugózni. Ugyanakkor, ha a kezdeti sokk alábbhagy, rögtön feltűnik, hogy maga a telefon roppant vékony, amire rátesznek még egy lapáttal a lekerekített szélek is.
Ez a telefon nem egyszerűen vékony, hanem túl vékony. Olyannyira, hogy a kamera modul sem fért el a házba süllyesztve, így némileg - mi több, markánsan - kiemelkedik a készülékházból. Némely modellel ellentétben azonban ezt most sikerült a Samsungnak nagyon ízlésesen megoldani. A kameramodul mellett kap helyet a LED villanó, és a - rétegigényt kiszolgáló - pulzusmérő is.

A készülék jobb oldalán csak és kizárólag a kijelzőzáró/-oldó billentyű található, ami - a rendelkezésre álló helynek köszönhetően - nagyon vékony lett, viszont jól pozicionált, és jó a nyomáspontja, így könnyen, precízen működtethető. A másik oldal szintén meglehetősen üres, csak a hangerő szabályozó gombok találhatóak itt, amik a bekapcsoló gombhoz hasonlóan vékonyak, mégis tökéletesen használhatóak.

A telefon alsó éle kicsit zsúfoltabbra sikeredett. Itt található ugyanis a fejhallgató csatlakozó, a töltéshez és adatkapcsolathoz használt micro-USB port, és a mono hangszóró. Ez utóbbi szépen, hangosan és tisztán szól, viszont ha az ember véletlen eltakarja a kezével hajlamos teljesen lenémulni.

Nyilván nem lehet elmenni szó nélkül a telefon lényege, az Edge kijelző lekerekített szélei mellett sem. Mikor először fogtam a kezembe, inkább tűnt egy dizájnmegoldásnak, mint valóban hasznos, produktív funkciónak. Van benne persze pár jópofa megoldás, amivel a Samsung megpróbálta igazolni a koncepció létét. Például az oldalsó, elhúzható sávból indítható hívások, vagy gyorsindító ikonok.
Számomra azonban az egyetlen igazi tényleges funkcióval bíró alkalmazás az éjjeli óra volt.

Mikor egy vidéki hotelben éjszakáztam, amiben nem volt óra, tényleg kapóra jött, hogy az éjjeliszekrényre letéve egész éjszaka mutatta az időt, így mikor hajnalban felkeltem, nem kellett óra után kotorászni a sötétben, sőt, még csak a fejemet felemelni se, hogy tudjam, még visszaaludhatok, vagy lassan már érdemes felkelni.

Erre talán sokan azt mondanák, - mint kezdetben én is, - hogy ez bizony nagyon marginális igény, és alapvetően nem is vitatkozok vele, de ettől még -, mint a példa mutatja, - van olyan szituáció, mikor kifejezetten jól jön az Edge kijelző. Márpedig ilyet a mai piacon más telefon nem tud.
Elkerülendő a vitát, hogy mennyire hasznos egy-egy ilyen "jópofa" funkció a való életben, azt nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy ha másra nem is jó az Edge kijelző, az egyik legszebb, leginnovatívabb, és nem utolsó sorban a legkülönlegesebb megoldás, legalábbis 2015 vége felé egyértelműen az volt.
Aki vevő a különleges, pikáns megoldásokra, vagy aki csak státuszszimbólumnak használ egy telefont, azoknak jelen pillanatban a legjobb választás egy Edge modell. Igaz, ma már inkább egy S7-esben kell gondolkozni.

A telefon tetején található az értesítési LED, ezt a Samsung nem vitte túlzásba, egy sima, egyszerű, csicsamentes LED-ről beszélünk. Ám sokszor a legegyszerűbb megoldások a leghatékonyabbak. Tekintettel a LED alapbeállításként kék színére, kellően gyors villanási sebességére, már messziről látható, ha távollétünkben valamilyen esemény történt a telefonon. Ha pedig fejjel lefelé tesszük le a telefont, és üzenet érkezik, az Edge kijelző diszkréten megvilágítja maga körül a környezetet, így hozván a tudtunkra, hogy a figyelmünkre vágyik. Újabb funkció, amire ma még más telefon nem képes.

A készülék alján a szokásos Samsung gombokat találjuk a már megszokott felállásban. Egy-egy fizikai érintőgomb az alkalmazásváltónak és a vissza gomboknak, és egy teljesen fizikai gomb a home screen eléréshez. Utóbbi persze nem csak egy szimpla gomb, hanem magában rejti a mára trenddé váló ujjnyomatolvasót.

Ha már az ujjnyomatolvasónál tartunk, meg kell említeni, hogy bár sokkal jobban sikerült, mint az elődmodellekben, ezen még lenne mit csiszolni, hogy elérje azt a közel tökéletes felismerési arányt, amivel a konkurencia rendelkezik. Azért persze alapvetően így is kényelmes, működőképes megoldás, ami egyszer és mindenkor megszabadítja a felhasználót a kódokkal, mintákkal való bajlódástól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!