Bevezetés, előzmények
Régi motoros vagyok már a mobilpiacon. 15 éve van mobiltelefonom, és olyan telefonnal kezdtem, amelyen még óra sem volt, és ha történetesen a karórámat is otthon hagytam, akkor abból tudtam meg mennyi az idő, hogy küldtem magamnak egy SMS-t. A technika fejlődése természetesen engem sem hagyott érintetlenül én is haladtam, törekedtem a jobb, fejlettebb technika felé.
Mivel alapvetően kütyümániás vagyok, mindig is érdekelt hol, vagy hogyan tudnám valahogy egyszerűbbé tenni az életem. Az első Nokia telefonomnál volt először headsetem és olyannyira bejött az akkor még „James Bond kit”-nek nevezett headset, hogy ott eldöntöttem, nekem mindig lesz. Sokkal kényelmesebb azzal vezetni, mint kézben tartott telefonnal (meg természetesen biztonságosabb is, és ugyebár kötelező is), mindkét kezem teljes értékűen tudom használni, miközben jár a szám.
Már a kezdeti vezetékes headsetek között is több olyat használtam, amit a fülemre lehetett akasztani (és vagy beledugni), de nem csak egy mikrofon csüngött a dróton, hanem tényleg headsetként, a fülhallgató és a mikrofon egy egységbe volt gyártva.
Valami ilyesmi volt az első, és aztán még pár hasonló követte...
Tökéletes volt a hangminőség, és persze a haverjaim is irigykedő megjegyzéseket tettek, főleg akkori hivatásomhoz illően: „célzóberendezést viselsz?” Vagy: „már ennyire fontos ember lettél?”
Aztán további fejlődést követően megjelentek a vezeték nélküli technológiák, beköszöntött a Bluetooth korszaka, és persze az akkori Sony Ericsson K750 telefonomhoz vásároltam magamnak egy HBH600-as Bluetooth headsetet, amit aztán évekig használtam, és már nem csak a korábban említett telefonnal, hanem az azt követőkkel is.
HBH-600 Egyszerű és tökéletes
Jó volt viselni, nem akadályozott a mindenhol átívelő kábel, sokáig bírta az akkumulátora, nem veszítette el a jelet, egyszóval tökéletes volt. Egészen addig a pontig, amikor el nem tört a kis gumi része a fülre akasztható részének. Onnan kezdve nem használtam.
Még mindig megvan, de már csak a szekrényben pihen. Innen kezdve viszont egy ideig nélkülöztem a „kék fogú” headseteket. Bár mindig álmodoztam róla, hogy újra veszek egyet, erre egészen mostanáig vártam (illetve volt egy, de azon engem nem hallottak, még ha kiabáltam akkor sem...)
Vadkörte fórumtárs Plantronics ML-18 tesztje indított el az úton. Tetszett, amit leírt, viszont már ott tudtam, hogy nekem sajnos a tesztben szereplő termék nem lesz megfelelő, mert két telefont használok (egy céges Blackberry 9720 és egy LG Optimus F6 (ez itt a reklám helye)).
Megkérdeztem őt is, és utánakérdeztem több helyen, hogy vajon az ML-20 tényleg multipont-e? Miután több helyen, köztük a gyártó honlapján is tájékozódtam ennek valódiságáról, már tudtam nekem ilyen kell! Múlt héten csütörtökön aztán kiugrottam a Speedshopba és beújítottam egyet a linken is jelölt áron, 2 év garanciával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
