Ismét asztali vonalon
Az imént ott hagytuk abba, hogy 2010, halott noti, valami kellett helyette. Azért tanultam a notis korszakom hibájából, névleg, hogy egy notebook nem fejleszthető túl jól, no meg ha combosabbat vesz az ember, akkor az nagy lesz, meg nehéz, és inkább válik asztali géppé. No meg túl sokat költeni sem akartam rá.
Nagyjából olyan 200 környékére lőttem be a költségkeretet, monitorral együtt. Hát azért abból egy gamer gépet kihozni nem volt egyszerű.
Főleg úgy, hogy abban az időben ki is voltam esve a képből, már ami a hardvereket illeti. Évek óta nem követtem a számítástechnikát.
Így a gép vásárlása előtt 3-4 PC boltban is kértem ajánlatot, hogy mit tudnak összerakni ennyi pénzből, meg beszélgettem is az eladókkal.
Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy ha 150-160 ezer forint a gép költségkerete, akkor az Intel procit el kell felejteni. "Az AMD Phenom II – mondogatták – ár-érték arányban elég jó választás... kicsit sokat fogyaszt, meg melegszik, de legalább jó. Messze jobb, mint az ugyan olyan áron kapható i3-asok."
Hát jó, kicsit utánanéztem, utánaolvastam, meg is győztem magam, hogy jó lesz az AMD.
Phenom II 955. 125 Watt TDP. Gyári hűtő, mert ugye költségkeret, meg a notinál csak nem lesz hangosabb. (Hahahaha).
A háznál szimplán csak az ár és a kinézet volt fontos (én balga), így egy Thermaltake VJ2000BNS M5-ös házra esett a választásom, míg az alaplapnál csak az ár számított, így belementem egy 15K-s Micro ATX-es deszkába... (újabb hiba).
VGA fronton világ életemben Radeon párti voltam – szerettem a szoftvereiket – de akkor annyira sztárolták az nVidiákat, hogy elcsábultam, így a videókártyám egy GTS 450 OC lett.
Hát ez is mellényúlás volt, mi tagadás.
Jött még a konfighoz 4 GB Kingston DDR3 1333 value RAM, meg egy Chieftech CTG 500-as táp. Egy 1 terás Samsung vinyó, egy NEC DVD író, és egy kártyaolvasó.
A monitor szerepét egy LG E2240T-PN-re osztottam.
Újra asztali PC tulaj lettem
Egy ma is létező, nagy nevű webshopban raktam össze a konfigot, 2010. november közepén. A kis netbookomról adtam le a rendelés, a végösszeg pedig egész pontosan 203.765 forintocska lett. Haverom segített hazacipelni a gépet. Hát megizzadtunk vele. Ellenben de nagy volt az öröm, s boldogság, mikor végre összeraktuk.
Sosem felejtem el, az első pár órát. Összeállt a gép, nekiláttam Windows telepíteni, hát zúgott, zúgott, de nem volt túl hangos. Egész addig, míg fel nem telepítettem rá az NFS Undercovert. Az akkor kb. a legújabb Need For Speed volt, elég nagy erőforrás-igénnyel, de tudtam, hogy az új gépemen futni fog.
És valóban, futott, szépen, maxra húzott grafikával. Egy gond volt csupán. A gyári AMD hűtő egyre hangosabban zúgott, míg úgy 5 perc után elérte egy hajszárító hangját, és még 5 perccel később bejött anyukám a szobába, hogy ugyan este 9-kor már mi a francot porszívózok.
Mondtam neki, "ne őrülj meg Anyu, csak a PC-m zúg..." – "Hát te nem vagy normális. Ezt a szart vetted? Gratulálok." – Jött a megérdemelt reakció, amitől úgy elkezdtem röhögni, hogy majdnem leestem a székemről.
"Fiam, te ugyan mi a francot porszívózol este kilenckor?"
Hát jó, másnap lekotyogtam a sarki PC boltba, és vettem rá egy 10 rugós Arctic (akkor még Cooling) Freezer Xtreme hűtőt. CsCs haveromnak is ilyenje volt a 965-s Pheonom-ján, szóval tapasztalatból tudtam, hogy az csendes. Az is volt, meg is oldotta a problémát. Egy ideig.
Egy gyári intel hűtő a csendmágus ellen
Menet közben volt egy kattanásom, és én is kipróbáltam a LED-es ventilátorokat. Jó nagy melóval beszereltem egy világítós, kapcsolható, szabályozható fordulatszámos vackot előre, csak azért, hogy két nap múlva rájöjjek, hogy a gépem nem lett hűvösebb, csak hangosabb, és, hogy amúgy a LED is csak arra jó, hogy ne tudjak tőle a sötét szobában filmezni.
Szóval két nap után kikukáztam az egészet.
Bár ez lett volna a legnagyobb gondom. Idővel sajnos elkezdtek előjönni a vásárláskor elkövetett hibák, kompromisszumok.
Először az tűnt fel, hogy zenelejátszáskor cicereg, serceg a zene. Pár nap kísérletezgetés után rájöttem, hogy ezt az alaplap Cool&Quiet funkciója okozza. Igán ám, de ha meg kikapcsoltam ezt a funkciót, akkor maxra pörgetett mindent az alaplap, és üresjáraton is 50 fokos volt a CPU.
Egy ideig még tűrtem a dolgot, de aztán nagyon elkezdett zavarni, úgyhogy 2011. júniusában vettem egy Asus M4A88TD-V Evo alaplapot, 28200 forintért.
No, akkor lett is végre Cool&Quiet a gépem, annyira quiet, hogy immáron a VGA lett a leghangosabb alkatrész.
Idővel elhatároztam, hogy lecserélem. Ki is néztem magamnak a piac egyik leghalkabb kártyáját, az MSI R6850 Cyclont, ami egy nagyon speciális, hőcsöves hűtőnek hála tényleg brutálisan halk volt, és meglehetősen erős is. A vásárlás pillanatában a világ 8. legerősebb VGA-ja volt, ÉS, bármilyen hihetetlen mai fejjel, valami negyvenpárezer forint volt. Durva. Ezért ma még belépőszintű kártyát SEM nagyon kap az ember.
Szóval a kártya nagyon bevált. Igazság szerint még a mai napig megvan, fent porosodik a szekrény tetején, de erről majd később.
A csendestárs
Szóval megvolt az új VGA, hogy, hogy nem, még halkabb lett a gépem, így a HDD lett a leghangosabb. Kerregett rendesen az 1 TB-os Samsung. Gyorsan le is cseréltem egy 1,5 TB-s WD Caviar Greenre, amit aztán szivacsba tekerve egy gumiházba a gép aljára száműztem.
Akkor bekussolt a HDD is. Nagy volt az öröm, végre szinten néma lett a PC-m.
Szinte, mert akkor elkezdtem hallani, hogy a Freezer Xtreme ventije néha cicceg. Nah, akkor ettől másztam a falra. És mivel ebben a hűtőben egy elég spéci foglalatos toronyventi kavar, nem is lehet másra cserélni. Ugyebár.
Akkor jött az újabb kutatás, hogy mit kell venni, ami TÉNYLEG halk. Noctua. Minden teszt az egekbe magasztalta. Igen ám, de hogy jó legyen, a dupla tornyos NH-D14 a maga 160 mm-es magasságával 3 milliméterrel magasabb, mint ami befért a házamba. Váááááááá!
Sikítani tudtam volna. De kitaláltam a tutit. Vettem egy Freezer A30-at, és az Arctic ventit lecseréltem egy Noctuára.
És akkor végre csönd lett. Míg rá nem jöttem, hogy a hátsó venti is surrog. Jóóóóóóó, azt is lecseréltem egy Noctuára, bár az első Noctua, amit kipróbáltam, az NF-S12A ULN meg esküszöm fütyült a hűtőrácson. Ekkor már legszívesebben satuba fogtam volna a fejem, de végül inkább csak eladtam a ventit három nap használat után, és felraktam hátra egy NF-A14 PWM-et, persze immáron Prolimatech Magnetic Pinnel felrögzítve, hogy a gumibigyókkal és csavarokkal se kelljen küzdeni.
Na... ez annyira szuperül bevált, hogy akkor elkezdtem hallani, hogy bizony a táp is susog, hogy a ménkű csapna bele (vagy inkább mégse, mert bár van túlfeszvédőm, de ne kockáztassunk...).
Jó, akkor még a tápot is lecseréltem egy szuperhalk Corsairre.
És akkor a végén csend lett... volna, de akkor megint kihallatszott a gépből a HDD kerregése.
Ekkor tudatosult bennem, hogy kell egy SSD.
Be is szereztem egy 96 gigás Kingston SSD-t, de persze a HDD-től még így sem sikerült megszabadulnom, mert USB kapcsolaton keresztül nem volt túl megbízható.
De legalább lett egy SSD-m és rájöttem, hogy az milyen király cucc, és azóta is azt várom, hogy megszabaduljak a HDD-mtől, és legyen végre egy 2TB-s SSD-m. Ócsin.
Erre még várni kell kicsit.
Legvégül pedig mikor olcsó lett a DDR3-as RAM, akkor a 4 GB, value RAM-jaimat lecseréltem 8GB Corsair Vengeancere. Nem mintha bármit is gyorsult volna tőle a rendszer.
Így adódott hát, hogy a 2010-ben vett PC-mben a házon a kártyaolvasón és a CPU-n kívül 8 év alatt szép lassan mindent lecseréltem. (Igen a DVD írót is... az előző túl hangos volt).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
