A 7 tó országa

Ott fejeztük be a kitérő előtt, hogy elkezdtem összerakni a Mass Effect PC-t.
Költségkeret 300 ezer. Csak PC, monitor már van. Elkezdtem nézelődni, és egy elég decens gépet sikerült összeraknom.
De valahogy még nem éreztem elég jónak. Ugyanakkor jobb nem fért bele a költségkeretbe.
"Költségkeret, mi, hülyegyerek. Legutóbb is "jó" vége lett, nem?" – sugdolózott a kisördög a fejemben.
"Ez a Mass Effect PC lesz, engedd el a költségkeretet" – súgta a kisangyal.
Hát, ha már ennyire egyetértettek, muszáj voltam hallgatni rájuk, úgyhogy elengedtem a költségkeret dolgot, és megépítettem álmaim PC-jét. Ami még belefért az ésszerűség kereteibe, persze.

Kiindulva a korábbi PC építési hibáimból, már az alapoktól kezdve úgy terveztem a masinát, hogy csendes jószág legyen.

Ami ott indult, hogy alacsony TDP-s procit kellett bele venni, amit a létező legbrutálisabb Noctua hűtővel óhajtottam hűteni. NH-D15. Ehhez kétség sem férhetett. S bár tudtam, hogy csak egy ventivel fogom használni, a két ventillátoros verziót vettem, mert árban alig 1-2 ezer forint különbség volt köztük, ellenben egy Noctua venti vagy 7-8 rugó, szóval úgy voltam vele, nekem megér plusz egy ezrest, hogy legyen egy 8 rugós tartalékventillátorom.

No de ha NH-D15 – ami akkora mint a fejem – akkor kell egy olyan ház is, amibe belefér egy 165 milliméteres hűtő is.
És a házzal kapcsolatban egyéb elvárásaim is voltak. Iszonyat sok szellőző legyen rajta, hogy a lehető legjobban szellőzzön. Alapelvárás volt a tető szellőző, valamint a bal oldali panel szellőzése is, ami miatt a plexi oldalú házak ki voltak lőve. Amúgy sem szeretem a csicsás cuccokat, az egyszerűség jobban vonz. Az RGB-től meg a LED-es ventim óta a hideg ráz. Fényszennyezés. Úgy vagyok vele, mint a zajjal, utálom.
Ezen felül szempont volt, hogy legyen benne kábelvezető csatorna, és legalább három 5,25-s rekesz elöl. Egy a kártyaolvasónak, egy a DVD írónak és egy a mobilracknek. E három közül csak az utóbbit használom rendszeresen, a másik kettő évente egyszer, de akkor jó, hogy van.
A házat volt a legnehezebb felkutatni, végül egy Cooler Master CM 690 III-asra esett a választásom. Nehéz szülés volt.

A következő komoly kérdés a proci volt. Eleinte adta magát az Intel, mert bár nagyon meg voltam elégedve a régi Phenom II-vel, a Bulldozerrel az AMD-nél nagyon rossz irányba mentek, és lényegében majd egy évtizedet elpocsékoltak gyenge, versenyképtelen procikra.
Ellenben akkor már jó ideje pedzegették, hogy jön az új ZEN architektúrára épülő Ryzen család, ami – pletykálták – nagyot fog ütni.
Szóval egy kicsit elbizonytalanodtam, de alapvetően nem hittem volna, hogy megfogják az Intelt, így a konfigot továbbra is Intel alapokra helyeztem, azzal a kitétellel, hogy ez még változhat.
Oké, nagyjából eldőlt, Intel proci, de abból mi legyen? Eleinte egy i5-ön agyaltam, de minimális volt az árkülönbség az i7-hez képest, úgyhogy végül az i7-7700 mellett döntöttem. Később a kisördög meggyőzött, hogy kell még egy K betű a számsor végére. 110 ezerért a hülyének is megéri.
Mert ha már lúd, akkor már legyen a legerősebb, szétszteroidozott (Duke után szabadon) lúd. Azért mert csak. :)
Meg amúgy is, ezt a PC-t nem 2-3 évre építem, hanem 8-10-re. Procit nem akarok cserélgetni.
Meg alaplapot sem, úgyhogy adta magát, hogy valami combos modell legyen.
Asus TUF Z270 MARK 2 - TUF, azaz The Ultimate Force. Mert azt mondják, az megbízható (katonai alapanyagok, megerősített foglalatok, csúcs kondik, stb.). Meg jól tuningolható. No nem mintha valaha is tuningoltam volna PC-t. Én az a fajta user vagyok, aki egy erős gépen lefelé szereti húzni az órajeleket, hogy csendes legyen a vas, és nem pedig egy gyenge gépen felfelé, hogy meglegyen a 25 FPS.
Ahogy egy haverom mondta volt, "ha te felfelé tekergeted az órajeleket, ott már régen gond van". Jah, elfogyott az ánlimited páuváááá...

No meg elvileg hangzás fronton is elég erősnek tűnt a deszka, a japó audiókondikkal, a spéci árnyékolással, és "pattogásmentesítő áramkörrel" (jelentsen is az bármit).
Úgy voltam vele, hogy 53 mátyásért csak nem lesz már ipari hulladék ez a deszka.

A következő megoldandó kérdéskör a VGA volt. Akkor most Radeon vagy nVidia? Hát igen, az örök kérdés. A Mass Effect 4 ajánlott VGA-ja GTX 1060 vagy RX 480. Megnéztem vagy 1000 VGA tesztet, egyik játéknál az nVidia volt a jobb, a másikon a Radeon. Fogyasztásban az nVidia nyert, de nagyjából ennyi előnye volt. RAM-ban és árban a Radeon nyert, a 8 GB-s verzió jó 20K-val volt olcsóbb, mint a 6 GB-s 1060. Plusz eddig is Radeon párt voltam, szóval adta magát a döntés. Innentől kezdve már csak meg kellett találni a leghalkabb modellt. Az MSI korábban nagyon bejött, és hűtés terén is rávernek az Asusra, így a végső döntésem egy MSI RX480 GAMING X 8G lett. 80K-ért. Akkor még szívtam a fogam, hogy jó drága, de azóta már örülök, hogy annyiért megkaptam. A bányászláz csak pár hónappal később kezdődött.

A főbb kérdések eldőltek, a többi adta magát. Már akkor is drága volt a RAM, így tudtam, hogy 32 GB helyett elég lesz nekem a 16 GB is 46K-ért. De az legalább legyen combos, így 3000 Mhz helyett 3200-asakat vettem. Az a plusz 6 rugó árkülönbség már nem vágott földhöz.

Bár a régi vinyómat meg akartam tartani, azért vettem bele egy 1 TB-os, legolcsóbb valamit, hogy legyen mit berakni a régi gépbe, ha kiveszem belőle a jól bevált 1,5 TB-s WD-t.

Még egy SSD kellett, nem apróztam el, 512-es M2-es WD. Hogy ne kelljen kábelezni.
Meg egy DVD író. Csak hogy új legyen. A régibe belepörgettem már pár száz korongot.
Végül még egy táp kellett. Most is csendes jószágot vadásztam, Corsair RM650x. Leáll benne a venti, ha nincs rá szükség.

A konfig végül összeállt, de a vásárlással mindenképpen meg akartam várni a Ryzen procik megjelenését, hátha akkorát ütnek, mint a Vasember a Veronika páncélban.

Hát nem épp így alakult a dolog. Volt sok szép ígéret az AMD-től, és igen, végre, végre nem is lett rossz az új proci, a több magnak hála rendesen elkalapálták az i7-eseket a jól párhuzamosítható feladatokban, de egy magban az Intel volt a nyerő. Erre még az AMD rátett egy lapáttal egy elképesztően brutális nyitóárral. Lényegében a 110K-s i7-7700K kompetitor Ryzen 7 1700X 170K körül kezdte meg világhódító útját, csak azért, hogy egy év alatt a felére essen az ára, kicsivel az i7700K alá, ami ugyanezen idő alatt mindössze csak 20K-t veszített az árából.
Ezt megfejelve a ténnyel, hogy új, ismeretlen architektúra, sok már ismert kezdeti hibával, magas órajelű memóriaigénnyel, elég világosan kijelölte számomra az utat, hogy maradnom kell az Intelnél.

Lényegében a Ryzen megjelenésének másnapján megrendeltem a gépet, az ár kicsivel 460K alatt állt meg.

Az új üdvöske, itt még gyári állapotban

A késztermék

"Akkor már csapjunk oda egy monitort is" – mondogatták a fejemben a kis figurák. (Pszichiáter olvasóim kedvéért leszögezném: nem is a figurák mondták... azok csak bólogattak).

A monitoron is jó sokat pörögtem. Mindenképpen Dellt akartam, IPS-t, még ha az játékra nem is annyira jó, és dönthetőt. Munka miatt. (Bár végül ezt a funkciót kb. egyszer használtam).
Végül két választás adódott, a Dell P2317H és az U2417H. Eleinte gondolkoztam 27-es monitorban is, de az FHD felbontáshoz túl nagy, a 2K-s verziók meg nagyon drágák voltak, ráadásul a 2K-val már lehet nem boldogult volna az RX 480. Szóval maradt a 23-24 coll, és ott is győzött a skót énem, a 30K árkülönbségnek hála a P lett, nem az Ultrasharp. Ez volt az egyetlen döntés, amit megbántam az új PC kapcsán.

Megjött az új PC, futár hozta, a régi PC-t kibeleztem, ami kellett átraktam az újba, ami az újba nem kellett (pl. gyári ház ventik, 1 TB-s HDD) átraktam a régibe, plusz a régiből kiszedem a 6850-es VGA-t, mert a gépet Anyu kapta meg itthoni gépnek, ő meg úgyis csak netezik rajta, arra bőven elég az alaplapi VGA, nem kell egy plusz fogyasztó DVGA a gépébe.

Szerelés közben – Mondják, a zsenik a káoszban is kiigazodnak...

No, elérkeztünk hát a pillanathoz, megvan álmaim új gépe, megjelenik a Mass Effect, éééééés ... kolosszális bukás. Komolyan, a játék még meg sem jelent, de már kijöttek a fél órás mém videók a grafika bugokról.
Úgy voltam vele, hogy áááá, én nem hiszek a teszteknek, egy Mass Effect rajongónak ki kell játszani az Andromédát, főleg, ha már több mint fél milláért összeraktam rá egy új PC-t.
Hát el is kezdtem vele játszani, de egy óra után feladtam. Borzalmasan pocsék volt. Az emberek úgy mentek, mintha maguk alá csináltak volna, a mimika horrorfilmeket is megszégyenített volna, a küldetések sem tetszettek. Jó, akkor kivárom a patcheket, gondoltam, és jó fél évig hozzá sem szagoltam a játékhoz. Talán volt az háromnegyed év is.

Szerencsétlenségemre ez alatt is alig játszottam valamivel. Egyszerűen nem találok olyan játékot, ami érdekel. A régi nagy neveket már rég tönkretették, beszüntették a stúdiók. Egyedül talán a Tomb Raider volt üdítő kivétel, vagy a Deus Ex: Mankind Divided (bár ez a kettő sem volt olyan jó, mint az előző rész, de még azért bőven játszható volt).

Aztán persze akármennyire is húztam a számat, hogy "nem akarom", csak végig kellett játszanom a Mass Effectet. Hát... életem csalódása. Ez a játék akkor is gigantikusat bukott volna, ha történetesen a világ legjobb grafikájával és legjobb animációival jön ki. Mert ötlettelen volt, repetitív, unalmas, szürke, vacak, gagyi. Sorry, de én így láttam.
Se eleje, se vége, se normális story, se normális románc, se semmi. Béna volt. Óriási csalódás. Roppant drága csalódás.

Így éreztem magam a fél millás játék végén...

Azért reménykedem benne, hogy előbb-utóbb jönnek ki olyan játékok, amiket megéri majd végigtolnom, ha már vettem magamnak egy ilyen PC-t.
Filmezéshez kicsit drága mulatság lenne.

Hát ennyi, itt tartunk most, remélem élveztétek a maratoni hosszúságú cikket.