A netbookos kitérő...
2009. Dübörög a világgazdasági válság, bár én talán akkor kerestem a legjobban életemben.
Épp egy konditermet üzemeltettem másodmagammal, mikor rájöttem, hogy kell egy kisebb, hordozhatóbb notebook, amivel el tudok lenni a reggeli unalmas órákban, amikor még nincs ügyfél, nincs munka.
Ekkortájt még nem voltak ultrabookok, bár – természetesen – voltak azért kicsi, könnyen hordozható gépek, csak ezek 5-600 ezer plusszos árkategóriában fociztak.
De, mint említettem, ekkor már éreztette a hatását a gazdasági válság, és egyre kevesebb ember engedhette meg magának a drága notebookokat.
Erre a gyártók is rájöttek, mert elkezdtek olcsó, úgynevezett netbookokat gyártani. Igazi kis ipari hulladékok voltak, gyenge, semmire nem való Atom procikkal, 1024x800-as felbontással, stb.
Ugyanakkor kicsik voltak, sokat mentek egy töltéssel, és meglehetősen olcsók voltak.
Úgy gondoltam, nekem jó lesz egy ilyen filmezni a konditerem pultjában. Meg netezni. Meg régi játékokkal pötyögni.
Szóval hirtelen felindulásból vettem magamnak egy Acer netbookot, kb. 80-90 ezer forintért. Nagyjából a havi borravalómból kijött.
A szép emlékű ipari hulladék
Igazság szerint semmilyen elvárásom nem volt, és azt remekül hozta is a gép.
Filmezni lehetett rajta (igaz a HD már a "no go" kategóriába esett), netezni is, ment a Word és a Red Alert 2, meg az UT, hát nekem több igazán nem kellett akkoriban.
Valószínűleg az egyetlen ember vagyok a Földön, akinek szép emlékei vannak a netbookokról, de nem szégyellem bevallani, nálam bevált a kategória.
Nyilván elég kompromisszumos volt, de legalább "ócsin" meg lehetett kapni, és tényleg nagyon kicsi, könnyű jószág volt a maga idejében.
Egyébiránt a gépnek volt némi utóélete is, 2016-ban az egyik lány barátom alól esett ki a PC-je, és jó 3-4 hónapig a kis netbookon tengette az életét, és meglepő módon ő is meg volt elégedve vele, annak ellenére, hogy ekkor már ebben sem volt aksi, csak tápkábelről működött a gép. Az ismerősöm elmondása szerint, sokkal jobb volt rajta filmezni, mint az 5 colos telefonján.
Hát... szerintem a "sokkal" az erős túlzás, de valamivel biztosan.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
