Irány nyugat..!
…azaz előtte még a Harlem. Merthogy ott foglaltunk szállást, a W 125th utca környékén. Itt találtunk legolcsóbban 8 fős szobát, mivel nem mertünk New York-ba érkezésünk napjára foglalni repülőjegyet. Így inkább úgy döntöttünk, hogy valahol megszállunk és egy éjszakát a nagy almának becézett városban fogunk eltölteni. A szállás elfoglalása után, visszamentünk a belvárosba, beszereztünk pár apróságot, és felmentünk az Empire State Building tetejére. Az épületből kijövet, összefutottunk pár mexikóival, akkor kétségbeesve mondták, hogy az egyikük otthagyta az egyik táskáját a buszállomáson. Annyit sikerült kideríteni, hogy az egyik magyar lány elvitte, így szerencséjére nem veszett semmije… De ekkora már jócskán elmúlt 11 óra, úgyhogy a csapat a szállás felé vette az irányt, ami nappal egész barátságosan nézett ki, de éjszaka már picit más volt a helyzet… Mindenesetre mindenféle gond nélkül megúsztuk, bár elég rendesen megnéztek minket, és csak egyszer akartak kábítószert ránk dumálni. Hajnali egy körül végül mindenki elvackolta magát, hogy aztán másnap reggel, mi hárman, akik nyugatra mennek, korán tudjunk elindulni a JFK-re.
Ajándékboltból sosem volt hiány
Éjféli forgatag a Time Square-en...
Közlekedési eszköznek a metrót választottuk, és ez így utólag nem bizonyult a legbölcsebb döntésüknek, mivel szombat reggel több mint 3 óra alatt sem sikerült kiérni a hostel-ből a reptérre, így sikerült lekésni a check-in zárásást úgy 5 perccel… Majdnem ott ragadtunk, de szerencsénkre a check-in pultnál dolgozó úr nagyon rendes volt, segített megoldást találni eme apró problémánkra. Fejenként $50 ráfizetéssel, és kétszeri átszállással kombinálva, de végül csak el tudtunk indulni még aznap célállomásunk: Las Vegas felé. Időben az átszállások (Richmond, Atlanta) és a később induló gép miatt vesztettünk durván 12 órát, és némileg elcsigázva, de megérkeztünk a „bűn városába”.
Természetesen a miénk volt az utolsó induló járat a listán
A richmondi reptér nem volt valami forgalmas, ellenben volt ingyen wi-fi...
Richmond városa a levegőből
Atlanta...
... a Delta egyik főhadiszállása.
Az utasforgalom itt már számottevően nagyobb volt...
...igaz, a reptér is.
A reptéren felszedtük a másik két lányt is, akik már tűkön ülve vártak minket, (elvileg pont fordítva kellett volna, hogy legyen :D) aztán felpattantunk az autókölcsönzőkhöz menő ingyenes buszjáratra. Némi egyeztetés után egy társkölcsönző cégtől felvettük a bérelt autót, és elindultunk a szállásunk felé. Egy életre szóló élmény volt végigvezetni a Strip-en (Las Vegas főutcája, ha lehet így fogalmazni) szombat éjszakai csúcsforgalomban, miközben kintről közel 30 fokos levegő áramlott be az aktuális slágerekkel együtt a letekert ablakokon és minden fényárban úszott… Hajnali fél háromra sikerült elfoglalnunk a város egy picit kintebb eső részen fekvő Four Queen’s Hotel & Casino tizenhatodik emeltén lévő szobánkat. Ekkora már végünk volt, alkohol nélkül is filmszakadás volt másnap délig…
A hotelt elhagyva, két dolgot állapíthattunk meg:
a.) elmondhatatlanul meleg, - száraz meleg,- van Vegas-ban szeptemberben,
b.) többek közt a miénkben és a szemközti hotelben ebédre is és vacsorára is terülj-terülj asztalkám van potom $12-ért. (viszonyítási alapnak reptereken kb. ugyanennyi egy Mc’Donalds-os, vagy Burger King-es menü). Itt viszont, amit el lehet képzelni, és szem szájnak ingere, minden van… Újabb jó pont Las Vegas-nak, amellett, hogy hétköznap szuperolcsón lehet szállás foglalni, akár 3-4 csillagos szállodákban is…
A városnézés címszó alatt megtekintettünk pár híres szállodát (pl. Bellagio), és felmentünk a Stratosphere toronyba, ahol 866 láb (264 m) magasról csodálhattuk meg a város, és az őt körülölelő - egyébként teljesen tar- hegyeket… És természetesen mi is elcsábultunk, játszottunk, nem sok sikerrel, bár igaz, nem is vesztettünk sokat...
Panoráma a 16. emeleti szobából.
Bellagio mosdója
Las Vegas-ban, minden...
.... de tényleg minden...
...megtalálható.
Stratosphere tower
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
