Utazás a nagy vízen túlra…
Miután igent mondtam, kedd délelőttre még volt egy gyors egyeztetés, repülőjegy foglalás, fizetés, majd már csak a szükséges holmik beszerzése után csütörtökre már csak a búcsú maradt hátra, és pénteken reggel már kint vártam a többi utazót és szervezőket Ferihegyen. Egy utolsó, gyors eligazítás után búcsút vettem szüleimtől is, akik kivittek a reptérre, és a többiekkel együtt elkezdtem a beszállási procedúrát. Azt itt kell megjegyeznem, hogy még sosem ültem repülőn, most pedig egy laza Budapest - Düsseldorf – New York úttal kezdtem. Egy rövidebb, közel kétórás út után,- menet közben megcsodálhattuk kishazánkat a levegőből is,- délben felszálltam a Lufthansa New York-ba tartó Airbus A340-300-ára, hogy aztán közel nyolc és fél óra fagyoskodás után némi fejfájással szálljak le gépről a NY-i Newark repülőtéren. Ugyanis a gép tömve volt, és a késői jegyfoglalásnak köszönhetően, a jegy, amit kaptam, a turistaosztályon az utolsó előtti sorba szólt, és hát azon a részen nyomatták be a hideg friss levegőt az utastérbe, ami mellesleg nem kevés zajjal járt. Én mindkettővel hadilábon állok és ezt a részét szívesen kihagytam volna az útnak, de valahogy kibírtam. Menet közben elfogyasztottam az ebédet, illetve kitöltöttük a belépéshez tartozó formanyomtatványt is...
Airbus A340-300
Már közel a cél... :)
Az ebédem...
A belépés után, amit rendkívül gördülékenyen oldottak meg, jött a vámvizsgálat, ahol szúrópróbaszerűen küldték az érkezőket teljes átvizsgálásra. Ebbe én is beleestem, de amikor a vizsgálatot ténylegesen végző tiszt meglátta a teljesen lefóliázott bőröndömet meg a csuklómon a CampLeaders-es szalagot, egy kedélyes „Have a nice day!” felkiáltással elhajtott, majd megmondta a magáét a kedves kollégájának, minek küld hozzá hozzám hasonló emberkéket… :D Miután mindenki átesett a vámvizsgálaton, eljött a búcsú ideje, mindenki ment a maga útján tovább. A nagy többségnek ez egy éjszakát jelentett New York-ban, értem viszont jött a tábortól valaki, aki felvesz. Legalábbis a terv ez volt. Csakhogy nem várt senki a reptéren. Némi telefonálás után kiderült, hogy késik az illető, meg még felveszünk másokat is. Helyi idő szerint (leszálláskor 6 órát kellett visszafelé állítani) este hét körül, végül nagy nehezen felszedtek, - addigra már kívülről tudtam mi hol található a reptér mindhárom terminálján… Innen már csak egy csekély 3 órányi út volt hátra, de ezt kisebb nagyobb megszakítással sikerült feltornáznunk öt és fél órára. Szóval úgy hajnali fél egy körül egyszer csak megálltunk az erdő közepén lévő tábor egy kis bungalója előtt, és azt mondták, megérkeztünk, ez a te szállásod. A minimál világítás és a szakadó eső mellett csak annyit láttam, hogy az egyik ablakban virít egy mexikói zászló… Összeszedtem a csomagomat, bementem és megcéloztam az első szabad ágyat, amit találtam, és közel 32 órás talpon lét után kidőltem. Másnap reggel az egyik mexikói srác ébresztett, de pár perccel később már hallottam is néhány magyar szót a bunk másik végéből…
Newark háttérben Manhattan-el...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
