Ismét a keleti parton…
Sajnos lassacskán az utazásunk vége felé közeledtünk, ezért San Francisco-t magunk mögött hagyva, egy Las Vegas-i átszállással fűszerezett éjszakai járattal utazva szeptember 16-án reggelre érkeztünk New York-ba. Itt a szállás elfoglalása után, ami már picit beljebb volt, - a 95th utca környékén. A társaság itt picit kétfelé szakad, az a két lány, aki csatlakozott hozzánk, ezt a napot a pihenésre szánta, mi ketten pedig csavarogtunk egy picit Manhattan üzleti negyedében és annak környékén (Wall Street, WTC helye) és átkompoztunk Liberty Island-re megnézni a Szabadság szobrot. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, elég hideg idő volt, bár esni szerencsére nem esett.
Az időnk vészesen fogyott, de másnapra még beterveztünk egy nagyobb programot: a LaGuardia-n ismét repülőre ülve átugrottunk Baffalo-ba, a Niagara vízeséshez. A tervben esti visszaindulással számoltunk, de mint annyi más ez sem jött össze, bár erről most nem mi tehettünk. Történt ugyanis, hogy azt a járatot, ami NY-ból jött volna értünk Baffalo-ba, majd utolsó gépként ment volna vissza, egyszerűen törölték. Így ameddig lehetett a reptérrel szemközti gyorsétteremben ütöttük el az időt, - ami mi más lehetett volna, ha nem egy McDonald’s :D -, majd a reptéren hajtottuk állomra fejünket. Hozzáteszem nem csak mi négyen cselekedtünk így. Másnap hajnalban, aztán 3 különböző úton érkeztünk vissza a LaGuardia-ra, ott megvártuk egymást majd visszamentünk a szállásunkra. Itt a csajok kidőltek, viszont nekem ez volt az utolsó napom, azért némi frissítő zuhany után, „nyakamba vettem” a várost, és beszereztem pár dolgot, amit szuvenírnek haza szerettem volna hozni. A szállásra visszaérve összepakoltam, majd könnyes búcsú után elindultam egyedül a JFK-re, mivel onnan indult a hazafelé tartó járatom. A felszállás után elmondhattam magamról, hogy a nagy almának becézett város mindhárom nemzetközi repülőterén megfordultam. :)
Hazafelé Swiss géppel jöttem, ami egy genfi átszállást foglalt magába. A reptéren ingyen jegyet váltva bevonatoztam,- egy megálló,- a belvárosba, majd az időm nagy részét a genfi tó partján pihenéssel ütöttem el. Délutánra már rendesen megéheztem, - hiába a repülőgépen felszolgált mennyiséggel nem nagyon lehet jól lakni, ezért betértem az amerikai mintára működő, de svájci ízekkel operáló Swissmeal egyik éttermébe, ahol nem két forint volt egy menü, de legalább jó volt. Eme rövid tartózkodásom alatt is megállapíthattam, hogy Svájc minden, csak éppen nem olcsó… De legalább nyitva voltak az üzletek, mert akik vasárnap érkeztek Genf-be, azok mindent zárva találtak. Az épp felújítás alatt álló reptérre visszatérve átestem az utolsó beszállási procedúrán is, és szép lassan elindultunk Budapest felé. A gépen alig voltak, így simán ülhettem ablak mellé, ahonnan az Alpokat csodálhattam meg a lenyugvó nap fényében. Este nyolc után pedig szüleim kíséretében kiléptem Ferihegy 2B termináljáról, ahonnan közel 13 héttel azelőtt kezdődött életem eddigi legjobb nyara. Ismét itthon voltam!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
