Valaki tudja pontosan azt, hogy miért is jó az, hogy a hibáiból tanul az ember? Nem?
Na csak azért, mert ha nem rontanánk el dolgokat, és minden klappul menne, akkor nem lennének szakácsok, meg villanyszerelők, meg mindenféle szakemberek, mert ha Mari néninek teszem azt, hirtelen ki kellene cserélnie egy diódát a régi rádiójában, mert nem megy rajta a nótacsokor, akkor levenné a polcról a "Hogyan cseréljünk diódát a rádióban" kézikönyvet, átlapozná, majd fogna egy csavarhúzót, szétkapná a gépet, kicserélné, és minden klappul, nótázva menne tovább.
Tudod, hol van ebben a bukta? Ott, hogy sosem megy minden klappul. Hiába van leírva, hogy miként is kell csinálni dolgokat, gikszerek vannak, mindig akad olyan dolog, ami nem kerül bele a kézikönyve, akármennyit is olvasnál utána, nem működne... és itt jön a képbe a hibáinkból tanulás, mert a bátrabbak, miután elolvassák a kézikönyvet (értsd GOOGLE) belevágnak, és ha valamit elrontanak, akkor megfigyelik, hogy mit rontottak el, és a tudásuk már rögtön nagyobb lesz a témában, mint a kézikönyvnek.

Az egész ott kezdődött, hogy a tesóm számítógépe irdatlan módon belassult,gondolom valami összeszedett vírus hatására, (900MHz proci, kb 800Mb RAM, meg valami 80-as hard), az xp is ugy akadt, mintha diavetítést néztél volna.
Mostanában volt dolgom régi számítógépekkel, és tudtam, hogy van jópár olyan linux disztró, amelyet pont ilyen régi gépekhez találtak ki, tehát van rá remény, hogy fiatalos rugalmasságot vigyek a régi masinába. Most azt gondolhatod, hogy ez nem éppen régi konfig, de mivel csak netre, meg minimális szintű Office-ra kell legyen kihegyezve, jó ha száguld.

Az amire mindenképpen oda kellet figyelnem, hogy a wifi usb adapter működjön, mert csak azon keresztül lehet megoldani a gép nethozzáférését.
Ami probléma volt a géppel az csak az, hogy 1 darab merevlemez volt benne, azon pedig két partíció. Értelemszerűen a C-n volt a win, a másikon pedig olyan adatok, amelyek nem ártott volna ha megérik a reggelt :) Így hát teljesen külön partíció létrehozása nem volt opció, nem szerettem volna még véletlenül se eltökíteni a tesóm fájljait, így hát kihasználtam, hogy a C-t gond nélkül le lehet sikálni, és rakni rá a Linuxot.
Először xubuntu 8.4(ekkor még nem tudtam, de nem ez a legfrissebb) került rá, azért mert elég elterjedt disztribúció, elvileg jobban támogat mindenféle eszközt, nem kell a driverek után nyomozni a neten. Elvileg. Csak hát, a gép USB-s wifin keresztül kapná a netet, a xubuntunak meg ez persze nem jött be teljesen. Azaz látta, hogy van, látta a hálózatot is, csatlakozott is hozzá, de abban a pillanatban, mikor elkezdtem vele netezni, elvesztette a hálózatot, és kiírta, hogy hülye vagyok. Nagy linux guru sem vagyok, amihez értek egy kicsit az a google, de még így sem leltem megoldást a problémára.

Ekkor szépen kidobtam az egészet, mert ugyebár egy xubuntu nem mondhat nekem ilyeneket...és beindult a többi linux disztró tesztelése:

1. Ubuntu (xubuntu nagytestvére): szép is, okos is, minden működött, nem mondta, hogy hülye vagyok, csak kb annyira volt lassú mint az xp => kuka

2. puppy linux : gyors... nem is, piszok gyors. Szinte gyorsabban töltötte be a firefoxot a régi gépen, mint az enyémen jön be Vista alatt. Csak, amint a wifi adaptert is megkapta, irdatlan tempóban kezdett el dolgozni a processzor, gondolom ki akarta találni, hogy mit is dugtam én belé, és a gép használhatatlan lett. => kuka

3. dsl - damn small linux : az egész oprendszer valami 50 megás, gyorsan be is töltődött, csak a billt-meg az egeret nem akarta arra használni, mint amire ki volt találva, az usb-t ki se tudtam próbálni. => kuka

4. austrumi: majdnem volt annyira gyors mint a puppy, csak ezen szintén nem ment az usb-s wifi. Mikor bedugtam, nem ugrott 100 százalékra a proci, egyszerüen nem vette tudomásul, hogyt ottvan. Gondolom nem akart vele idegeskedni, inkább hagyta ő is az egészet a francba. => kuka

Tudnod kell, hogy ezeket a disztrókat, mind kipróbáltam a nagy gépemen is, mivel mind live-cd, azaz a betett cd tartalmát beolvassák a RAM-ba és már mennek is. Nem kell telepíteni, meg particionálni, csak akkor, ha meg is akarod tartani, és nem cd-ről futtatni. Asszem mind ment a gépemen, és mivel az a netet nem wifin kapja, gond nélkül tudott csatlakozni a hálóhoz. És mondanom sem kell, hogy veszettül gyorsak voltak. Ha nem használnám a gépem játékokra is, komolyan ezek közül hasznánám valamelyiket (asszem a puppy-t).

És most jön a tanulás: mikor így végigzongoráztam mindent, gondoltam visszarakom az xp-t és minden csilit kidobálok belőle, hátha úgy menne. Aha... mikor beraktam a telepítőt, a particionáló látta, hogy van egy ismeretlen eredetű partíció: persze a linux-é, mert nem képes rá, hogy felismerje, és látta, hogy ott van az a partíció, amelyen az adatok voltak, csak a meghajtó jele már nem D hanem C volt. Ekkor már sejtettem, hogy nem ez lesz életem sikersztorija.
Töröltem szépen az ismeretlen partíciókat, csináltam belőlük egy újat, ami most ugyebár D lett, és megmondtam neki, hogy ide települjön. Formázta is a merevlemezt, meg másolt rá fájlokat, és amint újraindult, egy kis kurzor villogott a képernyő felső sarkában, ... végtelenítve.
Lényegében ekkor került vissza a xubuntu, csakis abból az okból, hogy lehessen kimenteni az adatokat a másik merevlemezről. Ekkor derült ki számomra, hogy az a xubuntu ami az elején kiírta nekem, hogy hülye vagyok, egy verzióval volt régebbi, mint ami épp az aktuális kellene legyen. És kipróbálva láss csodát, működött a wifi különösebb anyázás illetve hülyézések nélkül.
Az adatok kimentése után elhatároztam, hogyha már ennyire benne vagyok a telepítésekben, akkor inkább visszarakok valami lecsupaszított xp-t, és mellé xubuntut, és mindennek csináltam is szépen partíciókat, külön az xp-nek, külön a xubuntunak, külön a xubuntu swap-jának, és még egyet, amin a fájlokat lehet tartani. Olyan rend volt mint egy kaszárnyában.
Gyors win install és a merevlemezek alapos lepucolása után, ment minden mint a kisangyal. Leszámítva azt, hogy kétszer kellet újrategyem az egészet, mert a win mellé telepített xubuntu bootloader-je, a grub, az ami elindítja az operációs rendszert, ami jegyzi, hogy melyik oprendszer, hol van a gépen, megsérült, vagy eltűnt egy utólagos partíciórendezés alkalmával...igen ez volt az a hiba, amiből tanultam.

Az történt ugyanis, hogy a xubuntu mikor települ, annyira okos és ügyes, hogy felajánlja, hogy ő csinál magának partíciót, lecsíp magának egy kicsit, valamelyik szabad helyről, és ő azon gyönyörűen eléldegél, és én itt éltem a lehetőséggel, hogy magától intézze azt, ami neki kell. Csak mikor minden kész volt, igencsak zavart, hogy azok a partíciók, amelyeket, én hoztam létre a xubuntunak, most csak úgy ott lógnak, összesen kb 5 gigás méretükkel sok hasznukat nem vettem volna.
Nos, nem szabad kapkodni mint egy kamaszfiú, mikor az ember keze között partíciók sorsa van.

Most egyenlőre ott tart a dolog, hogy az xp-t nyúzza a tesóm, meglátjuk mi lesz belőle, mennyire fog elkezdeni lassulni... és amint látja majd, hogy baj van, át tud térni xubuntura...és mindenki boldog lesz!
Így lettem okosabb mint a ''Hogyan telepístünk régi gépre friss oprendszert, adatvesztés nélkül'' kézikönyv.