közszféra

Ha nem én élem át ezt az egész 4-5 évet, azt mondom, hogy valaki viccel. De nem. Ez az élet produktuma.
Szóval a történetem kezdetén éppen egy ''sima'' cégnél dolgoztam, már 3 éve, ahol mindennap ugyanazt a melót végeztem. Egy kicsit untam, úgy éreztem, hogy utolsó éves egyetemistaként, fiatal vigécként többet is tudnék, meg amúgy is kihaénnem. Elkövettem azt a nagy hibát, hogy felmondtam, mert azt hittem, hogy 30 nap alatt simán találok jobbat. Állásinterjú hegyek, de olyan állások, amiket soha nem vállalnék el, tömérdek, és oda kellettem volna, de normális, ami az előzőnél jobb, már nem akadt, vagy ha igen, akkor nem én voltam az ideális. 5 hónap, közben karácsony, nekem meg semmi melóm. Anyagilag, morálisan padló.
Egy ismerősöm szólt, hogy az egyik minisztériumban megüresedett egy hely, (státusz), ha van kedvem, holnap mehetek kezdeni. Nem nagyon ismertem a srácot, csak futólag, ezt hozzá kell tennem. Másnap reggel bementem, 2 perc beszélgetés után az irodába kísértek, és mondták, hogy majd lesz saját gépem, egyenlőre ez van itt, kicsit szutyok P1, de nincs más. Semmi állásinterjú, alkalmassági, nyelvismeret, semmi. Döbbenet, hogy még ma sincs semmilyen központ, vagy valami, hogy ne csak az utcáról bejött első embert vegyék fel. 1 hónap múlva hozták a számítógépem, de az meg egy méregdrága gép volt, vezeték nélkli billentyűzettel, meg DVD íróval. Én meg csak word-öztem rajta. Itt tényleg az a lényeg, hogy ismersz-e valakit.
Két napig passziánszoztam, fekete macska, meg miegymás, szét telefonáltam az agyam, mire jött egy főnök, és elmondta, hogy mi a meló. Kb. annyi volt, hogy jött egy heti jelentés papíron, és abból kellett kimutatást készíteni. Ez így ment már 10 éve, csak nyugdíjba ment az előd. Senkinek nem jutott eszébe, hogy elkérje a nyomtatott listát excelbe. Főnök elé álltam, hogy mi lenne, ha ezt excelbe kérnénk ezentúl, mert hogy be kell gépelni, és az 2 nap. Annyi volt a válasz, hogy az úgy nem hivatalos. Jó sok utánnajárásomba került, mire a küldő hajlandó volt floppyn átadni a cuccot, de mindig hozátette, hogy ez így nemjó, meg nem hivatalos. Na mind1, ezután a ''reformom'' után kb. 2 órára csökkent a hasznos munkaidőm naponta. Mellettem egy csaj ült, aki egész nap szencségelt, meg tök ideg volt, és állandóan nyavajgott, hogy mennyi a melója. Ránéztem, hogy tudok-e valamit segíteni. Namost az FKERES csodákat tett, meg a HA függvény. No meg a pivot. Akkor 2002-t írtunk, és csodálkoztam, hogy van még ember, aki nem ismeri?
Ez csak egy történet a sok közül, hogy mennyire hatékonytalan volt a meló, és kis tudással, meg néhány ötlettel csodákat lehetet végezni. Persze, ezt senki nem becsülte az ötleteim, mert akkor megszűnik a széke, ugye...
2002 választás. Ellenzék nyert.
Egy pénteki napon behívták a főosztály munkatársainak 70-80%-át, és felmondtak nekik. Volt sírás rendesen.
Hoztak egy új osztályvezetőt fölém, tök hülye volt az egészhez, dehát az államtitkár nőjének a testvére volt, így igazából kussban kellett lenni.
Kicsit fájt, hogy ő, de gondoltam, hogy pár hónapja vagyok ott, azért mégiscsak durva lenne. Majd egyszer talán.
Az osztályvezetővel egyszer sem beszéltem, de talán jobb is így. 3 hónap után egyszer csak nem jött. Ma sem tudom, hogy miért. Helyette az ''irodatársam'' lépett elő, mert ő sokat dolgozik. Lehet, hogy sokat dolgozott, de szegény nem nagyon értett semmihez, csak egész nap futkározott parázva a folyosón, hogy úristenmilesz??
Közben a kimutatásaimmal, ötleteimmel, javaslataimmal eljutottam az államtitkárhoz is néha, persze, 2 perc alatt kellett elmondani, és 20-ból 19-szer a válasz az volt, hogy ez hülyeség. De ott volt az az egy, ami alapján aztán kaptam egy lehetőséget: egy önálló osztályt, önálló feladattal, célokkal, és emberekkel.
Ekkor már közel egy éve dolgoztam ott, éppen hogy csak túllépte a nettóm a hat számjegyet, nyelvvizsgapótlékkal, meg mindennel együtt. Osztályvezetőként viszont duplázódott a dolog. 5 emberem volt elősször, akik közül az egyik mindig jelentett fölfelé, hogy mit mondok, mit csinálok, és egyébként is, milyen ahangulat. Persze, nem tudtam rábízni semmit, mert tök hülye volt, még normális végzettsége sem volt. Erre mondják, hogy egy kerékkel kevesebb. Vigyáztam vele, és ha tudtam, akkor szivattam, amolyan álhírekkel. Volt úgy, hogy egy nap ötször hívta fel a ''valakit'', hogy beszámoljon a dolaimról. Ha telefonáltam valakinek, figyelt, sasolt.
Végülis jól ment az osztály, így nem sok vizet zavart. Viszont helyette felvehettek volna olyan embert, aki csinál is valamit. Igazából én csináltam a munkáját, mert ha kiadtam egy feladatot, akkor több idő volt leellenőrizni, mint megcsinálni. Ugye mondanom se kell, hogy még ma is ott dolgozik?! Az egész csapatból ő van ott egyedül. Valamilyen kiszámlázunk-beszámlázunk Bt.-n keresztül kapta a fizuját, és annyi volt, amennyi nekem soha nem lesz.
Legjobb volt a szivatása:
''Holnap kiiratom magam egy hét táppénzre, mert megyek a Balatonra nyaralni''
10 perc múlva üvöltött a főosztályvezető, hogy ''mit képzelek''? Én meg nem bírtam, és elröhögtem magam.

Az előbbre lépéssel sajnos megszűnt a jó köztisztviselős kényelem, már nem esett ki a toll a kezemből 5-kor, meg pénteken délben. Éjszakákat dolgoztam át, hétvégén is benn voltam. De valamit valamiért.
2 éves voltam ott, amikor már sokan úgy kerestek, hogy én biztos tudok nekik információt adni, mert mástól még nem kapott innen. Elintéztem a dolgaikat, nem kértem semmit, nem hagytam magam egy kicsit sem korrumpálni. Utólag már bánom.
Tipikusan az kezdett kialakulni, hogy folyamatosan terheltek, míg a végén már több ember munkáját kellett ellátni. Aki dolgozik a közszolgálatban, arra még többet fognak terhelni. Tipikus looser voltam. Viszont kezdtem nélkülözhetetlen lenni, elkezdtem magasabb szintű egyeztetésekre is járni. Ez azért egyfajta munkahelyi biztonságot adott.
Minden kedden voltak a főoszályi megbeszélések, ahol mindenkinek be kellett mutatkoznia, mert mindig volt 1-2 új ember. Nem volt nagyon olyan péntek, hogy ne lett volna egy búcsúsüti. Így nem lehetett folyamatosan munkafolyatokat ellátni.
Na a felsőbb egyeztetéseken aztán van minden. Meggyőződésem volt, hogy a pártok a háttérben jól megvannak egymással, aztán a sajtóban meg örök haragosnak állítják be egymást. Láttam én már olyat egy bizottságban, hogy dumálgatnak, ''gyerek hogy van, leérettségizett?'', aztán ha jött egy újságíró, akkor meg mocskolták, és rablózták egymást, ahogy bírták.

Zsuzsika
Ő volt a minisztérium macája. Jól nézett ki, dekoratív volt, és tipikus karrierista nő. Csak egyszerű. Amolyan mindenkinek megvolt már, aki számít. Szűk folyosóm, ha elment mellettem, nem is köszönt vissza, csak felhúzta az orrát.
A helyzet megváltozott, amikor vezető lettem: Előre köszönt, folyamatosan meg akart inni velem valamit este a meló után valahol. Sokszor megszivattam, hog ymegbeszéltem vele a étterembe találkozót, aztán ''jaj, bocs dolgoznom kellett''. Ezekkel a szivatásokkal viszaadtam egy kicsit a nemköszönéseket, meg a lenézést.
Ha jól tudom, egy darabig egy magasrangú embernek volt a nője, akinek persze felesége van. Terhes lett, megtartotta, a fickó meg dobta. GYerekkel nem kell senkinek, így aztán már csak titkárnő valahol, vagy iktat, vagy mittomén.

Minisztercsere
Újabb söprés. Főnököm kirúgták, óriási pénzekkel, nem is nagyon bánkódva lépett le.
Új vezető: nem valami szimpi, elsőre, de majd lesz valahogy.
Kicsit rosszul esett neki, és szőnyeg szélére állított, amikor megtudta, hogy engem hívtak egy tárcaközi egyeztetésre, és nem őt.
Aztán 2 hónap után behívott, hogy legyek a szakmai helyettese. Nem sokkal több pénz, de több munka. Nagyon nem válaszolhattam
Tudtam, hogy ez a szint az max, amit politikai lövet nélkül elérhetek.
Még több felelősség, még több jelentés. A mai napig nem értem, hogy a csajszi miért jelentett a régi főnöknek minden mozgást maga körül, amikor a főnököt már rég kirúgták?
Végülis már nem is törődtem vele.

A szakmai csúcs egy Brüsszeli egyeztetés volt. Sok értelme nem volt, nem is mindenki beszélte jól az angolt, fárasztó is volt, de azért mégis jó volt belegondolni, hogy vidéki kis senkiként azért ide is eljutottam, mindenféle hátszél nélkül.

Az még egy hatalmas sztori volt, amikor elkezdtek átvilágítani, mert vezető lettem. Megjelentek apám vállalkozásában, és az alkalmazottaktól faggatóztak, hogy mivel foglalkozik a cég, vannak-e ''egyéb'' számlák, stb..
Tudni kell, hogy apámat nem engedte tanulni az előző rendszer, mert a nagypapi 56-os tevékenysége miatt osztályidegen volt, így általános után nem vették fel sehova. Ebből következően utálta az egész komcsi bagázst, úgy ahogy van. Meggyőződése, hogy ugyanaz a bagázs a mai csapat is. Tanácselnökből Polgármester, stb.. nem akartam politizálni, csak hozzátartozik a történethez.
Tehát amikor megjelentek érdeklődni, akkor lekommunistázta őket, majd jó elküldte az anyjukba őket. Nem volt egyszerű az ügyet elsimítani...

2005 elején úgy éreztem, hogy elég volt, semmi értelme, és minek fogjam meg a munkának a nehezebb végét? Összeszedtem annyi tudást területen, hogy saját vállalkozásba fogjak.
Csináltam egy kis Bt-t, persze anyám nevén, és elkezdtem a működést. Mivel nem volt konkurencia, ezért elég szép kis forgalmat kezdtem bonyolítani, mindezt úgy, hogy még mindig a minisztériumban dolgoztam.
Sajna nem tartott sokáig, nem a kis jelentőgép észrevette. Bizonytani nem tudta, de onnantól már próbáltak fogást keresni. Aztán végülis egy jó pillanatban tudtam beszélni a főnökökkel, hogy rugjanak ki (ez minden közszolga álma), a jó kis lelépőpénzből meg majd visszajuttatok.
A vállalkozás másfél éve alatt sikerült annyi hasznot hoznom, hogy így utólag elmodthatom: megérte. Bőven. Eladtam, kiszáltam, most már más iparágban tevékenykedem.

Tanulság?
5 hónap munkanélküliség után - viszonylag gyorsan - anyagi függetlenség? Újra csak azt tudom mondani: egyszer fenn, egyszer lenn.
Persze biztos leszek még padlón, ezért próbálok minnél többet félretenni, a rosszabb időkre.

Közszolgálat?
Ingyennyaralások, ajándékok, semmittevés. 30 nap szabadság, >6 havi végkielégítés.
Az a lényeg, hogy felfelé nyalni, lefelé tolni, oldalra tiporni.
90% nem csinál egész nap semmit, 5% azt hiszi hogy csinál valamit, de inkább csak kárt, és 5% végzi az érdemi munkát. Fölösleges ekkora állam, de ha elbocsájtás van, akkor valamelyik 5%-ból válogatnak.