Szubjektív benyomások

Amit csak lehet, érdemes mérésekkel alátámasztani – de persze nem mindent lehet. Nézzük sorban, mit tapasztaltam az új platform egyes elemeinél:

Alaplap + CPU:
Míg a Ryzen 3 1200 nagy vonalakban azt hozta, amit vártam, az AM4 platformmal való első találkozásom nem volt éppen szívderítő. Ennek egyik részét az A320-as chipset komoly hiányosságai szolgáltatták (amelyek érzésem szerint nincsenek teljes körűen dokumentálva), másik részét pedig a Gigabyte, akik nem vették maguknak a fáradságot, hogy a BIOS-t és a szoftvert a chipsethez igazítsák, így aztán némi meglepetésre mind OC-re, mind UV-re volt lehetőség, csak aztán a mérések azt mutatták, hogy egyik sem működik. Az energiagazdálkodás problémáival aztán betelt a pohár, ment vissza a lap a feladónak, és az utód (B450) sokkal barátságosabb – szóval ez nem a teljes platformot érintő gond, viszont az A320-at így senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani.
Lehet mondani, hogy így jár, aki alacsony kategóriás lapot vesz – viszont az azonos kategóriájú, azonos dezignációjú (S2H) H110-es lap tökéletes volt. Go figure.

Videokártya:
A driveres támogatással kapcsolatos kavarcon túl az RX 570 nagyon kellemes meglepetés. Azok a szoftveres baromságok, amik miatt anno az RX 460-at rövid úton eladtam, egyszer sem jelentkeztek, és a driverbe épített tuningeszközök is lényegesen flottabbul üzemelnek. Vannak hátrányai a konkurenciával szemben, de ezek mindegyike olyan, ami engem nem túlzottan érdekel, úgyhogy hosszú évek után ismét van egy ATI / AMD-kártyám, amivel teljesen elégedett vagyok.

Monitor és FreeSync:
Az egész csereberének az egyik központi mozgatórugója volt, hogy ki akartam próbálni a FreeSync-et, ha már épeszű extra költség mellett volt erre lehetőség.
Első éles találkozásom a változtatható képfrekvenciával szimplán lenyűgöző volt. A Unigine Heaven volt a tesztalany, és az éppen használt beállítások mellett a teszt elején 53-54 fps volt a sebesség – ami mellett a képmegjelenítés olyan vajsima volt, hogy a stabil 60 fps a korábbi monitoromon kutyafülének tűnt hozzá képest.
A későbbi célzott kísérletek aztán kiderítették, hogy a fenti élményben némi szerencse is közrejátszott – a monitor 50-75 Hz közötti FreeSync-tartományán belül tényleg ennyire szuper minden, de akár 50 fps alatt, akár 75 fps felett már látszik némi remegés a képen – nem vészes, de a hanyatt esős faktor már nincs meg benne. Ezért nem árt, ha úgy állítjuk be a játékokat, hogy beleessenek a FreeSync-tartományba.
Még egy dolgot érdemes kiemelni: a FreeSync jól jöhet olyan esetekben is, amikor a játékban rosszul van implementálva a VSync vagy a framerate-limitáció, és ettől "ideges" a képmegjelenítés. Ilyen többek között a Borderlands első része – de azért nem mindenható a technológia, a Wolfenstein reboot 2014-es epizódján például nem tudott segíteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!