Hirdetés

2020. augusztus 6., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

Iron Danger videóbemutató

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Kipuna és Topi történetét élhetjük át ebben a kalandjáték-szerű, pályákra osztott puzzle játékban. De jó ez?

[ ÚJ TESZT ]

Kalevala nyomában


Iron Danger Videó teszt és bemutató

Kipuna és Topi történetét élhetjük át ebben a kalandjáték-szerű, pályákra osztott puzzle játékban. Főhőseink – egy katonai barakk vezetője és egy halász család fiatal, lány sarja – a gonosz északiak inváziójának egyetlen túlélői. Szülőfalujukból a megszállók elől menekülnek dél fele, a fővárosba, amikor megismerjük őket. A menekülés közben Kipuna – a „kis” lány – megsérül és egy ősi, időtorzító hatalmas erő egy szilánkja forr egybe a testével. Vajon az ötletes, újszerű, időmanipuláló játékmechanika elég ahhoz, hogy jó játék legyen az Iron Danger?

Hirdetés

Főszereplők


A játék főszereplői

Ami elsőre feltűnt a játék elindítása után, hogy nincs karakter-generálás. Semmi. Új játék, katt: kiírja, hogy az első pályától kezdjük a játékot. Hát legyen. Egy beszélgetésbe csöppenünk, ahol az idősebb főszereplőnk kissé bárgyú módon megpróbál beszámolni az út történéseiről valami fontos és nagy embernek. Háttér-információkkal nem vagyunk bőkezűen ellátva, szinte semennyi nem áll rendelkezésünkre, ezért nem is igazán tudjuk, hogy mi történik, amíg végig nem kattintjuk a dialógust.

A kövér, szakállas, nagydarab (Topi) már első körben ellenszenves nekem – nyilván valami Hagrid-szerű jóságos támogatónak szerették volna beállítani, de annyira rosszul sikerült szerintem a szinkron, hogy inkább tűnik egy alkoholista félkegyelműnek… Mivel Kipuna, a kislány itt még inkább egy megszeppent áldozatot játszott, róla nem alakult ki semmilyen első benyomás.

Ahogy haladunk a játék történetében, kiderül, hogy ő egy valóban egyszerű valaki, sose szerette a veszélyt, és egyáltalán nincs a kedvére semmiféle mágikus hatalom meg csata, amit ellentmondást nem tűrően a nyakába varrnak… Ő a játék igazi főszereplője, ő manipulálja az időt, és egy kicsit azért rokonszenvesebb mint Topi, de inkább tűnik egy népmese „főhősének” mint egy epikus, steam-punk szerepjáték központi karakterének.

Irányítás, játékmechanika, stb.


harci helyzet

A beszélgetés utáni visszaemlékezésnél már nálunk van az irányítás. Először Kipuna karakterét kell terelgetnünk, ahogy megismerkedünk a kamera kezelésével és a mozgási megoldásokkal. Ő hogy, hogy nem, valahogy bezuhan az ostrom alatt álló város mélyén szunnyadó ősi templomba, és azzal a lendülettel át is szúrja egy, a földből fölfelé kiálló hegyes szikla. Ami világít.

Megpusztulás helyett viszont egy kristálylény tudatja velünk, hogy most már vissza tudjuk tekerni az időt, mert ez még nem a mi időnk. (Haha!) Szóval a menekülésünket a pusztuló településről immár különböző, előre nem látható halálos veszélyek mentén folytatjuk. Kb. 2-3-szor meg is halunk, ami nem baj, hiszen csak visszatekerjük az időt, és másmerre megyünk, más parancsot adunk a karakternek, stb. A játék amúgy fel is hívja arra a figyelmünket, hogy addig nyilván nem tudjuk, hogy valami rossz fog történni velünk, amíg meg nem történik.

Szóval talán ez pont az ellentéte a Dark Souls vagy Immortal Unchained játékok hozzáállásának. Itt minél hamarabb meg kell találni, hogy mi, mikor, hogyan öl meg vagy okoz sérülést nekünk, visszatekerni az időt és kitalálni valami jó, vagy jobb megoldást annál, mint amit első nekifutásra összehoztunk abban a helyzetben.

Miután megtanultuk visszatekerni az időt, megkapjuk a második karakterünket is, ugyanis Kipuna pont összefut Topival, ahogy menekül a megszállók támadása elől és a várban köt ki. Rögtön meg is tanulhatjuk, hogy hogyan kell két karaktert irányítani a transz alatt – amikor ugye szívdobbanásnyi idő-lépésenként tudunk előre hátra mozogni az időben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.