2022. május 22., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

Iron Danger videóbemutató

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Kipuna és Topi történetét élhetjük át ebben a kalandjáték-szerű, pályákra osztott puzzle játékban. De jó ez?

[ ÚJ TESZT ]

Interakciók Kalevala világában

Játékmenet

Miután egyértelműen kiderült, hogy ez nem egy hagyományos RPG egy új mechanikával, felmerül a kérdés, hogy akkor mi? Ugye saját karaktert nem generálhatunk, se nevet, se kinézetet. Rendben, még egy jó kis kalandjáték lehet belőle, érdekes történettel… Majdnem. A trailer szerint steam-punk-fantasy és tactical RPG. Hát nem egészen.

Hirdetés

A grafika aranyos, de annyira nem látunk semmit a világból három fejezet után sem, hogy inkább valami vanilla high-fantasynak mondanám, semmi steam-punk sincs benne igazából. A gazdag skandináv folklórelemek is említésre kerülnek, mint egyik erőssége a játéknak, de ezek is kimerülnek nevekben és a pár mondatos, a pályák elején és végén elolvasható „napló” összefoglalókban. Nincs inventory, karakterlap, képességfa, részletes napló, lore…

Igazából semmi RPG-s nincs a játékban. A pályák lineárisak, a sztori lineáris, nincs választási lehetőségünk sehol, nem tudunk karakterekkel beszélgetni, nem tudjuk felfedezni a világot, nem tudunk menteni egy pálya közben.

Mit tudunk csinálni?


egy erdős pálya

Tudunk az egymás után jövő pályákon végigmenni, megtanulni, hogy hol, milyen ellenség van, azok mit csinálnak, és szerencsés esetben elég a 10 másodperc idő visszatekerés, szerencsétlenebb esetben meg kezdhetjük elölről az egész pályát. Ugye, mivel nincs mentési lehetőség, ezért ha kilépünk vagy tényleg nagyon elrontunk valamit, akkor az adott pálya elejéről tudjuk csak folytatni a játékot. Ezek a pályák 15 és 60 perc között megoldhatóak általában.

A pályák végén a játék mindig kiírja, hogy az idő visszatekerése nélkül mennyi idő alatt mentünk végig egy részen, és valóságban a számítógép előtt mennyit töltöttünk ezzel a pályával. A játék nem könnyű. Én normál szinten játszom vele – ezen kívül még van az „adventurer” (ami a legkönnyebb) és a „hard”. Bizony volt olyan pálya, ahol a transzon kívül a játékban 5 perc telt el, én meg 35 percig kísérletezgettem azzal, hogy mikor hova küldjem a két főszereplő karaktert…


"szintlépés"

Ezen dolgok miatt ez leginkább egy aranyos, fantasy puzzle játék szerintem. A karakterek néha beszélnek egymáshoz, de ez szinte mellékes is, a játékmenetet sehogy se befolyásolja. Minden új pályán kapunk 1-1 új képességet, amit valószínűleg használnunk is kell majd. Kicsit talán szintlépés feelingje is van a dolognak, ugyanakkor viszont bármit csinálunk, megkapjuk a következő pálya elején ezt, úgyhogy talán mégse annyira szerepjátékos, karakterfejlesztős dologra kell gondolni.

Leginkább a Human Fall Flat című játékhoz tudnám hasonlítani, ahol minden egyes új puzzle előtt az elején kapunk videót vagy valami utalást, hogy mi mindent tudunk csinálni a virtuális térben, hogy megoldjuk a feladványt és mehessünk a következő pályára.

Összességében

Érdekes az ötlet, de úgy érzem, hogy nem volt elég erőforrás a megvalósításhoz. Nagyon szívesen láttam volna viszont ezt a játéktechnikai megoldást egy nyitottabb világban, egy szerepjátékosabb (mondjuk „Original Sin”-szerű) játékban. Aki szereti az indie játékokat és kíváncsi a skandináv folklórra, annak érdekes lehet, de aki egy kidolgozott szerepjátékot vár, az csalódni fog. Ez egy pályákra osztott puzzle játék, érdekes körítéssel.

Pro // Kontra

+ újfajta megközelítésű harcrendszer
+ könnyen „emészthető”
+ érdekes hangulat

- inkonzisztens, nehezen átlátható és irányítható harcrendszer
- nincs mélysége, kicsit komolytalannak tűnik
- túl lineáris

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.