Letöltés, telepítés, belakás

Az Aeont a https://aeondesktop.github.io oldalról tudjuk letölteni, közben érdemes elolvasni a telepítés útmutatót (https://en.opensuse.org/Portal:Aeon/InstallGuide), és a wikit (https://en.opensuse.org/Portal:Aeon) is.
A letöltött lemezkép kiírásához ajánlott eszköz Linuxon az Impression (https://flathub.org/apps/io.gitlab.adhami3310.Impression), Windowson pedig a Balena Etcher (https://etcher.balena.io), amely Linuxon is használható. De Linuxon kiírhatjuk egyszerűen csak dd parancssal, a következő módon:
xzcat Aeon-Installer.x86_64.raw.xz | sudo dd bs=4M of=/dev/sdX iflag=fullblock oflag=direct status=progress; sync
Ahol sdX természetesen a pendrive-unk betűjele lesz (az eszköz betűjele, nem a partícióé!).
A telepítési útmutató azt írja, hogy legalább 16 GB-os pendrive-ra van szükségünk a fájl kiíráshoz, és ez nem elírás, ugyanis a letöltött 2,8 GB-os tömörített fájl egy 11,3 GB-os raw fájlt tartalmaz! Ha kiírtuk, bootoljunk be vele, és indulhat a telepítés.
Fontos, hogy az Aeon nem támogat semmilyen dual bootot, telepítéshez a teljes lemezt fel fogja használni! Ha van a lemezen bármilyen más rendszer, vagy akár csak egy boot manager, az törlésre kerül!
Ha több lemez van a gépben, ki lehet jelölni, hogy melyikre települjön a rendszer. Én nem akartam húzkodni az oroszlán bajszát, úgyhogy a telepítés idejére lehúztam az adatlemezeimet.
Nekem egyébként három napig tartott eljutni odáig, hogy telepítés után elinduljon a login manager, mert épp belefutottam egy bugba, ami miatt a login manager nem indult el...

Az Aeon a Tik nevű telepítőt használja, ami egy Gnome környezetben futó, rendkívül leegyszerűsített kis telepítőeszköz.

Gyakorlatilag csak a lemeztitkosítás jelszavát kell megadnunk, és végigverekednünk magunkat néhány nem túl bonyolult ablakon. A telepítő jelzi, ha a secure boot nincs bekapcsolva, vagy ha nincs a gépben legalább 2.0-s verziójú TPM chip, de ezek mind csak ajánlottak, a telepítés ezek megléte nélkül is folytatható.

Elméletileg a program át tud venni egyes beállításokat a már telepített rendszerről, én ezt kihagytam. A biztonság kedvéért a program többször is rákérdez, hogy valóban akarjuk-e a telepítést.

Nyilván akarjuk...

A telepítési folyamat végén be kell állítanunk egy jelszót a lemeztitkosítás feloldásához.

Majd kapunk recovery keyt, amivel feloldhatjuk a titkosítást akkor is, ha esetleg elfelejtenénk a jelszót.

Ezután újra kell indítanunk a gépet, beírni a lemeztitkosítás jelszavát, majd ha sikeresen betöltődött a rendszer, a Gnome "initial setup" varázslója segít beállítani néhány alapvető dolgot (billentyűzetkiosztás, területi beállítások) és létrehozni az első felhasználót, majd egy rövid csomagtelepítés után már használhatjuk is frissen telepített Aeonunkat. A rendszer nagyon kevés előtelepített csomaggal érkezik, és mindössze 5,4 GB-ot foglal el.

Boot

Az Aeon a systemd-bootot használja boot managerként (nem a Grubot), ez egyúttal azt is jelenti, hogy csak EFI-képes gépeken fog futni. Jó eséllyel persze egy kis manuális munkával be lehet bootoltatni Grubbal is (korábban egyébként is Grub volt az alapértelemezett, később lett lecserélve systemd-bootra).

Az Aeon boot menüje. Három snapshot van a rendszerről, a 3-as számú az alapértelmezett.

"Belakás"

Telepítés után rögtön látszik, hogy jelenleg még vannak gondok a lokalizációval, sok nyelvi csomag nincs alapértelmezetten telepítve. A szokásos mappák (Dokumentumok, Képek, stb.) magyarul jelennek meg a fájlkezelőben, de az oldalsávban még az angol mappanevekre mutató könyveljzők vannak kint, ezeket el kell távolítani, és felvenni a magyar mappákat. Szerintem egy RC rendszernek ez még elnézhető.
A rendszer nagyon kevés előtelepített programmal érkezik, nem csak a Gnome alap programjai (Órák, Térkép, stb.) nincsenek fent, de olyan parancssoros programok sem, mint pl. a nano, sőt még a man parancs sincs telepítve.

Előtelepített programok...

A Flathub viszont alapértelmezetten fel van véve a felhasználószintű flatpak tárolók közé (rendszerszinten semmilyen flatpak csomag vagy repó nincs beállítva), és a Firefox Flathubos verziója telepítve is van.
Az általam használt programok telepítésénél kissé bajban voltam, ugyanis elsőre nem volt teljesen egyértelmű, hogy mikor "szabad" a transactional-update-et használni, és mikor célszerűbb inkább distrobox konténerbe telepíteni. Konténerbe telepített GUI alkalmazások ikonjai nem kerülnek át automatikusan a gazdarendszerbe, és a paranccsoros alkalmazások sem kerülnek be a $PATH-ba, ezt minden esetben exportálással kell megoldanunk. Remélem, erre később lesz automatikus megoldás.
A Gnome-hoz saját alkalmazási között is vannak olyanok, amiknél elsőre nem volt egyértelmű, hova kell telepíteni őket. Ilyen pl. a Dconf Editor, a Gnome Extensions, stb. Az Extensions appot úgy tudtam megoldani, hogy a gazdarendszerre telepítettem a transaction-update-tel, de így az extensions.gnome.org oldalon nem lehet az ON/OFF gombbal telepíteni a kiégészítőket, hanem a letöltésre kattintva a rendszer megkérdezi, hogy kezelje-e az alapértelmezett kezelővel ("system handler") a hivatkozást, és ha megengedjük neki, akkor települ a kiegészítő. (Aztán később beláttam, hogy ennek az appnak semmi keresnivalója rendszerközeli szinten, úgyhogy töröltem, és feltelepítettem a flatpakos változatot.) Érdemes egyébként a Gnome Extensions helyett áttérni az Extension Manager (Kiterjesztéskezelő) alkalmazásra, mert azzal telepíteni is tudunk kiterjesztéseket.
Később, mikor a laptopomra is telepítettem a rendszert, ott már letisztult bennem, hogy mit hova és milyen módszerrel érdemes telepíteni, és onnantól fogva egyértelmű volt.
A NoMachine-t először transactional-updatettel telepítettem, de onnan nem tudtam elindítani, úgyhogy töröltem. Eltávolítás közben láttam, hogy olyan mappákra hivatkozik, amik nem léteznek (pl. /usr/NX), nyilván azért, mert read only a fájlrendszer, így nem tudta létrehozni sem őket.
Ezután Tumbleweed konténerbe telepítettem fel, onnan simán futott, csak az exportálásnál ütköztem kisebb problémákba ("nomachine" helyett konkrétan a bináris nevét kell megadni, mint pl. nxplayer).
A másik problémásabb program az Eclipse volt, ezt először flatpakból telepítettem, de így nem volt hajlandó futtatni a JavaFX alkalmazásom ("unable to open DISPLAY" hiba miatt), a webről letölthető változat viszont már szépen futtata. Az OpenJDK-t Tumbleweed konténerbe telepítettem, és a bin mappából egyesével kiexportálgattam a binárisokat (java, javac, stb), de így nem tudtam beállítani a $JAVA_HOME-ot, így inkább transactional-update-tel telepítettem fel, de ezt biztosan meg lehet oldani distrobox-szal.
A Veracrypt telepítésével is voltak problémák, hol nem tudott könyvtárat létrehozni a csatolási ponthoz, hol a loop eszköz nem jött össze neki. Rootként a portable verziót futtatva viszont nem volt gond.

Összeségében az a véleményem, hogy a belakás az elején körülményesebb, mint a megszokott rendszerek esetén, legalábbis amíg az ember ki nem tapasztalja, mit hova kell telepíteni. Az ajánlás az, hogy a grafikus alkalmazásokat flatpakként telepítsük, a parancssorosakat pedig distrobox konténerbe, a transactional-update-et pedig csak szigorúan a rendszerközeli alkalmazások telepítésére használjuk.
A konténerek első indulásának van egy kb. 1-1,5 másodpercnyi ideje, de csak a gép újraindítása után, illetve ha valamit leállnak vagy leállítjuk őket. Én egy régi, második generációs Intel gépen teszteltem az Aeont, 8 GB RAM-mal, SATA SSD-vel. Egy modernebb gépen szerintem ez olyan fél másodperc körül lehet, vagy még kevesebb.

Egyéb programok, amiket telepítettem

LibreOffice: flatpakból megy
Gnome Builder: flatpakból megy
FilerRoller: flatpakból megy
Remmina: flatpakból megy
RustDesk: flatpakból megy
Gthumb: flatpakból megy
Gimp: flatpakból megy
Inkscape: flatpakból megy
VLC: flatpakból megy
Evolution: flatpakból megy
Flatseal: flatpakból megy
Warehouse (Raktár): flatpakból megy
Spotify: flatpakból megy (ezt eddig is így használtam)
Gnome dokumentummegjelenítő, text editor, számológép: flatpakból szépen mennek ezek is
EasyEffects: flatpakból, gond nélkül megy, pedig problémákra számítottam
Gnome Boxes: flatpakból felment, elindult, működik, csak borzasztó buta szegény...

Aeon az Aeonban, azaz sok jó Aeon kis Gnome Boxes-ben is elfér...

QEMU, KVM, virt-manager:
A libvirt daemont és kellékeit transactional-update-tel telepítettem a gazdarendszerbe: transactional-update --continue pkg in libvirt libvirt-daemon libvirt-daemon-qemu libvirt-daemon-driver-qemu, majd újraindítás engedélyeztem a szolgáltatást: systemctl enable --now virtqemud.
A virt managert pedig egy Tumbleweed konténerbe telepítetttem, így ez is működik.
GSConnect: extensions.gnome.org oldalról feltelepítettem a kiegészítőt, készer ki-be kapcsoltam, működik. Sőt, még Nautilusba is szépen integrálódott!
Steam: nem szoktam játszani, de a teszt kedvéért kipróbáltam, flatpakból szépen megy.

És ezen kívűl vagy 20 másik flatpak alkalmazás, egyikkel sincs gond.
Paranccsoros alkalmazások: mc, nano, git, mindet distrobox konténerbe telepítettem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!