Ezek a fránya modern idők....
2. Rohamosan terjednek a játékkonzolok:
Mert hajdan nem néztünk irigykedve a SNES / Megadrive konzolokra, mikor a SkyOne műholdas TV-n láthattuk, milyen grafikájú játékok jelennek meg rá, amiket Commodore 64-en vagy Amigán sose élvezhettünk.
1994-ben a 'platform' játékok ásza Earthworm Jim volt,
mi sem természetesebb, hogy csak konzolokon jelent meg...
Amúgy érdekes, mennyire szelektív az emberek memóriája e téren is. Hajdan is voltak multiplatform játékok, amikor Amigára, Atarira, PC-re, sőt, C64-re is kijött ugyanaz a játék. Amikor a játékleírások arról regéltek, hogy mondjuk Spektrumon kevesebb színből áll a grafika, mint Commodore-on. Amikor az első Amigás játékom, a Syndicate CoV-os leírását látva tollat ragadtam, mert egyértelmű volt, hogy az a PC-s verzió alapján készült, amiben pár dolog másképpen volt.
Vagy ment a másik húzása, hogy Amigán mennyivel jobb a játék hangja, mint a PC-s prüntyögőkön. Ezek mintha meg se történtek volna. Mintha a modern kor vívmánya lenne a PC-Konzol párviadal, és nem játszottuk volna el ezt ezer éve is, amikor amiatt sajnálkoztunk magunkban, hogy nem jön C64-re a Populous, miközben mindenki erről a játékról beszélt.
Megadrive vs. Amiga
A konzol vs. számítógép csata hajdan...
A régi szép idők legnagyobb PC felháborodását, a Final Fantasy VII-et, ahol például a zenék MIDI-be lettek átrakva (ami aztán úgy szólt, ahogy), illetve külön kellett a videókhoz codecet letölteni, mert hát a telepítő CD-n ilyesmi nem volt. Márpedig a codec letöltés ami abban az időben (1997) még messze nem úgy működött, mint manapság - ahogy az internet elérés is más világ volt...
Ezek után amiatt kifakadni, hogy ma gyengék PC átiratok? Mert ugye régen ilyen nem volt... He?!?
3. Háttérbe szorultak az egyszemélyes (offline) játékok:
Ahogy az elején is írtam, valamiért mindig akadnak olyanok, akik nem szeretik a változásokat, és ilyenkor kikiáltják az 'újat' ellenségnek. Emlékszem még arra, hogy hajdan mikor még mindenki azért küzdött, hogy legyen otthon vezetékes telefonja, a mobil pedig kezdett megjelenni. Akkor bevett szleng volt a bunkófon, és az irigység miatt ment a mobiltelefonos, tehetős emberek megbélyegzése. Ma már azért bélyegeznek meg, ha nem vagy bárhol elérhető - mert ma már elvárás úgy a magán, mint az üzleti életben, hogy bárhol, bármikor elérhető legyél.
Azért is félelmetes ezzel előhozakodni, mert pont az egyik idei egyjátékos nagyágyú, a Fallout 4 megjelenésekor olvashattuk mindezt. Háttérbe szorulna hát az egyjátékos játék? Talán több a többjátékos játék, mint az egyjátékos, no de nézzünk már körbe egy picit, amikor az előző munkahelyemen az amúgy számítógépes játékokra nem túl fogékony főnöknőmről kiderült, hogy World of Tanks-ozik a fiával online, az mekkora sokk már? Szórakozásnak tök jó, hát akkor miért is baj a többjátékos játékok elterjedése?
Nem vagyunk egyformák, mégis úgy gondolom, hogy aki manapság körbenéz, biztos, hogy talál magának olyan játékot, amivel el tudja foglalni magát. Egyjátékos játékokat keresel? Kerbal Space Program, ha szereted az építgetős-űrhajós dolgokat, Witcher III és Fallout 4, ha szerepjátékot keresel, Metal Gear: The Phantom Pain, Mad Max vagy Assassin’s Creed Syndicate, ha lopakodós-lövöldözős-sandbox TPS-t nézel. Ha stratégiát szereted ott a Total War: Attila, vagy jön a StarCraft 2: Legacy of the Void. Csak pár példa... Nem talál valaki neki megfelelő játékot hát?
Emlékszünk még erre? LAN party feeling online....
Ráadásul olyan játékok jönnek ki, amik olyan játékélményt nyújthatnak, amihez hajdan LAN party kellett, vagy nem is álmodhattunk róla. Gondolok itt arra, hogy a haverokkal felmegyünk a netre, és kooperatív játékokban játszunk a gép ellen. Meg lehet ezt tenni a harckocsis-lövöldözős Armored Warfare-ben, vagy például a Warhammer: Vermitide-ban - az előbbi ráadásul free-2-play játék.
Olyan rossz dolog lenne tán, hogy új lehetőségek nyílnak meg a játékosok előtt?
4. A kiadók és fejlesztők egyre kapzsibbak:
SSI szerepjáték gyűjtemény...
Huhh, mert hajdan nem egy és nem két játék jött ki úgy, hogy kvázi csak a tartalom változott, a játékengine ugyan az volt. Talán sokan emlékeznek még az SSI cég AD&D szerepjátékaira, a Pool of Radiance (1988), Curse of the Azure Bonds (1989), Secret of the Silver Blades (1990) és a Pools of Darkness (1991) quadrológiára, amik alig-alig tértek el egymástól, csak a történetben, sőt, a karaktereket az előző epizódokból át is lehetett vinni. Ez volt az akkori megfelelője a DLC-knek, csak hát ez négy különálló játékként volt eladva. De fel lehet hozni a kismillió "...General" játékot, amelyek a sikeres Panzer General folyományai voltak - és mellesleg szintén SSI sorozat.
Ugyanakkor ma itt vannak például a Free-2-Play játékok, amelyeket úgy tudunk játszani, hogy egy fillért nem adunk bele a fejlesztőknek. Korlátozások? Lehetnek, no de kérlek, ingyenes játéknál nehogy már ez legyen a kifogás, hiszen hajdan is ez volt a Shareware verziós játékok világában...
+1: A kalózkodás, azaz a warez:
Nos, igen. Az elején leírtam a nagy magyar rögvalóság felvezetését. Ami olyan mókás epizódokkal volt tarkítva, hogy miközben a CoV-ban a hirdetések nagy része számítógépes játékok másolásáról szólt, és hajdan még a CoVBoy is azon viccelődöt, hogy nagyon elcsodálkozna, ha Kovács II tizedes az ágya alól elkapart King's Bounty lemez miatt bevinné az örsre.
Nem sokkal később az újság közepén külön rózsaszín papírra nyomtatták a leírásokhoz a térképeket, mert hát micsoda dolog, hogy egyes művelődési házakban "nagyüzemben" fénymásolják ezeket a 'Commodore-partykon' (és az akkori fénymásolók nehezen küzdöttek meg a rózsaszín papírra nyomott fekete képek normális minőségű másolásával). Mert lopni csak addig nem bűn, amíg nem tőlünk lopnak, ugyebár...
Szóval a játékok kalózkodása kb. egyidős a számítógépes játékok kereskedelmi forgalmazásával. Természetesen az ezt nehezítő másolásvédelem is csak a modern idők játékosait szivatja, régen ilyen nem volt. Tuti. Kizárt. Sose. Aha...
Másolásvédelem anno domini 1988 a'la Leisure Suit Larry 2 játékban, Sierra módra
A kézikönyv hátoldalán ki kellett keresni a hölgy képét, és az alatta lévő 'telefonszámot' kellett beírni
Pedig volt, és akkor is a tört játékok tulajai jártak jobban. Nekik nem kellett a kézikönyben turkálva az adott oldalon, adott sorban adott szót kikeresni, majd azt bepötyögni minden egyes játékindításkor. Később se volt sokkal jobb a Starforce szenvedésekkel például.
Az is mókás, hogy a valaki bedől az erre építő magyarázatoknak, mely szerint azért nem jön XY platformra, mert a kalózkodás... Mac-en nem túl jellemző a kalózkodás, mégse nagyon pörög a Mac-es játékbiznisz. Ez leginkább a mozis vérfröcsögéshez hasonlítható, mely szerint Hollywoodot nyomorba dönti a mozgókép-kalózkodás. Aztán olvashatjuk, hogy a Disney nettó nyeresége a mozifilmekből 3 milliárd dollár volt 2014-ben. Biztos őket bojkottálták a kalózok...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
