A500 hardver
Az én Amiga 500-am, ahogy olvashattátok, tehát az első szériás OCS-en alapuló gép. De már a 6a szériás alaplap van benne, ezért fat Agnus van benne. Hogy ez mit jelent mindjárt megtudhatjátok.
Processzora egy 68000, amit 1979-ben jelent be a Motorola. Az órajele 7.16 MHz (NTSC) vagy
7.09 MHz (PAL) kiviteltől függően. Érdemes tudni, hogy nem kompatibilis az x86 processzorokkal, de a jó programozhatósága miatt sok másik gépben (Atari, Apple) is használták. Sokan állítják, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha az IBM is ezt a vonalat választja. 32 bites belső felépítése (regiszterek), de csak 16 bites külső adat és 24 bites külső címbusszal van, amihez hasonló a 386SX processzoroknál volt Intel vonalon.
A mágneses háttértároló egy 3.5"-es 880kB-os kapacitású floppy meghajtó. Ez a megjelenésekor elég szép kapacitás volt, de később igen "vicces" volt a 6-7 lemezes játékoknál cserélgetni a floppykat.
A memória 512kB volt az első gépekben. Az én gépemben 1MB van az alaplapon és további 512kB az eléégé sufni kinézetű kártyán lévő chipekből jön össze. Az eredeti 512kB is elég a régebbi játékokhoz, de az újabbak profitálnak a több memóriából, érdemes felbővíteni legalább 1MB-ra.
Az Amigáknál érdekes módon több fajta memória is van. A chip RAM-hoz a CPU és a chipset is hozzáférhet. A fast RAM-hoz csak a processzor fér hozzá, mivel nem kell osztozni a sávszélességen a többi eszközzel, ezért a programok sokkal gyorsabban futnak. A fast-hoz hasonló a slow RAM, annyi az eltérés, hogy a chip memóriával azonos buszon kommunikál.
A Chipset a gép legérdekesebb része. Az OCS és az ECS között a különbség nem nagy, az egyes részeknél említeni fogom. A set négy egyedi tervezésű csipet tartalmaz: Gary, Agnus, Denise, and Paula, amiket NMOS technológiával állítottak elő. A custom chipeken felül érdemes megemlíteni a két CIA-t, amik az IO műveletekért, mint pl. sorosport, felelnek. Az összes chip a chip memóriából dolgozik és elég sok feladatot levesznek a CPU válláról. Érdekes módon ez az elv lesz a következő generációs APU-k sajátossága is.
Gary felügyeli a buszt és a floppy meghajtót.
Az Agnus (Address GeNerator Unites) a fő vezér. Kontrollálja a vezérlők chip RAM-hoz férését. Kezdetben 512 kB chip RAM-ot kezelt, de a kezelt memória mérete nőtt, ahogy "hízott". A 'Fat Agnus' további 512 kB chip memóriát, az ECS (fatter Agnus, fat Agnus 1M...) kiviteltől függően 1 vagy 2MB chip memóriát képes kezelni.
Fő részei:
- blitter: CPU független memória másolásra alkalmas
- copper: a segítségével lehet a különböző videó módok között kapcsolgatni akár azonos képen belül is. Például a képernyő felső részén lehet egy nagy felbontású kép, miközben alul egy kisebb felbontású szöveg. A copper vezérelheti a blittert és besegít a sprite kezelésbe is.
Denise (Display Encoder) felel a grafikáért. Televízión a tipikus felbontás interlace nélkül eredetileg 320 vagy 640 képpont lehet víszintesen. A függőleges felbontás a videómódtól függ, NTSC esetén 200, PAL-nál 256 sor jeleníthető meg. A kimenet szinkronizálható külső jelhez, így egyszerűen lehet feliratokat, grafikát kapuzni másik videóra akár otthon is. Akkoriban egyedülálló volt, hogy külön horror árú kiegészítő nélkül tudja ezt egy gép.
Két fő megjelenítési módot ismer:
- EHB (Extra Half Bright): 360x576-as felbontásig 32 szín választható ki 4096 (12 bit) szín közül, de minden színnek van világos és sötét árnyalata is, így 64 színnel rajzolhatunk. 720x576-as felbontásig 16 színt választhatunk ki 4096 árnyalatból.
- HAM (Hold And Modify): mind a 4096 szín elérhető, de csak egy kis trükkel. Egy pixel színe 16-os palettából választható, vagy lemásolhatja a tőle balra eső pixel két tetszés szerinti színösszetevőjének értékét, majd a harmadikat definiálva kapja meg a saját színét. Természetesen ez így bonyolultabb, lassabb és a hirtelen színátmeneteknek sem tesz jót, de hozzáértő kezekben szép grafikát lehet vele készíteni. A demo írók ezt tökéletesen ki tudták használni!
Az ECS kivitel 4 szín mellett nagyobb felbontást is kezel, a Productivity (640×480 non-interlaced) vagy SuperHires (1280×200 / 1280×256) felbontással.
Alcatraz megademo
Paula (Port Audio Uart and Logic) felel a hangért és bizonyos interruptokért. Sztereó hangot képes kezelni, oldalanként 2 csatornával. A lejátszás 28.8kHz-es és 8 bites. A csatornák hangereje függetlenül szabályozható 64 szinten, ráadásul modulálható az egyik csatornával a másik, így különböző effekteket lehet létrehozni. Kis szoftvertrükkel oldalanként összevonva a két csatornát 14 bites lejátszás is megvalósítható. A lejátszott hang minősége nagyjából egy FM rádiónak felel meg. Az interrupt kezelés kiterjed a floppy meghajtókra, soros portra és az joystickra.
A kezelt perifériák száma még a 2000-hez képes lebutított A500-nál is igen magas. Ami szinte biztos, hogy volt minden Amigához, az az egér és a Quickshot Joyok valamelyike és a modulátor. Ezen felül nyomtató, videovágáshoz szükséges eszközök, digitalizáló kártyák, deinterlacer, további floppy vagy HDD csatlakoztatása volt tipikus. Kis hackeléssel az eredeti processzort kiváltó CPU kártya is csatlakoztatható, de szerintem egyszerűbb egy fejlettebb darab (Zorro-s, de minimum A1200) beszerzése.
A fejezet lezárásaként érdemes összehasonlítani a megjelenéskor elérhető PC hardverrel az A500-at. Amikor valaki azt állítja, hogy a PC-nél nem volt elérhető hasonló tudás, mint az Amiga-nal, akkor fel igazságot állít.
Egy 386DX 25MHz-en nyers CPU erőben simán lemosta a 68000-et. Az OCS-el egy időben mutatkozott be a VGA, ami 320x200-as felbontás mellett tett elérhetővé 256, vagy 640x480 mellett 16 színt egy 262144 elemű palettából. Hang terén viszont nagyon elhúzott az Amiga, csak 1991-ben jelent meg a Sound Blaster Pro, aminek a tudása nagyjából megfelelt az A500-nak.
Az igazság másik fele, hogy az azonos tudású PC ára többszöröse volt egy A500-nak. 1992 májusában egy 386SX, 2MB memóriával, 40MB-os vinyóval, VGA és hangkártyával 85-90 ezer forintba került. Egy Amiga 500+ 44.9k-ba. Egy A600 pedig 49 ezresért volt kapható. Akkoriban ez jó negyedéves fizetést jelentett...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
