'12:
A szobában megy a tévé, de nem nézem. Azt hiszem a hangulatvilágítás lenne rá a legmegfelelőbb szó. Szeretem ahogy a kékes, folyton változó fény kiszínezi a sötét szobát. A testvérem a másik szobában van még. Valószínűleg a szüleimmel nézi ugyanezt a malacos filmet. Ki csinál filmet egy malacról?... Az ablak előtt állok, félig a radiátorra támaszkodva. Kifelé bámulok, látom a csillagokat. Tök érdekesek. Használhatnánk rájuk a misztikus szót, bár valahogy nem tetszik ez a jelző. Kintről friss, hűvös levegő áramlik be a napközben igencsak felmelegedett szobába. Jó itt állni, gondolkodni. Nyár van, és órákig csak bámulok kifelé, hallgatom a békákat meg a tücsköket, akiket néha egy-egy erősebb kutya ugatása nyom el. A miénk nem ugat, pedig neki aztán van hangja... De hallom hogy járkál, szóval nem alszik, csendben őrzi a házat. Tök jó érzés, szabad vagyok, nem kell korán kelnem, nincsenek beosztva a napjaim. Csak élvezem életet ilyen egyszerű módon... Bárcsak mindig nyár lenne!