Kb. 16-17 évesen volt egy olyan korszakom, amikor rohadtul nem tudtam, hogy végül kivel szemben milyen megszólításformát használhatok. 30 körüliekkel voltam mindig bajban, mert azért ők mégse "öregek" de letegezni... franc tudja.
Na mindegy is, túl vagyunk rajta, kinőttem. Gondoltam én. De mostanában meg, így tíz évvel később megint kezd ez előjönni, pontosabban most más miatt érzem kényelmetlenül néha magam. Szemmel láthatóan velem egykorú arcnak (ugye ez tipikusan ugyanaz a korosztály, mint fentebb - én novemberben leszek 27) simán helló-val köszönök, de akkor szokott jönni a pofára esés, amikor az meg jó napot-tal fogadja ezt. Na ezt utálom.
Munkámból adódóan több helyen is járok, ahol ez előfordul(hat). A legtöbb helyen fiatalok dolgoznak, simán tegeződhetek velük, általában tök jó viszony alakul ki az első percben. De van ahol meg jön ez a buzi távolságtartás, jó napot-tal, magázódással, meg faszomkivan-nal (sry). Rohadtul kényelmetlen, nem értem mire jó...
Persze van olyan eset, amikor szerintem az illető ugyanabba a dilemmába esik, mint én anno. Pl. volt olyan, hogy üzletbe be, köszönök csajnak, hogy helló (lehetett olyan 18-19 éves), ő meg vissza kicsit félénken, hogy jó napot. Na mondom huh, értem én, volt nekem is ilyen, segond. Tudom, nem borotválkoztam, kicsit "25 év szigorított" formám van, kijár a tisztelet, nehogy átrántsam a pulton...
Kérdezősködtem egy sort, mert kerestem valamit, mindjárt jobb lett a hangulat. Kifelé mosolyogva mondta, hogy szia. Ennyi.

Amitől falnak megyek az az, ha valakivel magázódok (tipikusan idősebb formákkal, ugye), aztán egyszer csak fogja magát az illető, és letegez (úgy a "legjobb", ha ráadásul nő az illető). Oké, semmi gond, de én ilyenkor erre mi a faszt lépjek?? Elvileg úgy van az illem, hogy aki téged letegez (idősebb), azt visszategezheted (bár, hogy ez egy 70 éves esetében nyilván nem igaz, az sejthető), ezzel nem is szokott gond lenni. Na de ha eddig magázott... váá, utálom...

Az önözéssel közvetlenül nincs bajom, végül is az csak egy szebb formája a magázásnak - amit utálok, tehát közvetve van - bár a mindennapi életben kényelmetlen, és hál'istennek nem is nagyon használjuk így (úgy értem, hogy pl. munkatársak, akik magázódnak nem használják, de ha bemegyek valami hivatalba, akkor jó eséllyel ezt használják hozzám fordulva).

Holnaptól mutogatva kommunikálok, oszt' jó napot. Értse mindenki úgy, ahogy akarja.