Picsába már, miért azok az emberek hagynak el minket, akik sokat jelentenek/jelentettek? Tegnap tudtam meg a hírt, miszerint elhunyt a gimis legjobb haverom, még szeptemberben. Soha nem tudtam őt elérni az érettségi után, pedig megpróbáltam többször is megkeresni, legutoljára épp ősz elején. Tény, hogy nem voltam sosem elég kitartó, de egy ilyen hír... átrendezi az ember gondolatait. Soha nem tudhatjuk mikor lesz már késő... hát, nyugodj békében, Peti!
Soha nem tudok igazán sírni, de most tényleg csorognak a könnyeim, ahogy ezt írom... 
