Van egy érdekes világnézetem. És vannak olyan dolgok, amiket úgy érzem, nem igazán ebbe a korba találtak ki. Hanem mondjuk 300 évvel ezelőttre, amikor még érték volt 1-1 emberi érzés. Én már kisgyerekként is így gondoltam, és ez azóta nem nagyon változik. Mindig úgy gondoltam majd egyszer valamikor lesz egy barátnőm, akit nagyon-nagyon szeretni fogok. Akit örökre boldogítani akarok, és soha semmi el nem választhat tőle. Egyetlen ember szerepelt ebben a mesében, és nem több. Egyetlen valaki, akit egyszer hazaviszek, és onnantól ő ott fog lakni velem, míg a halál el nem választ minket egymástól.
Nagyon sokáig kellett várnom, hogy végül találkozzak Vele, de eljött az idő. Eljött, és én hihetetlen boldog voltam, és a visszajelzések alapján sikerült tényleg egy kicsit más embernek lennem. Úgy éreztem, hogy ezen soha semmi nem változtathat. Az én forgatókönyvemben ez szerepelt. Találkoztam az igazi és egyetlen szerelmemmel, de sajnos el is kellett válnom tőle. Pedig olyan dolgokat kaptam tőle, amilyeneket soha senkitől. Olyan boldog voltam mellette minden nehézség ellenére, hogy azt leírni nem lehet. De amikor el kellett mennie, az az érzés szintén leírhatatlan.
Én azóta is csak Őrá vágyom, mert tudom, érzem, hogy Ő volt az. Nem tudom kitépni a lelkemből, és nem is akarom. Senki mást nem akarok a helyére, azt soha többé senki nem érintheti! Ha elment, és ha örökre elment, akkor legyen így örökké. Nem kell „pótmegoldás” (jó tudom ez durván hangzik, hiszen emberekről van szó), mert Őt soha nem fogom elfelejteni. Nem akarok hazudni másnak. Nem akarom azt mondani, hogy szeretlek, de közben bennem van Ő is. Akkor inkább nem kell senki. Talán rossz korba születtem ezzel a felfogással. És rossz időben voltam a rossz helyen akkor, amikor Őt megláttam, és megszerettem. Talán ha sose találkozom Vele, lett volna más, akire ugyanezeket mondtam volna, és ugyanígy éreztem volna. De nem így történt, így ezen már semmi nem tud változtatni. Én egy nőre tettem fel az életemet, és az Ő. Ha nem lehet már tovább az enyém, akkor legyen így, de nem kell helyette más. Így már talán értelmet nyer az előző bejegyzésem hat kis szava.
Elbasztak ott fent, amikor legyártottak, vagy csak simán baj van velem, elismerem...